Szeredi Merse Pál

MA/De Stijl

THEO VAN DOESBURG ESETE A MAGYAR AVANTGÁRDDAL¹

 

A két világháború közötti avantgárd kapcsolatrendszerek és kölcsönhatások feldol­gozása az 1970-es évektől kezdve került a művészettörténeti kutatások előterébe. A kelet-közép-európai hálózatok feldolgozásának alapvetései közé tartoznak Passuth Krisztina kutatásai.² Az 1920-as évek avantgárd művészeti projektjeinek történeti vizsgálata során megkerülhetetlen az akkoriban megjelent folyóiratok vizsgálata.³ A folyóirat az avantgárd szellemiségről való korabeli gondolkodás legkomplexebb médi­uma, az önbemutatás és az öninterpretáció elsődleges helye volt. A folyóiratok az első világháborút követő kaotikus gazdasági környezetben formálódó új kapcso­lat­rendszerek kiépülésében is fontos szerepet kaptak. Az avantgárd „nemzetek feletti” ideája ekkor áthágta a geopolitikai és kulturális határokat, figyelmen kívül hagyva a központ és periféria közötti hierarchiát (legalábbis ezt sugallják az avantgárd folyó­iratok).⁴ A folyóiratok mögött természetesen egyes avantgárd „moz­galmak” áll­tak, a mozgalmak mögött pedig művészek, akiknek személyes kapcsolat­hálója rend­sze­rint eltért a folyóiratokétól. Ezeknek az eltérő kapcsolatrendszereknek a leírására javasolta Hubert van den Berg a Gilles Deleuze és Félix Guattari által leírt rizóma fogalmának adaptálását.⁵ A rizóma heterogén, nemhierarchikus hálózat, amelynek egyes pontjai úgy tudnak egymáshoz kapcsolódni, hogy a mintázat mégsem áll szük­ségszerűen rendszerbe. Egyes kapcsolatok megszakadhatnak és újrarendeződ­het­nek, ez azonban nem befolyásolja a struktúra többi elemét. A rizóma kartografikus, a térképhez hasonlóan nincs be- és kijárata. Egy rizóma pillanatnyi állapota, mivel folyton változó, kiszámíthatatlan.⁶ És éppen ez a faktor az, amiben, véleményem szerint, az avantgárd hálózatok feldolgozásának kulcsa rejlik. Az olyan kapcsolat-vizu­alizációk, mint a Museum of Modern Art Inventing Abstraction projektje egy retros­pektív, felülnézeti képet merevítenek ki.⁷ Ezzel szemben a kapcsolati hálók dina­mikus változása, az egyes csoportok szecessziói, a személyes ellentétek és új kapcso­latfel­vé­telek következtében akár csak néhány hónap időeltérés is egészen más háló­zatot feltételez egyes szemé­lyeknél, „mozgalmaknál” és folyóiratoknál. Ennek fényé­ben érdemes újragondolni Kassák Lajos és a bécsi emigrációja idején kiadott MA című folyóiratának nemzetközi kapcsolatrendszerét. 1920 után, Kassák dinami­kusan épülő hálózatának köszönhetően a MÁban a kortárs „izmusok” szinte teljes spektru­ma meg­je­­lent, kollázsszerűen mutatva be a nemzetközi avantgárd művészet jelensé­geit. Herwarth Walden Der Sturmja, a Moholy-Nagy Lászlón keresztül megis­mert berlini konstruktivisták,⁸ a Kurt Schwittersszel és Tristan Tzarával folytatott leve­lezés,⁹ a pári­zsi Nicolas Beauduin szerkesztette La Vie des lettres et des arts és Michel Seuphor Ça Ira! című folyóirata¹⁰ mellett Kassák legfontosabb nemzetközi kapcsolata a MA korai bécsi éveiben minden bizonnyal Theo van Doesburg és a De Stijl volt.¹¹ Fontos ugyanakkor feltenni a kérdést, hogy a MA „hálózata”, amelyet Kassák büszkén hirdetett lapjában, mennyiben alapult valós kapcsolatokon, mennyi­ben volt virtuális,¹² vagy ép­pen eszköz a „mozgalom” önleírásához? (1. kép) A szálak felgöngyölítésének egyetlen biztos útja a folyóiratok és szerkesztőik hagyaté­kának feldolgozása. Mivel Kassák – minden tekintetben kiemelkedő – archívumából a MA bécsi szerkesztésére vonatkozó levelezés és a kéziratok egy része elveszett, a kutatást a kapcsolatok irányában érdemes folytatni. Theo van Doesburg ebből a szem­­pontból kiváló kutatási terepnek bizonyul, mivel hagyatéka egyike azon keve­seknek, amely szinte hiánytalanul került közgyűj­teménybe.¹³ Tanulmányomban a ma­gyar aktivisták és Theo van Doesburg kapcsolatá­nak dinamikáját ezen dokumen­tu­mok mentén igyekszem tovább árnyalni.

(Kassák Lajos / Theo van Doesburg) Theo van Doesburg zongorista felesége, Nelly 1921 végén néhány hetet Bécsben töltött Alma Mahlernél, és ekkor találkozott Kassákkal.¹⁴ December 25-i keltezéssel Anthony Koknak küldött levelében leírta, hogy az osztrák festőktől semmi jót nem látott, „csak koszos vásznakat”, azonban „egy magyar, Ludwig Kassák sokkal frissebb és modernebb. Mostantól vele, és más magyarokkal fogok néhány este szórakozni”.¹⁵ Nem zárható ki, hogy a találkozóra Kassákék október 16-án a Konzerthaus kistermében tartott „harmadik wieni előadó­estélyén” került sor. A soirée műsora figyelemre méltó: itt hangzott el először nyilvánosan Kassáktól A ló meghal és a madarak kirepülnek, Barta Sándortól a Tisz­telt Hullaház, Simon Jolán Schwitters, Hans Arp és Richard Huelsenbeck dada verseit szavalta, Bortnyik Sándor Adolf Behnétől, Németh Andor pedig Tzarától olva­­sott fel.¹⁶

A kapcsolatfelvétel előtörténetéhez tartozik, hogy Van Doesburg minden bi­zonnyal nem Nellytől hallotta először Kassák nevét. Azt követően, hogy Hans Richter és Viking Eggeling absztrakt filmszekvenciái megjelentek a MA 1921. augusz­tusi számában, Kassák Moholy-Nagyon keresztül arra kérhette Richtert, hogy küld­jön újabb munkákat tervezett antológiája (a későbbi Új művészek könyve) számára. Richter Van Doesburgot kérte két levelében is arra, hogy a nála lévő és a De Stijl júliusi számában már közölt kliséket azonnal küldje el Bécsbe. Ez azonban való­színűleg nem történt meg.¹⁷ Kállai Ernő 1921 novemberében vette fel a kapcsolatot „Herr Döösburg”-gal, akitől a Kassák által indított Horizont-sorozat második füze­teként Mátyás Péter álnéven írt bevezetőjével megjelent Moholy-Nagy Album promotálását kérte, eredménytelenül.¹⁸ Nelly javaslatára viszont Theo van Doesburg azonnal felvette a kapcsolatot Kassákkal és egy cikket, valamint több klisét küldött a MA számára.¹⁹ Válaszlevelében Kassák biztosította Van Doesburgöt afelől, hogy a műveket megjelenteti, viszont „a közlés időpontját valamivel későbbre kellett helyez­nünk, mert május 1-jén egy jubileumi számot adunk ki, melyben Öntől egy repre­zentatív munkát hozunk, emellett a többi dolgot az egyik következő szá­munkra tartogatjuk”.²⁰ Kassák a levéllel a MA 1921-es évfolyamát is elküldte, bele­értve az 1922. januári impresszumú „karácsonyi” számot is, amit Van Doesburg egy 1922 februárjában készült fotó szerint alaposan tanulmányozott.²¹ (2. kép) A kér­déses MA-szám legterjedelmesebb közleménye Kállai Ernő kubizmus-kritikája volt Pablo Picasso kubista csendéletével, Fernand Léger nagy méretű 1919-es városképével és Albert Gleizes New Yorkban készített festményével illusztrálva.²² A lapszám Kassák önreprezentációja szempontjából sem volt rossz választás: a címoldalon tipo­gráfiai kísérleteinek egyik legkomplexebb, dada hatásról is árulkodó példája jelent meg, az első oldalpáron pedig számozott költeményeinek 18-as számú képverse olvasható.²³

