Gosztonyi Ferenc

Néhány szó Wilde János egyetemi pályaműve elé

 

 

Wilde János 1909 és 1914 között volt a Budapesti Királyi Magyar Tudomány­egyetem beiratkozott hallgatója.¹ 1915-től járt a bécsi egyetemre, 1918-ban doktorált Max Dvořak­nál. Wilde valószínűleg a művészettörténet budapesti egyetemi tanára, Pas­teiner Gyula miatt nem doktorált Budapesten. Erre utalhat az Enigma 83. számában megjelentetett források egyike is. Wilde egy 1915. októberi levelében, többek között, friss bécsi ismeretségeiről számolt be nővérének. A levélben található egy homályos utalás korábbi, budapesti nehézségeire is: „A már említettek mellé került még egy jó ember, dr. Matějček, a Zentralkommission tisztviselője és Dvořak kedvence, egy végtelenül okos és kedves cseh fiú, aki ugyanolyan előzmények után került a prágai cseh egyetemről Bécsbe, mint én…”² Egyelőre, további források híján, meg­vá­laszolhatatlan a kérdés, hogy pontosan mit is jelentenek az „ugyanolyan előz­mé­nyek”. Mindenesetre Matějček valóban prágai professzora, Karel Chytil miatt nem doktorálhatott Prágában, ezután lett Bécsben Dvořak tanítványa.³ A Pasteiner– Wilde egyetemi kapcsolatról viszont semmi közelebbi nem tudható (esetleg a budapesti és londoni Wilde-hagyatékok szolgálhatnak még újabb doku­men­tu­mok­kal). Ezért csak néhány lehetséges okra utalok. Feltűnő, hogy Wilde, még egyetemi doktorátusa (vagyis a diploma) előtt milyen szívélyes kapcsolatot ápolt a Szépmű­vészeti Múzeum egykor Pasteinernél doktorált, de tőle eltávolodó munka­társaival, Hoffmann Edithtel, illetve az egykori professzorával ádáz ellenségeskedésbe torkolló konfliktusban élő Meller Simonnal.⁴ Wilde továbbá még budapesti egye­temi évei alatt részt vett a Pasteinerrel ugyancsak feszült viszonyban lévő egye­temi tanár, Beöthy Zsolt gyűjteményének kiadásában is.⁵ S ha még ez sem volna elég: nehéz elképzelni, hogy Pasteiner helyeselte és nem tartotta volna elhamarkodottnak az egyetemi hallgató vállalkozását Adolf Hildebrand Das Problem der Form in der bildenden Kunst (1893) című könyvének lefordítására.⁶

Kapcsolatuk jobban is alakulhatott volna. Az egyetem évről évre tudomány­szakonkénti bontásban jutalomdíjakat hirdetett a hallgatóknak. Az 1911. március 31-ei határidővel meghirdetett művészettörténeti pályatétel volt „A freskó szerepe az olasz festészet fejlődésében”. A megnyerhető jutalom pedig 100 korona „a székesfő­városi jubiláris alapból”.⁷ Az eredményt és a beérkezett egyetlen pályamunka bírála­tát A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem újjáalakulásának CXXXI. évfordu­lója alkalmából 1911. évi május hó 13-án tartott ünnep című kiadvány közölte. Ebből kiderült, hogy az egyedüli pályázó, az „Erőteljes, gyors férfiak művészete. Michelangelo” jeligéjű tanulmány szerzője, az eredményt kihirdető, és a „J”-vel kez­dődő keresztnevek dzsungelében kicsit megkavarodott orvoskari dékán közlése sze­rint: „Wilde Jenő II. éves bölcsészhallgató” volt.⁸

A dolgozat pályázatra benyújtott, kézzel írott, bekötött tisztázata – természetesen a szerző neve nélkül, csak a jeligével a borítón – az ELTE Művészettörténeti Inté­zetének könyvtárában található (ltsz.: 5988). Ezen példány bevezető fejezete olvas­ható az alábbiakban. A pályamunka kéziratelőzménye a Szépművészeti Múzeum könyvtárában a Wilde-hagyatéki anyag része.⁹

