Wilde János családjának írt levelei 1920–1921¹

 

 

Wilde János – Wilde Margitnak, Bécs, 1920. június 17–19.²

 

Szerda d. u. 5.

 

Drága jó Otthoniak, – íme már itt vagyok. Mikulának³ is, Ernestónak is látoga­tója van, s így én egyedül ülök a kis udvari szobában, ahová ki-kiszökik hol az egyik, hol a másik. Drága barátaim. Ernesto nyitott ajtót, egy csöppet sem volt meglepve, csak annyit mondott: endlich⁴ – onnan kezdve arra gondolt, hogy fog Mikula örül­ni. Mi[kulá]nak bizony könny szökött a szemébe. Ilyen az öröm tiszta emberek közt.

Az utazás teljes rendben folyt. A passportokat már Kelenföldnél összeszedte egy magyar és osztrák detektív (az utóbbi 10 K taksát is kért, elvitte a magyar 2 koroná­saimat) és már Győr előtt visszaadták láttamozva. A vám- és pénzvizsgálat is megvolt mindjárt Pest után – mindkettő csak formalitás. 1/2 4 után érkezett a vonat, 1/2 5-kor már itt voltam; villanyoson magam hoztam a csomagot.

Az idő Bruck óta hűvös, esős, de a villanyos út alatt éppen elállott az eső. Jó lesz, ha így marad, és nem kezdődik hamarosan a kánikula.

Nem tudom, Munisika ideges volt-e délelőtt – nagyon kérem Mindhármukat, kú­rálják nagyon magukat, hogy a háborúnak ezt a végső étappját is egészségben tudják túlélni. (1. kép) Én mindig csak azt kívánom, hogy az egészségünket tarthassuk meg, az egyéb minekünk sose volt fontos. És Munisika is, ugye hogyha látja, hogy mi megvagyunk anélkül, hogy fájna az, amit elvesznek tőlünk, nem fog idegeskedni, nyugodt lesz, és ezzel viszont minket tesz boldoggá. Dudó pihenjen mindig, ha sza­badidőhöz jut, csak a föltétlenül szükséges utakat tegye meg és aludjon benn az én dí­ványomon, ott mégis tűrhetőbb az éj­szaka. Tyumpika kúrálja ki haladékta­la­nul a meg­hűlését, aludjon, sétáljon és ol­vasson, amennyit csak lehet, most nem kell sze­gény­kének egy ideig haris­nyát vásárolni.

Nem jutott még semmi eszembe, a­mit otthon hagytam volna, de hiszen még egé­szen otthon is élek, gondo­lat­ban mindenképpen. Ez nem is lehet, nem is lesz más­képpen.

Szeretném ezt a levelet mindjárt pos­tára adni, Mikula és Ernesto még el vannak foglalva a látogatókkal – (Most jött be Ernesto egy csésze teával és két szelet lekváros bejglivel). – Ezer csókot küld a drága jó Otthoniaknak

                                                                                                                                                                                   Bundsi.

Csütörtök d. u.

 

Tegnap mégsem adhattam már föl sem levelet, sem táviratot, mert megtudtam, hogy a postát már 5-kor zárják. Az uzsonna folytatására aztán mégis be kellett mennem.

 

Péntek reggel

 

Drága jó Otthoniak, lám még tegnap sem fejeződött be a levél. Annyira nem vagyok egyelőre ura az időmnek, hogy az egész napom elröpül, mielőtt valami ten­nivalóhoz hozzájutnék. Ernesto most elment Dvorák hoz igazolványért számomra, azalatt én írok és szaladok föladni. Nagyon hűvös idő van, eső nélkül, úgy aludtam mindkét éjjel mint a bunda. Jól élek különben is – tömnek, mint egy malacot. Az első este meg tegnap délben itthon ettünk együtt, tegnap Juliskánál⁵ uzsonnáztam és vacsoráztam (hazulról kapott két óriás pakkot), mert Ernestóéknak kiosztási napjuk volt. Borzasztó érdekes ez a dolog. Mikula óriási pénzösszegek fölött rendel­kezik teljesen bizalmi alapon. Akinek ad valamit, az aláír egy nyugtát és ezzel rend­ben. A középosztálytól jönnek hozzá szegény emberek (tanárok stb.) személyes ismerősök révén, és ő rögtön ad.