Az új kapcsolatot Van Doesburg 1922. február 9-én kelt levelében újságolta el Anthony Koknak: „Nelly új kapcsolatokat szerzett a De Stijlnek. A Stijl-szellemiségű osztrák aktivista folyóiratot: »MA«, nagyon jó. A De Stijl kiáltványait és Bonset verseit hozzák magyarul, márciusban pedig egy külön Van Doesburg-albumot”.²⁴ Van Doesburg a manifesztumokkal kapcsolatban tévedett, abban viszont igaza volt, hogy a MA már 1921 áprilisában közölt tőle – pontosabban dada alteregójától, I. K. Bonsettől – egy verset, annak X-Beelden (Röntgen-képek) sorozatából. A vers ere­detileg a De Stijl 1920. májusi számában jelent meg, azonban Kassák forrása nem a leideni folyóirat, hanem a F. T. Marinetti által hosszú hiátust követően 1920-ban újraindított Poesia egyik számában megjelent másodközlés volt.²⁵ Szimptomatikus Kassák kapcsolatépítési taktikájára nézve, hogy Moholy-Nagy 1922. április elején már kliséket küldött Van Doesburgnek újabb műveiről, abból a célból, hogy azok meg­jelen­hessenek a De Stijl „MA-különszámában”. A küldemény alapját Kassák „két héttel korábban érkezett levele” jelentette, amelyben azt írta Moholy-Nagynak, hogy a De Stijl – cserébe a MA Van Doesburg-különszámáért – magyar számot jelentet meg.²⁶

Kassák az első neoplaszticista reprodukciókat, Piet Mondrian, Huszár Vilmos és Theo van Doesburg egy-egy művét, a MA 1922. május elsején megjelent reprezentatív „jubileumi” számában közölte.²⁷ Ez a lapszám volt az, amely egy­értelműen követni kezd­te a nemzetközi konstruktivista folyóiratok szerkesztési stratégiáit. Kassák, a De Stijl és az El Liszickij és Ilja Ehrenburg szerkesztette Vjescs (Вещь) – Objet – Gegenstand módszeréhez hasonlóan az avantgárd művészeti alkotásokat modern technikai vívmányokkal állította párba. A reprodukciók egy részét Van Doesburgtől kapta, aki a De Stijl korábbi közlései közül J. A. Pauw és J. M. Van Hardeveld építészek Rotterdamba tervezett betonlakóházainak homlokzatáról és alaprajzáról; a „világ legnagyobb aeroplancsarnokáról” és – az I. K. Bonset álnéven szerkesztett Mécano folyóirat második számából – egy „modern gépplasztikáról” (lyukasztógép) küldött kliséket Kassáknak.²⁸ A reprodukciók másik részét Moholy-Nagy szerezte be Berlinben. Kassák így az Ernst Wasmuth Verlag által kiadott Wasmuths Monatshefte für Baukunst und Städtebau 1920–1921-es évfolyamai alapján reprodukálta – a szin­tén De Stijl közeli – holland építész, J. J. P. Oud két épülettervét,²⁹ a New York-i Public Libraryról készült légifelvételt,³⁰ valamint az 1890-ben átadott edinburgh-i Firth of Forth híd fotóját is.³¹ A modern művészet és technika párba állítását Kassák az 1922 szeptemberében nyomtatott Új művészek könyvében alkalmazta a legsike­resebben: ott a dinamikus párokon alapuló „kép-esszé” a szövegek helyét is átvette. A kiadvány első oldalain magasfeszültségű elektromos vezetékek, vetítőgép, verseny­autó, felhőkarcolók és dinamó fotói láthatók Boccioni és Russolo futurista festmé­nyeivel összevetve, az utolsó előtti oldalpáron pedig Kassák repülőgépekről készült reprodukciókat iktatott be saját képarchitektúráit és a Hans Richter–Viking Eggeling-féle absztrakt filmek képkockáit közlő oldalpárok közé: azaz a „konstruktív művé­szet evolúciójának” utolsó előtti lépcsőfokaként. A kliséket Moholy-Nagy – a tarta­lom­jegyzék tanúsága szerint – részben El Liszickijtől, részben pedig az Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft saját produktumainak fotóarchívumából szerezte be.³²

A MA konstruktivizmusának egyéni irányát, a Képarchitektúrát az 1922. májusi szám borítóján a Der Sturm galériában frissen bemutatkozott Moholy-Nagy négy­színnyomott Üvegarchitektúrája demonstrálta. A kifejezés feltehetően utalás Paul Scheerbart Glasarchitektur kifejezésére, aki 1914-ben kiadott kiáltványában egy olyan „üvegkultúra” vízióját vázolta fel, amely transzparenciájával teljesen átformálhatja a társadalmat. Scheerbart elképzeléseit az első világháború után a berlini építészet­teoretikus, Adolf Behne használta fel Wiederkehr der Kunst (A művészet vissza­téré­se) című könyvében, amelynek üvegarchitektúrára vonatkozó fejezetét Kassák 1921-ben közölte.³³ A lapszámban megjelent reprodukciók reprezentatív keresztmet­szetét adták a kortárs konstruktív törekvéseknek, többek között szerepelt benne Raoul Hausmann, Oskar Schlemmer, Francis Picabia, Willi Baumeister, El Liszickij és Man Ray is.³⁴ Az utolsó oldalon Kassák Vlagyimir Tatlin „Üvegtornyának” – azaz a III. Internacionálé emlékművének – reprodukcióját közölte Ljubomir Micic Zenit című folyóiratának kliséjéről, Nyikolaj Punyin 1920-as orosz nyelvű esszéjének ma­gyar fordításával.³⁵ Tatlin „üvegtornya” a konstruktivizmus egyik alapvető műalkotá­sa­ként kanonizálódott, Kassák számára azonban talán egy kihagyott lehetőséget jelen­tett. A mű reprodukciója Oroszországon kívül elsőként a Zenit 1922. februári impresszumú számában jelent meg Ilja Ehrenburg Ipak se krcće (És mégis mozog) című esszéjével.³⁶ Moholy-Nagy február 22-e előtt Kassáknak írt leveléből viszont arra következtethetünk, hogy a MA nagyjából ugyanekkor tervezett közölni egy orosz anyagot: „itt küldök néhány orosz fényképet. A cikket a napokban küldjük. Előbb le kell oroszból fordítani magyarra. A cikket Ilja Ehrenburg írta. […] A Tatlin: Turm der III. Internationale klisírozásánál ügyeljenek arra, hogy a kép fölső bal sarkából kiinduló vonalak elmaradjanak!”³⁷ Az orosz különszám végül nem jelent meg, és a májusi MA-számot megelőzve Tatlin tornyának fotóját és Punyin beve­zetőjét már a Vjescs áprilisi száma is közölte.³⁸