A témát Pasteiner jelölte ki és a dolgozatot is ő bírálta. A pályaműről pozitívan nyilatkozott: „A pályamunka nem egészen meríti ki a kitűzött tárgyat, gondolat­menete sem egészen kifogástalan, nem mindent tesz a maga helyére, amiből szak­a­dozottság származik. De viszont, amit mond, az dologilag kifogástalan, érdemi hibák nem fordulnak elő, ami kellő tájékozottságra vall. Ismerete, olvasottsága ele­gendő. Hibája inkább az, hogy ismereteit nem aknázza ki kellőképpen. A feldol­gozásban mutatkozó csekélyebb járatosságot ellensúlyozzák tárgyi ismeretei.” Majd összefoglalva: „A dolgozat egészében reménnyel kecsegtet, hogy szerzője idővel kifogástalanabb eredményt fog felmutatni, ezért buzdításul és szorgalmának jutal­mául a díj kiadását javaslom.” Wilde másik bírálója, Hampel József nem írt külön bírálatot, csak egyetértését jelezte.¹⁰

Wildét a budapesti egyetemhez kapcsoló szálak egyik utolsója lehetett az a szintén a Szépművészeti Múzeum könyvtárában őrzött lista, amely – jóllehet kicsit bizarr módon, a szerzők nevének feltüntetése nélkül – Pasteiner 1875-ös habilitációs dolgozatával kezdve, a Pasteiner-tanszéken 1914-ig megvédett doktori értekezések címét tartalmazza németre fordítva. A lista talán épp Dvořak tájé­koztatására készült.

 

---

 

Jegyzetek:

 

1 A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Almanachjában közölt beiratkozott hallgatók névsorában az 1910–1911, 1–2. félévben, az 1911–1912, 2. félévben, az 1912–1913, 1–2. félévben, illetve az 1913–1914, 1. félévben szerepel a neve. Az általam használt példányban az 1914–1915-ös tanévhez nem közöltek névsort.

2 Wilde János – Wilde Margitnak, Bécs, 1915. október 24. Közreadja Bardoly István, Markója Csilla. Enigma, 21. 2015. no. 83. 102–103.

3 Vö.: Pavel Kodera: Antonín Matějček: 110. výročí narození. Akademický bulletin, 1999/05 (http://abicko.avcr.cz/archiv/1999/5/obsah/antonin-matejcek-110.-vyroci-narozeni.html) Utolsó letöltés: 2016. szeptember 13.

4 Válogatás levelezésükből: Éber László és Hoffmann Edith levelei Wilde Jánosnak, illetve Meller Simon és Petrovics Elek levelei Wilde Jánosnak. Közreadja: Bardoly István, Markója Csilla. Enigma, 21. 2015 no. 84. 30–44., 49–68. A Pasteiner–Meller-konfliktushoz: Gosztonyi Ferenc: A Pasteiner-tanszék vége. Művészettörténeti Értesítő, 63. 2014. 67–93.

5 Körber Ágnes: Aki megröntgenezte Giorgionét. Wilde János (1891–1970). Enigma, 21. 2015. no. 83, 5.

6 Adolf Hildebrand: A forma problémája a képzőművészetben. Wilde János fordítása. Budapest, 1910. (Modern Könyvtár, 15.) Hildebrand könyve egyike volt, természetesen a német eredeti változatában, a Pasteiner által kijelölt, minden egyetemi hallgatója számára kötelező olvasmányoknak.

7 A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Tanrendje az MDCCCCX–MDCCCCXI. tanév első-második felére. Budapest, 1910. 97.

8 A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem újjáalakulásának CXXXI. évfordulója alkalmából 1911. évi május hó 13-án tartott ünnep. Budapest, 1911. 72.

9 A Szépművészeti Múzeum könyvtárának kéziratáról, azt teljes joggal a budapesti egyetemi évekhez kötve: Körber 2015. i. m. 10. Köszönöm Illés Eszternek, hogy a könyvtári Wilde-anyagot átnézhettem.

10 Pasteiner Gyula–Hampel József: Jelentés a művészettörténetből hirdetett pályázat eredményéről (Budapest, 1911. május 4.). A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem újjáalakulásának CXXXI. évfordulója alkalmából 1911. évi május hó 13-án tartott ünnep. Budapest, 1911. 118.