Karinthy Ferenc levele Szilágyi János Györgynek¹

Kedves Barátom!

Nem is tudod milyen nagy örömet szereztél nekem a Pheidiásról s a Parthenonról írott kicsiny – csak terjedelmére nézve kicsiny! – munkád megküldésével.² Rég volt ilyen szép estém, – a metopék, frízek, rövidülések, demokrácia, osztályharc csak úgy zsonganak, cikáznak még mindig a fejemben. Újra s újra előveszem, ízlelgetem: „bizonyos tekintetben”, – „bizonyos vonatkozásban”, – „viszonylag teljesen”, – „sok­szor jelentősen”, – „milyen viszonyban van a megelőző” – „elengedhetetlen felté­tele”, – ilyen s más megszámlálhatatlan kitételek, beretvaéles, pontos, célbataláló meghatározások élnek bennem tovább, erjednek, kavarognak, – nem fogom elfelej­teni őket! Ne várj tőlem, barátom, tudós méltatást, mert azt én e tárgykörben írni nem tudok. De szívem van, s azt megérzem, hogy aki írta, forrószívű, a művészetért rajongó igaz magyar ember!

Köszönöm, még egyszer köszönöm a becses ajándékot!

Őszinte barátsággal üdvözöl s büszke Rád Dr. Karinthy Ferenc

Bp. 1954., aug. 3.

P. S. Kár, hogy a szövegben tárgyalt képeket elfelejtetted megküldeni s így egy szót sem értettem az egészből.³

Jegyzetek:

1 Közreadja Bardoly István, Komoróczy Géza, szerkesztette Markója Csilla.

2 Szilágyi János György: Pheidias és a Parthenon. Budapest, 1954. 22 p. (Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára, 55.)

3 Utalás arra, hogy a füzet tulajdonképpen egy diasorozat magyarázatául szolgál.