A MA következő, 1922 júliusában megjelent számát Kassák Van Doesburg művészetének szentelte. Az építészet mint szintetikus művészet című esszéje mellett tizenkét művének reprodukcióját is közölte, főként 1919 után készített geometrikus absztrakt festményei közül válogatva.³⁹ A szám már július közepén eljutott Van Doesburghöz,⁴⁰ később Kassák további 100 példányt küldött terjesztésre. A De Stijl a különszám mellett az Új művészek könyvét is hirdette hátsó borítóján.⁴¹ (Kassák 1922. szeptember 30-i levelében kérte számon Van Doesburgöt, mivel ő 1000 márka helyett csak 100-at küldött a lapszámokért.⁴² A fennmaradó összeget Van Doesburg valószínűleg egy évvel később tudta csak kiegyenlíteni.⁴³) A gesztus ellentétele­zése­ként Van Doesburg a De Stijl júliusi keltezésű, azonban anyagi problémák miatt csak novemberben kinyomtatott számát szinte teljes egészében a magyar konstruk­tivis­táknak szentelte.⁴⁴ Címoldalon közölte Péri László Térkonstrukcióját,⁴⁵ valamint reprodukálta Moholy-Nagy Üvegarchitektúráját és Kassák három Képarchitektúráját is.⁴⁶ Ebben a számban jelent meg Moholy-Nagy első teoretikus esszéje az „újmédia” – azaz a gramofon, a fotográfia és a film – „produktívvá” tételének lehetőségeiről.⁴⁷ A De Stijl 1922. nyári számaiban nyitott először a konstruktivizmus rokon irányai felé: a júniusi számban El Liszickij Proun manifesztumát,⁴⁸ a szeptemberi keltezésű számban pedig Malevics Fekete négyzetének, Rodcsenko, Popova és Punyi műveinek reprodukcióját közölte,⁴⁹ ezek közé ékelődött a magyar különszám.

 

(Bortnyik Sándor / Theo van Doesburg) Amint megtalálta helyét az avantgárd nemzetközi hálózatában, Kassák „a keresés és megállapítás lendületével” annak aktív alakítójaként akart fellépni.⁵⁰ Tzarának egy radikális szellemű nemzet­kö­zi folyóirat tervével állt elő, amelyben kizárólag a „legextrémebb tendenciák” német, magyar, olasz és orosz képviselőinek adott volna teret.⁵¹ 1922 szeptemberében sze­rény­telenül úgy jellemezte Van Doesburgnek írt levelében frissen indított 2×2 című folyóiratát, mint ami „hasonló a »Broom«-hoz, de természetesen jobb tarta­lom­mal”.⁵² Kassák 1922 őszén a Moholy-Naggyal közösen szerkesztett, kánonformáló igényű Új művé­szek könyve antológiájával az avantgárd művészet nemzetközileg is ismert szerkesz­tőjévé vált. Sok vitát kiváltó képarchitektúra-elméletét Kassák olyan kiáltványokban írta meg, amelyek hangja jelentősen eltért 1919-es forradalmi hevületű és propagan­disztikus hatású aktivista elveitől. Kassák teremtő művészetként aposztrofálta új programját, mely „önmagát demonstráló erő” és „egy új világ kezdete”.⁵³ Elmé­lete egybecsengett a konstruktivisták „nemzetközi uniójának” programjával, a saját közegének számító bécsi magyar emigráció viszont elfordult tőle, művészetét apolitikusnak és l’art pour l’artnak bélyegezve. Saját szerkesztőtársai is ellene fordultak: a Moszkvát is megjárt Uitz Béla és a dadaista költő, Barta Sándor úgy érzékelték, hogy „a »MA« konzervativizmusig menő retorikus stylus-kiabálása elvisel­hetetlenné vált minden oly művész emberre, ki nem akarja Kassák formáit magára szedni”.⁵⁴ Uitz és az avantgárd „balszárnya” kivált a MÁ-ból, és Proletkult szellemű ellenfolyóiratokat indított Kassákkal szemben.⁵⁵

A vita 1922 tavaszától intenzíven zajlott Bécsben, így nem véletlen, hogy amikor Van Doesburg szeptemberben Weimarban találkozott korábbi munkatársaival, töb­bek között Moholy-Naggyal és Bortnyikkal, és ezt egy levélben tudatta Kassákkal, ő elhatárolódott tőlük. „Ha gyakrabban érintkezik majd velük, úgyis meglesz róluk a véleménye” – írta Kassák, és hozzátette: „a MA természetesen, ahogy korábban, úgy ezután is megjelenik, korábbi alapelveihez tartva magát”.⁵⁶ Van Doesburg az 1922. szeptember 25–26-án megrendezett Konstruktivisták és Dadaisták első nemzetközi Kongresszusán találkozott azokkal a magyar művészekkel, akik pár hónappal koráb­ban még a MA munkatársaként írták alá azt a programszöveget, amelyet Kassák a májusban Düsseldorfban megrendezett Haladó művészek nemzet­közi Uniójának (Union internationaler fortschrittlicher Künstler) megalakulására válaszul küldött el Van Doesburgnek. A már említett csúszás miatt a magyar aktivisták állásfoglalása, töb­bek között az akkor már kivált Barta Sándor, Mácza János és Moholy-Nagy alá­írásával, a De Stijl egyazon számában kapott helyet, amelybe a Nemzetközi konst­ruk­­tivista alkotó munkacsoport (Konstruktivistische Internationale Schöpferische Arbeitsgemeinschaft) alapító manifesztuma is be­került.⁵⁷ A weimari kongresszus meg­szervezését Van Doesburg már a májusban megren­dezett találkozó óta tervezte, mert véleménye szerint az ott elfogadott határozatok nem voltak kellően radiká­li­sak.⁵⁸ Van Doesburg őszinte lelkesedéssel tekintett a szovjet forradalom ered­mé­nyeire, így a részben orosz emigránsokból álló nemzetközi konstruktivista cso­port működését is a kommunizmus eszmeiségének irányába mozdította volna el. Elkép­zelései azonban sokat változtak, amikor szembesült azzal, hogy az „új mű­vészetet” a megszilárduló kommunista rezsimek nem vagy csak részben támo­gat­ták.⁵⁹ Erről a kérdésről a magyar Tanácsköztársaság vonatkozásában Bortnyik be­szélt neki, aki Molnár Farkas hívására, 1922. szeptember elején érkezett Bécsből Weimarba:⁶⁰ „Amikor beszéltem a magyar Bortnyikkal […] arra a belátásra jutottam, hogy a nemzetközi szolidaritás mindenképp szükséges. [Bortnyik] arról az időszakról beszélt nekem Magyarországon, amikor a modern művészek a legnagyobb ellenállásba üt­köztek a kommunista vezetők részéről, mert nekik éppen, hogy a régi ábrázoló művészetre volt szükségük annak humanista vagy inkább szocialista tendenciáival együtt. A művészek ez ellen nem a [kommunista] vezetőkhöz csatlakozva tudnak harcolni, hanem úgy, hogy ráébresztik a tömegeket arra, hogy csak az a művészet képes megjeleníteni az új társadalmat, ami tiszta, racionális és egészséges, ez pedig nem lehet a burzsoázia egészségtelen régi művészete.”⁶¹

