Tímár Árpád
Köszöntő
Kedves Istvánka!
Ha nagyon emelkedetten akarnám kezdeni a köszöntést, akkor azt a klasszikus sort idézném, hogy: „Az emberélet útjának felén…”. De ez nem jó ide. Legyünk realisták. Hatvan éves lettél, utadnak immár kétharmadához értél. Nagy út, rengeteg munka, hatalmas – vállalt, s részben titkolt – életmű áll mögötted.
Az előtted álló harmadot már biztosan nem tudom majd végigkísérni, de a középső szakaszt elég szoros közelségben éltük meg. Ismeretségünk – s remélem, joggal mondhatom – barátságunk jó harminc évre tekinthet vissza. Bizonyára volt valami – a világról, s körülményeinkről alkotott nagyon hasonló véleményünkön kívül –, ami közel hozott minket egymáshoz. Vonzódtunk például a „szent öregekhez”. (A terminus technicus a Te találmányod.) Én ezt rég s nemrég megholtak szövegeinek gondozásában éltem ki, neked azonban jutott bőven az élőkből is. Megbecsülést, tiszteletet sugárzó közeledésedet szeretettel viszonozták, nem egy közülük atyai barátoddá is vált. Többségük – koruknál fogva – örökre távozott már, de még örülhetsz élőknek is, s készülhetsz arra, hogy lassan-lassan Te is a „szent öregek” sorába fogsz tartozni.
Nyilván az is közös, hogy szerettünk adattárakban, kézirattárakban keresni-kutatni, a könyvtárakban régi újságokat olvasni, még mikrofilmen is, vonzódtunk az igazi dokumentumok világához, becsültük a régi fotókat, leveleket, kéziratokat, örültünk minden apró ténynek, adaléknak, ami új ismeretekhez, új összefüggésekhez vezetett. Volt bennünk valamiféle „vadász-szenvedély”. Jó dolog találni olyan újságot, folyóiratot, cikket vagy szerzőt, amit s akit eddig senki nem idézett, nem használt fel tudományos munkája során.
Többször dolgoztunk, publikáltunk is együtt, összeszedtük több évjárat művészettörténeti bibliográfiáját, még egy születésnapi köszöntő cikket is írtunk együtt. (Sajnos befejezetlen, abbamaradt közös munkánk is van, ami persze semmiképp sem a Te hibád.)
A filológiai munka minden ágát-bogát sikerrel művelted. Legendássá vált bibliográfia-készítő tevékenységeden kívül a szöveggondozás és szerkesztés legnehezebb feladataival is sikeresen megbirkóztál. Ezt sok száz oldalnyi Mednyánszky-kézírás kiolvasása, vagy a Zádor Annával készített tucatnyi hangfelvétel olvasható szöveggé formálása ugyanúgy bizonyítja, mint számos katalógus, emlékkönyv vagy köszöntő kötet jegyzetanyagának, kép- és irodalomjegyzékének rendbetétele. Zömük természetesen a műemlékvédelem témakörében született, de jutott belőlük az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria katalógusaiba is. Sok-sok névtelenül végzett szerkesztői munka után ma már két folyóirat is büszkén hirdeti impresszumában, hogy szerkeszti Bardoly István.
Az is hamarosan kiderült, hogy jól tudsz szervezni, embereket mozgósítani egy-egy feladat közös megoldására. Ki tudná megmondani, hány telefon, hány levél kellett például ahhoz, hogy a sok és sokféle szerző kéziratából a Frakkok első körben három (végül öt) kötete végül összeálljon. (S persze mennyi munka, hogy kielégítő életrajz s egységes bibliográfia is legyen a Markója Csilla szerkesztette cikkek mellett!)
Szerénységed, túlzott önkritikád sokáig magakadályozott abban, hogy nyilvános előadásra, dokumentumokon túllépő önálló tanulmányok publikálására vállalkozzál. Ezt az akadályt is leküzdötted, s ma már a szakma egyenjogú, egyenrangú szerzőjeként tekint Rád mindenki, aki írásaidat haszonnal forgatja.
Többször utaltál rá, hogy a tisztességes, szorgalmas munka szeretetét, belső igényét szüleid példája nyomán tetted magadévá. Minden, amit elértél, valóban ebből fakadt: kitartó, szorgalmas munkád eredménye. Szakmai tekintélyed megszerzésében, a hivatali ranglétrán való komótos előrehaladásodban semmiféle szakmán kívüli tényező nem játszott szerepet. A munka, a megoldandó feladat érdekelt, s ha nem adtak eleget mások, mindig találtál magadnak olyat, amely hasznos – sőt közhasznú – s egyben kedvedre való.
Bizonyosan van Benned valamilyen különleges kisugárzás, amely vonzza közeledbe az embereket. A személyeknek, sőt a jó ügyeknek is szóló önzetlen segítőkészség, tudásod, tapasztalataid hivalkodásmentes felkínálása mindenkinek, akinek szüksége volt rá, sok lekötelezett kollégát, barátot, tisztelőt gyűjtött köréd. Pótolhatatlan bibliográfiai adataidra, s nem kevésbé ötleteidre, tanácsaidra, baráti kriti-kádra s kiváló tanulmányaidra a következő években is nagy szüksége lesz mindnyájunknak.
Isten éltessen sokáig!