Olyan áldott jó teremtés. Az, hogy velem is jót tehet, csak öröm neki. Igen nagy úr vagyok. A saját ágyát és szobáját adta nekem, mert a kicsi, amelyik az enyém lett volna, tele van Liebesgabékkal,⁶ egyelőre ő alszik ott. Ernesto csinált egy pár fölvételt Mikuláról, majd küldök belőlük. Mit tesz a nyomor, én mindig azt hittem, hogy sokkal idősebb E[rnesto]-nál, holott 3 évvel fiatalabb. Igaz, most hogy visszanyerte félig-meddig a régi külsejét, úgy megváltozott, hogy alig ismerni rá. Nagyon-nagyon szeretik egymást.

Ernesto is hatalmasat változott. Kövér, széles és erős. A wachaui kirándulásról még le van sülve. Mert így megerősödött, kezdhetett Mik[ula] egy Entwöhnungs­kú­rát⁷ az ő tudta nélkül. Az orvosságába fokozatosan mindig több vizet kever; 3 hónap alatt így annyira jutott, hogy most már 2/3 víz és csak a többi az oldat. Ez azután objektíve nagyon sokat segített, viszont időről-időre jön egy Rückschlag,⁸ mikor E[rnesto] gyanakodni kezd, vagy kétségbeesik, hogy már a méreg sem segít neki. Mikor megjöttem, akkor már 2 napja tartott egy ilyen periódus, ma már azon­ban láthatólag nyugodtabb és vidámabb.

A disszertációja⁹ – 2 hatalmas kötet fotók nélkül – még Strig[owski]nál van, ő még nem volt ott megsürgetni. Dvorák nagyon jó, maga elment Strigóhoz és Reisch­hez megdolgozni őket E[rnesto] érdekében, úgy, hogy mikor E[rnesto] Reisch­nél megjelent, az avval fogadta, hogy megtilt neki mindennemű készülést. Talán hozzám sem lesz rosszabb Dv[orák]. Benesch Svédországban van és állítólag nagyon bol­dog­talan.

Nagyon sok üdvözletet küldenek haza Mikula, Ernesto és Juliska.

Én türelmetlenül várom, érkezik-e még vasárnapig levél hazulról, az enyémnek is addig kell odaérnie. A bojkott úgy látszik, mégis meglesz, de a személyforgalom beszüntetése nélkül. Így tovább is lesz még mód híreket küldeni, főleg Juliska útján, akinek mindig jönnek-mennek rokonai vagy ismerősei.

Csókolom a drága Otthoniakat ezerszer és kérem, legyenek egészen nyugodtak miattam.

Isten Velük!

                                                                                                                       Bundos.

        

Wilde János – Wilde Margitnak, Bécs, 1920. június 27.¹⁰

 

Júl. 27. – Drága jó Otthoniak, őrült galoppban írom Juliskánál ezt a levelet, van remény, hogy eljut Pestre. Ma egy hete megkaptam az Otthoniak levelét, nem tu­dom az enyém megjött-e még. Most röviden beszámolok. Juliskával a múlt szom­baton eljártunk a rendőrségen, fogok kapni Aufenbew.-t ha nem is „bis auf Widerruf”,¹¹ de legalább pár hónapra. Mikulának is van egy nagyon lekötelezett ismerőse a rendőrségen, akit már én is ismerek, az elvégzi majd később a meg­hosszab­bítást. – Hétfőn reggel hívatott Dvorák magához. Leírhatatlanul kedves volt. Mindent ígért magától, ennek fejében csak azt kérte, hogy teljesen bízzam rá magam az ő vezetésére. Így már szerdán estére megint berendelt, hogy megismerkedjem egy barátjával, egy Khuen¹² gróffal, aki már korábban is tett fontos lépéseket az érde­kemben. (Erről majd később.) Dv[orák] megállapodott vele abban, hogy én elme­gyek egyelőre a grófhoz a morvaországi birtokára művészettörténetet tanítani (a gróf 40 éves és lázasan érdeklődik) és egy 8000 kötetes könyvtárát rendbe hozni – ebbe kellett beleegyeznem. Dv[orák] azt mondja, mindenekelőtt ki kell pihennem magam és meg kell híznom, mielőtt ősszel megkezdeném itt a munkát (Valószínűleg a „Jahrbuch”¹³ szerkesztőségébe fogok belépni, de erről még ne tessék otthon be­szél­ni). Most úgy áll a dolog, hogy zsebemben a gróf levele, melyben „megállapo­dásunk szerint” meghív magához könyvtáros állásra, és várom a General Konservatornak¹⁴ egy hivatalos felszólítását – mindkettő az útlevélhez fog kelleni. Ha az meglesz, való­színűleg már Juli elsején elutazom, hogy szeptemberben legkésőbb visszajö­hessek. A gróf elragadóan kedves.