Van Doesburg arra az elhatározásra jutott, hogy a konstruktivisták csoportjának „munkaközösségként és szociális-oktatási szervként” kell megalakulnia. „Tömegekre van szükségünk, néhány követő nem elég” – vonta le a tanulságot Bortnyik beszámolója alapján. A problémát a tavaszi kongresszuson Hans Richter is meg­fogal­mazta: véleménye szerint az új művészek két olyan társadalom között laví­roztak, amelyek „egyikének semmi szüksége nem volt a konstruktivistákra, a másik pedig még nem létezett”.⁶² A Nemzetközi konstruktivista alkotó mun­kacsoport szeptem­beri keltezésű technikai manifesztumában lefektetett elvek ennek megfe­lelően sokkal gyakorlatiasabbak voltak, mint a tavaszi kongresszuson elfogadott programpontok.⁶³ A szöveg szellemiségében közel áll a magyar aktivisták állás­foglalásához. A kong­resszu­son viszont inkább a meghívott dadaisták destruktív hangja érvényesült. Mo­holy-Nagy így foglalta össze az esetet: „Amikor megér­keztünk, legnagyobb döbbenetünkre ott találtuk a két dada­istát, Hans Arpot és Tristán Tzarát. Ez elég volt arra, hogy a vendéglátó gazda, Theo van Doesburg ellen kitörjön a lázadás, hiszen ebben az időben mi a dadaizmust már csak mint a konstruktivista világnézettel szemben álló destruktív irányzatot érté­keltük. Van Doesburg azonban erős egyéniség volt, aki le tudta csillapítani a kedé­lyeket, ami oda vezetett, hogy a fiatalabb purista résztvevők legnagyobb bánatára, akik aztán emiatt teljesen vissza is húzódtak, a váratlan vendégeket mégiscsak akcep­tálták, és hagyták, hogy a kongresszus egy dadaista rendezvénnyé változzon át.”⁶⁴ Erre válaszul Van Doesburg alteregója, I. K. Bonset dada „telegramként” interpre­tálta a kongresszus vitáit, viccet csinálva a konstruktivista elképzelésekből.⁶⁵ (3. kép) A találkozó központi eredménye mégis az volt, hogy a konstruktivisták nemzetközi frakciója elhatárolódott a kommunista politikától, saját munkáját inkább társadalmi, kultúrpolitikai célként határozva meg.⁶⁶ Az oroszok mellett a Kállai Ernő, Kemény Alfréd és Moholy-Nagy által képviselt „kommunista konstruktivizmus” is elfogad­hatatlanná vált Van Doesburg számára, aki véleményét 1923 áprilisában a De Stijlban megjelent Anti-Tendenzkunst című esszéjében és ennek német változatában, a Merz második számában Schwitters, Arp és Tzara aláírásával közölt Manifest Proletkunst­ban is közzétette. „Olyan művészet, ami csak az emberek egy bizonyos osztályához tartozik nincs, és ha mégis lenne, akkor az élet szempontjából egyáltalán nem lenne fontos” – írta, kiemelve, hogy a művészet bármilyen irányú átpolitizálása értelmet­len.⁶⁷ Válaszul Moholy-Nagy, Kemény, Péri és Kállai az Uitz és Komját Aladár szer­kesztette Proletkult folyóiratban, az Egységben publikált Nyilatkozatukban el­hatá­rolódtak a De Stijl „elpolgáriasodott konstruktív esztéticizmusától”.⁶⁸ Kéretlen válaszát Kállai Ernő a MÁ-ban is közölte, Korrektúrát követelve Van Doesburgtől. Kállai hangsúlyozta, hogy a konstruktivizmus egyetlen „előnye” a többi „izmussal” szemben szociális elkötelezettsége. Az „entellektüell exkluzív konstruktivizmusban […] a splendid isolationnak, a kimért korrektségnek és semmire sem kötelező, csak önmagáért élő, észelvű objektivitásnak a szelleme él”, és így az nem más, mint a „dologi szervezkedésre irányuló modern nagykapitalizmus esztétikai parafrázisa”.⁶⁹ Amikor Walter Gropius 1923 áprilisában – Van Doesburg helyett – Moholy-Nagyot nevezte ki a Bauhaus professzorának,⁷⁰ a De Stijl szerkesztője végleg elhagyta Weimart, és Schwittersszel holland Dada turnét szervezett.⁷¹ Műtermébe Bortnyik költözött, akinek a következő évben, a Bauhaus közelében geometrikus absztrak­ciója neusachlich és szatirikus elemekkel is bővült.⁷² Absztrakciójának „búcsú­ajándéka­ként” 1924-ben Bortnyik egy kollázs-arcképet adott Van Doesburgnek. A képen Van Doesburg kollázsként felragasztott profilképe egy geometrikus mintákkal díszített, sematikus épületből tekint ki.⁷³ Az épület a „neoplaszticizmust” jeleníti meg, mely felé egy kötéltáncos bauhäusler lány játékosan egy gömböt nyújt, hiszen ez még hiányzik a művész eszköztárából.⁷⁴ A háttér fekete falából egy ajtó nyílik, melyen keresztül Pauw és Hardeveld betonházának fotójára tekinthetünk.⁷⁵ Van Doesburg a képet folyóirata jubileumi számában A De Stijl szatírája címmel közölte.⁷⁶

 

(Bécsi epilógus) Kassák és Van Doesburg között – noha levelekkel nem doku­mentált – feltehetően nem szakadt meg a szakmai kapcsolat 1922 után. Kassák 1923. március 15-én kelt ajánlással küldte el Van Doesburgnek németül megjelent verses­kötetét, a MA-Buchot,⁷⁷ és a MA 1923 szeptemberi számában közölte Van Doesburg egy újabb esszéjének magyar fordítását a De Stijl alapján.⁷⁸ Személyesen 1924 októ­be­rében találkoztak, amikor Van Doesburg a Friedrich Kiesler által szerve­zett nem­zet­közi színháztechnikai kiállítás (Internationale Ausstellung neuer Theatertechnik) miatt Bécsbe látogatott. A Konzerthausban megrendezett kiállításon a nemzetközi avantgárd vezető művészei állítottak ki, ekkor építette meg Kiesler forradalmi Tér­szín­padát (Raumbühne), itt mutatták be Fernand Léger Mechanikus balettjét (Ballet mécanique), valamint egy Marinetti és Enrico Pram­polini által színre vitt „szinteti­kus-magnetikus” futurista darabot.⁷⁹ A nagyszámú és látszólag ellentétes nézeteket valló avantgárd művész jelenlétét kihasználva Max Ermers, a szemfüles művészettör­ténész október 16-án a Hotel Erzherzog Karl lobbyjában az ott megszálló Marinetti, Prampolini, Van Doesburg, Jakob Moreno-Levy, Kassák, valamint Németh Andor meghívásával „futurista kongresszust” (Futuristenkongreß) rendezett. Célja termé­szetesen a felek egymásnak ugrasztása volt, ami részben meg is történt – noha a Nádass József kései visszaemlékezésében emlegetett székdobálásra biztosan nem került sor.⁸⁰ A konstruk­tivisták Marinettit háborúpártisága és Mussolini támogatása miatt kritizálták, amint erről Ermers a Der Tagba írt feuilletonjában beszámolt: „A konstruktivisták számára a művészet és az élet elválaszthatatlan egységet képez, és így a művész világnézete, politikai, gazdasági kérdésekkel kapcsolatos elképzelései egyáltalán nem lényegtelen számukra. Marinetti számára a benyomás az elsődleges. Meggyőződéses opti­mistaként szabadon akarja hagyni maga előtt a kiszá­mít­hatatlanul izzó életet. A konstruktivisták szigorú realisták, akik megfontolt pillan­tásaikkal és meg­szer­kesztett terveikkel a valóság elemeiből új tárgyakat akarnak létrehozni. Marinetti azonban az eltérő módszerek között nem lát alapvető különb­ségeket. Az olasz futuristák és a külföldi konstruktivisták közötti különbségeket in­kább az eltérő faji vérmérsékletre vezeti vissza.”⁸¹ A vita Ermers tudósítása szerint rövidesen véget ért. Marinetti bejelentette, hogy egy év múlva még visszatér Bécsbe, majd egy jó bécsi étterem felől érdek­lődött. Mivel a konstruktivisták ilyet nem tudtak neki ajánlani, a felek távoztak a hotel lob­byjából. Van Doesburg hozzászólásairól Ermers nem tudósított, a hol­land mű­vész viszont kiválóan megragadta a helyzet komikumát Walter Dexelnek írt levelé­ben: „Marinetti kipukkasztotta a bécsi mentalitást. Ó, Bécs olyan sivár és elmaradott”.⁸²

 

---

 

Jegyzetek:

 

1 Jelen tanulmány a Passuth Krisztina témavezetésével készülő, Kassák Lajos bécsi emigrációját feldolgozó disszertációm nemzetközi kapcsolatrendszereket tárgyaló fejezetének részlete. A tanulmány az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült. A tanulmány kapcsolódik a Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum NKFI-120779 számú projektjéhez.

2 Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban 1919–1926. Budapest, 1975.; Passuth Krisztina: Tranzit. Tanulmányok a kelet-közép-európai avantgárd művészet témaköréből. Budapest, 1996.; Passuth Krisztina: Avantgarde kapcsolatok Prágától Bukarestig, 1907–1930. Budapest, 1998. (francia kiadása: Les avant-gardes de l’Europe centrale 1907–1927. Paris, 1988.).

3 Dobó Gábor – Szeredi Merse Pál: Az avantgárd és folyóiratai (bevezető). Jelzés a világba. Háború – avantgárd – Kassák. Szerk. Dobó Gábor, Szeredi Merse Pál. Budapest, 2016. 7–8.

4 Daina Teters: Peculiarities in the Use of the Concepts Centre and Periphery in Avant-Garde Strategies. Decentring the Avant-Garde. Eds. Per Bäckström, Benedikt Hjartarson. Amsterdam–New York, 2014. 75–95.

5 Hubert van den Berg: Mapping Old Traces of the New. Towards a Historical Topography of Early Twentieth-Century Avant-Garde(s) in the European Cultural Field(s). Arcadia, 41, 2006, 2. 341–343.

6 Gilles Deleuze – Félix Guattari: Rizóma [1980]. Ford. Gyimesi Tímea. Ex Symposion, 1996. no. 15/16. 1–17.

7 A Leah Dickerman vezetésével megvalósult hálózatvizualizáció a https://www.moma.org/interactives/exhibitions/2012/inventingabstraction oldalon érhető el.

8 Bővebben lásd: Passuth Krisztina: Moholy-Nagy. Budapest, 1982.

9 Kurt Schwitters. Die Sammelkladden 1919–1923. Eds. Julia Nantke, Antje Wulff. Berlin–New York, 2014.; Georges Baal – Henri Béhar: La correspondance entre les activistes hongrois et Tzara: 1920–1932. Cahiers d’études hongroises, 2, 1990, 2. 117–133.; Lajos Kassák. Botschafter der Avantgarde (1915–1927). Hrsg. Edit Sasvári. Franciska Zólyom, Katalin Schulcz. Budapest, 2011.; Dobó Gábor: Dadául írni és újraírni: Kassák Lajos és Tristan Tzara eddig kiadatlan leveleiből (1922, 1956, 1959). Helikon, 63, 2017, 1. Megjelenés alatt.

10 Bajkay Éva: „A műalkotás a rendbe szedett szépség.” A belgiumi és a magyar avantgárd elfelejtett kapcsolatai. Ars Hungarica, 28, 2000, 2. 357–377.

11 A kapcsolatról lásd Passuth Krisztina tanulmányait: Konstruktivistische Internationale Schöpferische Arbeitsgemeinschaft, 1922–1927. Hrsg. Bernd Finkeldey. Ostfildern-Ruit, 1992.; Van Doesburg and the International Avant-Garde. Constructing a New World. Eds. Gladys Fabre, Doris Wintgens Hötte. London, 2010.

12 Szeredi Merse Pál: A Tett nemzetközi horizontja. Jelzés a világba 2016. i. m. 69–77.

13 Theo van Doesburg hagyatéka Hágában, a Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie gyűjteményében található [a továbbiakban: RKD, TNvD], ahol 2014 tavaszán a Campus Hungary-ösztöndíj támogatásával kutathattam. A hagyaték jelentős része azóta elérhető online (https://kd.nl/en/explore/archives/details/NL-HaRKD-0408), hasonlóan a De Stijl (http://magazines.iaddb.org/periodicals/DS) és a MA (http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno-plus?aid=maa&size=45) lapszámaihoz, valamint a többi, a tanulmányban említett folyóirathoz (https:/ /monoskop.org/Magazines).

14 Sjarel Ex: Theo van Doesburg en het Bauhaus. De invloed van De Stijl in Duitsland en Midden-Europa. Utrecht, 2000. 68–70.

15 „[V]an oostenrijksche schilders niets, vieze en vuile doeken! Eén hongaar Ludwig Kassak is veel frischer en moderner. Daar kom ik nu af en toe mee samen en dan nog met andere hongaren en hebben we leuke avonden.” De Stijl overal absolute leiding. De briefwisseling tussen Theo van Doesburg en Antony Kok. Ed. Alied Ottevanger. Bussum, 2008. 357.

16 MA, 7, 1921, 1. (november). 151.; A MA felolvasóestélye. Bécsi Magyar Újság, 1921. október 18. 6.; Göndör Ferenc: Elmentem a dadaisták estélyére. Az Ember. 1921. október 23. 8–9.

17 Hans Richter levelei Theo van Doesburgnek. Berlin, 1921. szeptember 21. és 27. RKD, TNvD, ltsz.: 168. A képek a De Stijl 1921. júliusi majd októberi számában jelentek meg.

18 „Es erschien im Verlage der ungarischen Zeitschrift f. aktive Kunst »MA«, von deren Existenz Sie vielleicht schon Kenntnis haben.” Kállai Ernő levele Theo van Doesburgnek, Berlin, 1921. november 23. RKD, TNvD, ltsz.: 92.

19 Theo van Doesburg 1922-es jegyzetfüzetének egyik első oldalán található egy lista arról, hogy miket tervezett Kassáknak küldeni (többek között I. K. Bonset új verseit, valamint egy írást az új irodalomról). RKD, TNvD, ltsz.: 1455/9.

20 Kassák Lajos levele Theo van Doesburgnek, Bécs, 1922. február 2. RKD, TNvD, ltsz.: 93. Magyar fordítását közli: Kassák az európai avantgárd mozgalmakban 1916–1928. Szerk. Csaplár Ferenc. Budapest, 1994. 20.

21 Ld. a beérkezett folyóiratok listáját: De Stijl, 4, 1921, 12. (december). 188.

22 Kállai Ernő: A kubizmus és a jövendő művészet. MA, 7, 1922, 2. (január). 31.; Pablo Picasso: Nature morte au compotier, 1914–1915. Ohio, Columbus Museum of Art. A klisé forrása, az Új művészek könyve tartalomjegyzéke alapján, Vincente Huidobro 1921-ben Madridban és Párizsban megjelent Creación – Création című folyóirata volt. Fernand Léger: La Ville, 1919. Philadelphia, Philadelphia Museum of Art. Korábban megjelent Iwan Goll Fernand Léger-ről írt esszéjének illusztrációjaként: Das Kunstblatt, 6, 1922, 2. (február). 73–77. A kép az Új művészek könyvében is Kunstblatt klisémegjelöléssel jelent meg. A képet a De Stijl, 4, 1921, 10. (október). 150. és a Vjescs (Вещь) – Objet – Gegenstand, 1, 1922, 1/2. (április). 15. is reprodukálta. Albert Gleizes művét eddig nem sikerült azonosítanom, az Új művészek könyvében MA klisémegjelöléssel jelent meg.