Ez az egyik újság. (Megjegyzem, hogy Dv[orák] szerető gondoskodása minden várakozáson felül áll – absolúte bízhatom benne.) Ernesto letette tegnap d. e. a főszi­gorlatot kitüntetéssel. Képzelhetitek szegény, drága Mikula örömét. Erről persze na­gyon bőven kellene írnom (az előzményekről is), de most nem lehet. Nagy örö­mem, hogy sokban hozzájárulhattam ahhoz, hogy ez megtörténjen. Ezután más vi­lág lesz a Währingerstrassén. – Mikula és Ernesto hozzám való jóságára nincsenek szavak.

Nem megyek még sehova, csak Swob[odá]nál voltam egyszer vacsorán (ő szintén nagyon kedves), Kokoschkával¹⁵ együtt, ami nagyon érdekes volt. A magyarok közül senkit, de senkit nem láttam. (Az egyetlen Tihanyi¹⁶ fogott el egyszer egy utcán, de azt mondtam neki, hogy másnap utazom vissza.) Pihenni akarok mindenekelőtt. Részt veszek a Mikula jótékonysági akciójában, na ez érdekel.

Drága Otthoniak, tíz napja nincs hírem hazulról, így persze fokozott intenzi­tással gondolok mindig haza, hogy lehetnek. Vigyázzanak nagyon az egészségre!

Elfelejtettem írni: Mikula maga főz, és kitűnően és bőségesen kosztolok nála.

Két kérésem van Dudóhoz. 1.) Vigye el a mellékelt levelet Mancihoz.¹⁷ 2.) Men­jen el a Grill könyvkereskedésbe és kérdezze meg Gergely¹⁸ üzletvezetőt nevemben, hogy mi lett a Juliskának feladott 3000 K sorsa. Ide nem jött meg, ez pedig nagy baj, mert J[uliska] haza nem írhatja meg, hogy N[oémi]nak¹⁹ adta kölcsön, és így apró kölcsönökből kell élnie. Ha még nem küldte volna el G[ergely], próbálja meg Dudó felutaltatni az Angol osztrák bank útján. Ez ugyan most aligha lehetséges, de talán G[ergely] tud más utat. Neki meg lehet mondani, miről van szó, hogy milyen fontos, hogy ez a pénz itt legyen végre. Juliska címe: VIII. Strozzigasse 1. Tür 12a.

Kálmánt²⁰ és Mancit számtalanszor üdvözlöm, folyton gondolok rájuk.

Én a pénzemet az alacsony kurzus miatt nem váltottam át, hanem M[ikulá]nál deponáltam és egyelőre tőle kapok költőpénzt. Eddig az én 110 K.-mon kívül csak további 100 fogyott még, amiből 65 K. kellett a rendőrségre, 25 K-án könyvet vet­tem. Ernestó tegnapi ünnepére 30 K, egy üveg brillantin, a többi villanyos, kapu­pénz, fürdő, posta. Spórolok, amennyire lehet.

Drága Otthoniak, nem írhatok tovább, ezer csókot küld haza Bu.

 

Ernestóék nem tudják, hogy írhatok, így az ő üzenetük sajnos hiányzik.

 

Gyárfás Júlia – Wilde Margitnak, Bécs, 1920. július 8.²¹

 

Wien, 1920. VII/8.

Kedves jó Margit!

 

E pillanatban kínálkozott alkalmam levelet küldeni Pestre, de csak egy pár pil­la­natom van írásra, és így bocsássa meg sietségemet. Nem tudom kaptak-e már postát? Jancsi múlt hét szombatján utazott el Bécsből. A leveleket nekem fogja küldeni, és én a francia missió útján fogom továbbítani azokat. A leveleket én a Maga címére küldöm. Ha postát akar küldeni Jancsinak, úgy lépjen érintkezésbe húgommal, aki mindig elküldheti nekem, mert 3-szor hetenként jön francia kurír Pestről ide. Ott­hon nálam nem tudják, hogy Jancsi itt van, jobban mondva, volt, csak azt tudják Loncától, hogy elutazott Pestről. Így, ha Maga nekem címezi a levelet, ezt esetleg úgy lehetne feltüntetni, hogy Jancsi levelét továbbítja számomra, és Jancsi FB²² szobrász barátjánál van.

Bocsásson meg, hogy látszólag ilyen tolakodóan beszélek bele dolgaikba, de tudom, hogy egyébként lehetetlen a postai küldés és kapás, és már Jancsi megkért a közvetítésre.