23 Kassák Lajos: 18. MA, 7, 1922, 2. (január). 18–19.

24 „Nelly nieuwe verbindingen ook voor De [S]tijl. Het Oostenrijksch aktivistenblad in den geest van den [Stij]l: »Ma« (»Thans«) zeer goed. Brengt manifesten [v]an De Stijl in het Hongaarsch. Verzen van Bonset in het Hongaarsch, en geeft in Maart speciaal v[an] Doesburg-album uit. Alles door Nelly.” Ottevanger 2008. i. m. 369.

25 I. K. Bonset: X-képek. Ford. Zilahi László. MA, 6, 1921, 6. (április). 70. – forrása: I. K. Bonset: X-Beelden. Poesia, 1, 1920, 5/6. (augusztus–szeptember). 33.; eredeti közlése: De Stijl, 3, 1920, 7. (május). 57. Kassák a Poesia 1920-as számait regisztrálta a „beküldött folyóiratok” között a MA 1921. augusztusi számában, viszont ugyanitt csak a De Stijl 1921-es 7/8. száma van feltüntetve.

26 „Ich habe von ungefähr 2 Woche von Kassák (Wien) einen Brief bekommen, in welchem er mir mitteilte, dass MA mit Ihnen in Tauschbericthung getreten ist, bzw. MA von Ihnen, und Sie von uns je ein Heft bringen.” Moholy-Nagy László levele Theo van Doesburgnek. Berlin, 1922. április 2. RKD, TNvD, ltsz.: 132. Moholy-Nagy korábban is kapcsolatban volt van Doesburggel, Aufruf zur elementaren Kunst című, Raoul Hausmann, Hans Arp és Ivan Puni társaságában szignált manifesztuma a De Stijl 1921. októberi számában jelent meg. Első fennmaradt levele 1922. február 8-i datálású, ebben Hevesy Iván egyik – megvalósulatlan – cikke számára kért reprodukciókat Van Doesburg Monumentjéről. Kassák ekkortájt küldte el Van Doesburgnek Bortnyik márciusban megjelent Képarchitektúra albumát is. Lásd a beküldött kiadványok között: De Stijl, 5, 1922, 5. (május). 80.

27 MA, 7, 1922, 5/6. (május). 21., 28. és 20. Piet Mondrian: Compositie met rood, geel, blauw en zwart, 1921. Hága, Gemeentemuseum. A kép korábban megjelent: De Stijl, 4, 1921, 8. (augusztus). 113.; Theo van Doesburg: Compositie XX, 1920. Madrid, Museo Thyssen-Bornemisza. Ld.: Theo van Doesburg. Oeuvre Catalogue. Ed. Els Hoek. Utrecht–Otterlo, 2000. Kat. no. 651.

28 MA, 7, 1922, 5/6. (május). 8. és 13. A korábbi közlések helye: Grootste aeroplaanhall der wereld te Lakehurst in Amerika, valamint Pauw en Hardeveld: Plattegronden der Betonwoningen te Rotterdam. De Stijl, 4, 1921, 12. (december). 178., 183. és 186. Plastique modern de L’esprit Italien. Mécano, 1. 1922. Gelb (január). 1. Kassák már idézett levelében kérte Van Doesburgöt, hogy küldjön neki „technikai dolgokról” készült kliséket: „Ich errüche Sie auf Ihrem Wege wir womöglich wenige Clichés über die in Ihrem Hatte erschienenen architektonischen und technischen Sachen schicken zu wollen. Ich wäre sehr glücklich, wenn ich etwas hiervon bis zum 15 l. M. erhalten könnte.” Ld.: 20. jegyzet.

29 MA, 7, 1922, 5/6. (május). 16. és 23. A korábbi közlések helye: J. J. P. Oud: Entwurf für Reihenhäuser am Meeresstrand (1917) és Erholungsheim in Nordwijk. Malerarbeiten und Plattenfußboden: Theo van Doesburg. Illusztrációk Adolf Behne: Holländische Baukunst in der Gegenwart című esszéjéhez. Wasmuths Monatshefte für Baukunst und Städtebau, 6, 1921/1922, 1/2. 20. és 18.

30 MA, 7, 1922, 5/6. (május). 2. A korábbi közlés helye: Martin Mächler: Zum Problem des Wolkenkratzers. Wasmuths Monatshefte für Baukunst und Städtebau, 5, 1920/1921, 7/8. 194.

31 MA, 7, 1922, 5/6. (május). 9. A korábbi közlés helye: Paul Zucker: Probleme des neuzeitlichen Brückenbaus. Wasmuths Monatshefte für Baukunst und Städtebau, 5, 1920/1921, 9/10. 295.

32 Az Új művészek könyve szerkesztéstörténetéről ld.: Csaplár Ferenc: A Karavántól az Új művészek könyvéig. In: Csaplár Ferenc: Kassák körei. Budapest, 1987. 7–13.; valamint újabban a források kimerítő feldolgozásával: Csaba Krisztina: Kassák Lajos – Moholy-Nagy László: Új művészek könyve. Szakdolgozat. ELTE BTK Művészettörténeti Intézet. Budapest, 2016.

33 Adolf Behne: Művészet és forradalom. Ford. Bortnyik Sándor. MA, 6, 1921, 4. (február). 43–49.

34 A klisék forrása részben Moholy-Nagy berlini kapcsolatai, részben Tzara, részben pedig Huidobro folyóirata volt, Man Ray Danger/Dancer című művének reprodukcióját (1917–1920. Párizs, Centre Georges Pompidou) pedig Van Doesburg küldte (korábban a Mécano első számában jelent meg).

35 Nyikolai Punin: Tatlin üvegtornya. Ford. Mácza János. MA, 7, 1922, 5/6. (május). 31. Az orosz nyelvű 1920-as kiadvány (Памятник III. интернационала) megtalálható Kassák hagyatékában. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, ltsz.: KM–1806.

36 Ilja Ehrenburg: Ipak se kreće. Zenit, 2, 1922, 11. (február). 2. Ehrenburg esszéje Berlinben 1922-ben orosz nyelven megjelent könyvének bevezető fejezete. Bővebben ld.: A kölcsönös hatások körei. A Marinko Sudac-gyűjtemény. Szerk. Sasvári Edit. Budapest, 2012.

37 Moholy-Nagy László levele Kassák Lajosnak, Berlin, 1922. február 22. – közli: Passuth 1982. i. m. 361. Moholy-Nagy intelme valószínűleg azokra a Zenit kliséjén végül rajta maradt vonalakra vonatkozott, amelyek annak a teremnek a falait jelölik, amelyben a torony makettje áll.

38 Vjescs (Вещь) – Objet – Gegenstand, 1, 1922, 1/2. (április). 22.

39 Az összes festmény azonosítható Theo van Doesburg oeuvre-katalógusában. A MÁ-ban megjelent sorrendben: Theo van Doesburg 2000. i. m. Kat. no. 579., 513., 623., 599., 588., 585., 570., 556., 517., 541., 567. és 472.

40 „Tegelijk met deze zend ik een exemplaar van het MA-heft met 12 van mijn werken + artikel!” Theo van Doesburg levele Anthony Koknak, Weimar, 1922. július 14. Ottevanger 2008. i. m. 399.

41 A különszám hirdetése először az 1922. júniusi keltezésű számban volt olvasható, a júliusiban már az Új művészek könyve is szerepelt. Van Doesburg hagyatékában található egy vázlat, amelyet a De Stijl és a Mécano hirdetésének szánt a MÁ-ban. RKD, TNvD, ltsz. 849. Theo van Doesburgnek nem jelentett problémát, hogy műveiről kliséket küldjön Kassáknak, aki rendszeresen kész kliséket kért. El Liszickij viszont éppen ezt a gyakorlatot kritizálta egy 1922 júliusi levelében, amit arra válaszul írt, hogy Van Doesburg javasolta, publikáljon a kelet-közép-európai folyóiratokban: „Du sagst »Ma« oder »Zenit«, aber diesen […] muss man immer Klische schicken. Dazu habe ich wenig Geld, und wenn ich Geld habe, dann kaufe ich besser Material für die Arbeit”. RKD, TNvD, ltsz. 111.

42 Kassák Lajos levele Theo van Doesburgnek, Bécs, 1922. szeptember 30. RKD, TNvD, ltsz.: 93. – magyar fordítását közli: Csaplár 1994. i. m. 22–23.

43 Ld. Van Doesburg leveleit Anthony Koknak: „De postwissel kwam in ons bezit en we zijn je zoowel voor onszelf als voor Kassák hartelijk dankbaar!!!” (1923. január 15.); valamint „Ik heb van uit Holland (van de winter) aan Kassák geld gestuurd (in Weenen) en verneem een dezer dagen, tot mijn schrik, dat het geld nooit aangekomen is.” (1923. augusztus 6.) Ottevanger 2008. i. m. 418., 435–436.

44 Van Doesburg egész nyáron új nyomdát keresett a De Stijl számára, ezért késett a nyomtatás novemberig (Ottevanger 2008. i. m. 409.). Kassáktól a bécsi nyomdaköltségek felől is érdeklődött (ld.: Csaplár 1994. i. m. 22–23), talán annak tudatában, hogy Gorham B. Munson is a kedvezőbb nyomdai feltételek miatt nyomtatta a berlini impresszumú Secessiont Bécsben (saját számítása alapján 20 dollárból). Gorham B. Munson: The Awakening Twenties. A Memoir-History of a Literary Period. London, 1985. 163–164.

45 De Stijl, 5, 1922, 7. (július). 97. Térkonstrukció 3 címmel ld.: Passuth Krisztina: Péri László konstruktivista munkái 1920–1924. Budapest, 1999. Kat. no. 14–15. Péri 1922. július 23-án kelt levelével küldte el műveinek reprodukcióját Weimarba (RKD, TNvD, ltsz. 155), amelyek egészen egyedi gyűjteményként maradtak fenn: négy formára vágott fotó és négy üvegnegatív található Van Doesburg hagyatékában (uo., ltsz.: 2112).

46 De Stijl, 5, 1922, 7. (július). 101. és 110–112. Az egyik Kassák-művön található „RUR” feliratról bővebben ld.: Szeredi Merse Pál: Az Új Ádám (Bortnyik Sándor szerint). Helikon, 63, 2017, 1. Megjelenés alatt.

47 László Moholy-Nagy: Produktion – Reproduktion. De Stijl, 5, 1922, 7. (július). 98–100. – Zádor Ágnes fordításában közli: Passuth 1982. i. m. 290.

48 El Lissitzky: Proun. De Stijl, 5, 1922, 6. (június). 81–85.

49 De Stijl, 5, 1922, 9. (szeptember). 129. és képmelléklet.

50 Kassák Lajos: [Bevezető]. 2×2, 1, 1922, 1 (október). 33.

51 Kassák Lajos levele Tristan Tzarának, Bécs, 1921. december 16. Paris, Bibliotheque Littéraire Jacques Doucet, Fonds Tristan Tzara, ltsz.: TRZ C-2223. – közli: Baal – Béhar 1990. i. m. 123–124. – magyar fordítását közli: Csaplár 1994. i. m. 20.

52 „Übrigens redigiere ich jetzt ausser dem »MA« unter dem Titel »2×2« eine neue Zeitschrift für Kunst und Literatur. […] Es wird also ein Blatt sein, wie »BROOM«, nur natürlich mit besserem Inhalt.” Ld.: 42. jegyzet.

53 Kassák Lajos: Képarchitektúra. MA, 7, 1922, 4. (március). 52–54.

54 Hernádi (Hercz) György levele Mattis Teutsch Jánosnak, Bécs, 1920. szeptember 7. Budapest, MTA BTK Művészettörténeti Intézet, Adattár, ltsz.: MKCS-C-I-82/12.

55 A kérdésről bővebben ld.: Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete 1915–1927. Budapest, 1982.; Bajkay Éva: Hol a kontextus? Artmagazin, 14, 2016, 3. 58–64.

56 „Bezüglich der internen Angelegenheiten des »MA« will ich diesermal nicht viel schreiben, ich möchte auch die in Ihrem Briefe erwähnten Leute nicht berühen. Werden Sie häufiger mit ihnen verkehren, so werden Sie Ihre eigene Meinung über sie haben. Das »MA« erscheint natürlich nach wie vor und bekennt sich zu denselben Grundsätzen, wie bisher, ich kenne mich als einen Mann mit ziemlich starkem Willen und so lasse ich mich in einer Arbeitslust und meinen geraden Besterbungen weder durch Intrigen, noch durch Angriffe irremachen.” Ld.: 42. jegyzet.

57 De Stijl, 5, 1922, 8. (augusztus). 125–128. A május végén megrendezett kongresszus állásfoglalásai és programszövegei a De Stijlban jelentek meg, magyar fordításukat pedig Kassák is kiadta a MA augusztus 30-i számában saját állásfoglalásának magyar változatával – itt már nem szerepelnek aláírások. MA, 7, 1921, 8. 62–64. – vö.: Finkeldey 1992. i. m.

58 Tzarának írt levelében (1922. június 4.) „idiótának” és „reakciósnak” nevezte a találkozót. Idézi: Greda Wendermann: Der Internationale Kongress der Konstruktivisten und Dadaisten in Weimar im September 1922. Versuch einer Chronologie der Ereignisse. Europa in Weimar. Visionen eines Kontinents. Hrsg. Helmuth Seemann. Weimar, 2009. 383.

59 Nicholas Bueno de Mesquita: Theo van Doesburg and Russia: Utopia thwarted. Utopian Reality. Reconstructing Culture in Revolutionary Russia and Beyond. Eds. Christina Lodder, Maria Kokkori, Maria Mileeva. Leiden, 2013. 57–78.

60 Bortnyik szeptember 22-én kelt, Hevesy Ivánnak írt leveléből az derül ki, hogy akkor már legalább két hete Németországban tartózkodott. Budapest, MTA Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, ltsz.: Ms. 4512/75.

61 „Nu heb ik alles en alles overlegd en door een Hongaar Bortnyk [sic], die hier naar Weimar kwam, ben ik tot het inzicht gekomen, dat een internationale solidariteit noodzakelijk is. Hij vertelde mij de toestand destijds in Hongarije, waar de moderne kunstenaars de grootste tegenkanting hadden van de zijde der kommunistische leiders, daar deze juist de oude voorstellingskunst met humanistische of liever socialistische tendenz eischen. Die kunstenaars moeten zich daar tegen wapenen, niet door zich bij de leiders aan te sluiten, maar door te bewijzen voor de massa, dat de nieuwe maatschappij slechts die kunst noodig heeft, die klaar, wet-matig en gezond is, terwijl zij gewezen moet worden op het ongezonde der kunst der bourgeoisie.” Theo van Doesburg levele Anthony Koknak, Weimar, 1922. szeptember 18. Ottevanger 2008. i. m. 402–403. német fordítását közli: Finkeldey 1992. i. m. 314–316.

62 Magyarul ld.: Hans Richter: Nyilatkozat. Ford. Gáspár Endre. MA, 7, 1922, 8. (augusztus). 63.

63 Theo van Doesburg [et. al.]: Konstruktivistische Internationale Schöpferische Arbeitsgemeinschaft. De Stijl, 5, 1922, 8. (augusztus). 113–115.

64 Moholy-Nagy László: Látás mozgásban. [1947] Budapest, 1996. 315.

65 I. K. Bonset: ChRoNiEk-MÉCaNo. Weimar-Paris-Zürich-Budapest-Moskau. Internationaal Congres van Konstruktivisten en Dada 1922 in Weimar. Mécano, 1, 1922. Rot (szeptember). [o. n.]

66 Gert Caden datálatlan levele Alfred Hirschbroeknek. – idézi: Bernd Finkeldey: Hans Richter and the Constructivist International. Hans Richter – Activism, Modernism, and the Avant-Garde. Ed. Stephen C. Forster. Cambridge (MA)–London, 1997. 105.

67 Theo van Doesburg: Anti-Tendenzkunst. De Stijl, 6, 1923, 2. (április). 17–19.; és Theo van Doesburg – Kurt Schwitters – Hans Arp – Tristan Tzara – Christoph Spengemann: Manifest Proletkunst. Merz, 1, 1923, 2. (április). 205–206. A vitáról lásd: Finkeldey 1992. i. m., valamint Hubert van der Berg: The Import of Nothing. How Dada Came, Saw and Vanished in the Low Countries (1915–1929). New Haven, 2002. 166–170.

68 Moholy-Nagy László – Kemény Alfréd – Péri László – Kállai Ernő: Nyilatkozat. Egység, 2, 1923, 4. (február). 51.

69 Kállai Ernő: Korrektúrát! (A “DE STYL” figyelmébe). MA, 8, 1923, 9/10. (július). 14–16.

70 Gergely Mariann: De Stijl kontra Bauhaus. A művészettől az életig. Magyarok a Bauhausban. Szerk. Bajkay Éva. Pécs, 2010. 174–189.

71 Marc Dachy: “Life is an extraordinary Invention” – Doesburg the dadaist. In: Van Doesburg and the International Avant-Garde 2010. i. m. 33–34.

72 Van Doesburg két festményét is Bortnyiknak ajándékozta (ld.: Theo van Doesburg 2000. Kat. no. 6 és 533b2), egy Merzképet pedig Kurt Schwitters dedikált neki a weimari kongresszus alkalmával. Mindkét mű a Szépművészeti Múzeumba került, erről lásd: Passuth Krisztina: Kurt Schwitters, Théo van Doesburg és a Bauhaus. A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 40, 1973. 133–140. Bortnyik 1924 szeptemberében hagyta el Weimart, hogy Kassán állítsa ki műveit. Van Doesburg Walter Dexel segítségével próbálta menteni a műteremben hagyott tárgyait: „Nun eine andere Geschichte: Bortnyik, de[m] ich mein Atelier in Weimar übergeben hatte, und zwar unter Bedingung, meine sich dort befindliche[n] Sache[n] aufzubewahren, bis ich wieder in Deutschland bin, hat, ohne mir zu schreibe[n], das Atelier Verlassen. Er ist nach Böhmen geflohen.” Theo van Doesburg levele Walter Dexelnek. 1924. november 11. Közli: Hommage à Dexel (1890–1973). Beitrage zum 90. Geburtstag des Künstlers. Hrsg. Walter Vitt. Starnberg, 1980. 82–83.

73 A portrét forrása: De Stijl, 5, 1922, 12. (december). 188.

74 Passuth 1973. i. m. 137. Vö.: Bajkay Éva: Szabad-e festeni? A fametszettől a fény-tér-modulátorig. Bajkay 2010. i. m. 146.

75 Ld.: 28. jegyzet.

76 Satire op de Stijl (schilderij). Alex. Bortnyik Weimar 1924. De Stijl, 10, 1927, 79/84. 80. A festmény ma az Otterlo-i Kröller-Müller Museum gyűjteményében található (Ottero, Kröller-Müller Museum, ltsz.: KM 102.999). Egy interjúban Nelly van Doesburg is felidézte a festményt, melyet Theo nagy becsben tartott: Herta Wechser: Entretien avec Nelly van Doesburg. Cimaise, 17. 1970. no. 99. 36. A holland művész és Bortnyik jó kapcsolatáról tanúskodik emellett a Bortnyik hagyatékából előkerült portrépár Van Doesburgről és feleségéről, valamint a Mécano két füzete (Dietrich Schneider-Henn aukció, 1991. november 4. Lot. 974.a–b.) Déry Tibor hagyatékában található az a levelezőlap, mellyel Van Doesburg a Mécano két füzetét Bortnyikra hivatkozva küldte el neki Feldafingba. Idézi: Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. Budapest, 1994. 14.

77 RKD, TNvD, ltsz.: 982035.

78 Theo van Doesburg: Az ideális esztétikától a materiális megvalósítás felé. Ford. Grünhut László. MA, 9, 1923, 1. (szeptember). [4–5.] Eredeti megjelenés: Von der neuen Ästhetik zur materiellen Verwirklichung. De Stijl, 6, 1923, 1. (március). 10–14.

79 Bővebben ld.: Barbara Lesák: Die Kulisse explodiert. Friedrich Kieslers Theaterexperimente und Architekturprojekte 1923–1925. Wien, 1988. 185–199.

80 „Marinetti, a futurizmus pápája, Bécsben felkereste Kassákot és vitát provokált vele. […] A vitából székdobálás, asztalcsapkodás, majdnem verekedés lett, mert Marinetti akkor már a fasizmussal kacérkodott, […] Kassák viszont árulónak nevezte Marinetti vezérét.” Nádass József: Kassák Lajossal az emigrációban. Kortárs, 12, 1968, 10. 1629.

81 „Für den Konstruktivisten bilden Kunst und Leben eine nicht zu trennende Einheit und so kann ihnen die Weltanschauung des Künstlers und seine Einstellung zu politischen, ökonomischen usw. Fragen nicht gleichgültig sein. Für Marinetti aber kommt vor allem der Impuls in Betracht. Als überzeugter Optimist und Idealist will er das unberechenbare zitternde und glühende Leben freihalten. Die Konstruktivisten aber sind strenge Realisten, die mit starkem Blicke und bewußtem Plane aus den Elementen der Realität neue Gegenstände gestalten. Marinetti will in diesen so verschiedenen Methoden keinen wesentlichen Unterschied sehen. Er möchte die Unterschiede zwischen italienischen Futuristen und den Konstruktivsten der anderen Länder auf Rassentemperamentsverschiedenheit zurückführen.” Max Ermers: Futuristenkongreß im Hotel Erzherzog Karl. Marinetti verantwortet sich von seinen Nachfolgern. Der Tag, 1924. október 18. 4.

82 „Marinetti hat die Wiener Mentalität durchlöchert. Ach, Wien ist ganz trostlos und rückständig.” Ld.: 72. jegyzet.