Nagyon boldoggá tenne, ha nekem is írna néhány sort Magáról és édesanyjukról, kedves jó Margit.

Ferit is üdvözlöm sokszor.

Címem: Julia Gyárfás Wien VIII. Strozzigasse 1. Tür 15 a.

 

Wilde János – Wilde Margitnak, Grusbach, 1920. július 20.²³

 

Grusbach in Mähren

Emmahof, 1920. júl. 20.

 

Drága jó Otthoniak, sietve megint csak néhány sort expediálni Juliskának, talán ő el tudja majd juttatni valahogy Pestre. Persze borzasztóan hiányzik az otthoni híradás. Éppen ma egy hónapja, hogy az első és utolsó levelüket kaptam, másnap kezdődött a bojkott és pász… Én azóta egyszer írtam csak, nem tudom azt meg­kapták-e. Remélem, nincsen otthon semmi komoly baj – én nem vagyok nyugtalan, de mégis egy teljes hónap igen nagy idő, még a háborúban is az volt. Na, ha a bojkottnak vége, majd kilevelezzük magunkat!

Már harmadik hete vagyok itt, mint Dr. Karl Graf Khuen-Belasi (a volt magyar miniszterelnök unokaöccse, nőtlen, ca. 40 éves) vendége és művészettörténeti okta­tója, és mondhatom, kitűnően érzem magam. Egy gyönyörű parkos kastélyban lakom (erdő közepén), barátságos, finom úriemberek közt, akik teljesen tiszteletben tudják tartani az emberi függetlenséget. A lekötöttségem annyi, hogyha a gróf itthon van, esténként együtt olvasunk vagy beszélgetünk művészettörténetről, ami dilettáns kedvtelése a grófnak, aki különben meglepően művelt, okos ember, Dvorák nak tanítványa és legnagyobb tisztelője. (Dv[orák] az idén februárban az egész családjával 2 hétig volt itt vendége.) Monarchista bolsevikinek nevezi magát, ami annyi tesz, hogy nagy vagyona dacára kapitalizmus ellenes. Kultúra terén pedig ultramodern. A könyvtárában – 8000 kötet! – többek közt 2 példányban találtam meg a Theorie des Romanst.²⁴ Minden tekintetben a legszabadabban nyilvánítok előtte véleményt, és mindig nagyon érdekli az, amit mondok. A művészetben lelkes híve Kokoschkának, ami sokkal többet jelent, mintha nálunk Ady híve volna. Írtam már, hogyan kerül­tem hozzá. Dv[orák] még újév táján megkérte, hogy interveniáljon²⁵ otthon az én érdekemben. Ezt ő, miután a bécsi angol misszió útján megtudta, hogy betegen a Hor. u. 26. alatt tartózkodom, olyan kitartással végezte hónapokon át, hogy az valósággal bámulatos. A titkár megmutatta pl. a válaszokat, amelyeket pl. Kövess,²⁶ Dani,²⁷ Ullmann Adolf²⁸ stb. küldtek a leveleire. S ez mind őrült komplikáltan me­nő küldöncök útján, egyszer meg is büntették miattam levélcsempészés miatt. Vala­hányszor kapott valami hírt, azt rögtön Dv[orák]nak is megírta. Nem furcsa ez?

A főpont ebben is Dvorák. Leírhatatlan, hogy milyen kedvesen fogadott. Azt mondta, áldja a két magyar forradalmat, mert azok visszajuttattak engem hozzá. Nagyon jól esett neki, bár számított erre, hogy én olyan foglalkozást kértem tőle, mely tisztán tudományos és főleg a műkereskedéshez semmi köze. Az utóbbi tekin­tetben neki is szomorú dolgokat kellett megérnie. Egyébként egyáltalában már ké­szen tartott számomra, mindjárt az első találkozásnál beszélt róla és még az eluta­zásom előtt (júl. 3-án utaztam ide) fix formában közölte is velem. Az új évtől kezdve az általa eddig kiadott Jahrbuch új formában és új tartalommal, mint negyedéves folyóirat fog megjelenni. Ő lesz a kiadója, lesz két szerkesztő, Tietze (már professzor) és Frey²⁹ (műegyetemi magántanár), és én leszek a szerkesztőségi titkár, tehát, mint Dv[orák] mondja – a tulajdonképpeni szerkesztő, mert nekik nem lesz idejük állandóan fog­lalkozni a lappal. Az állás még meg nem állapított összegű tisztelet­díjjal jár és a mű­ködése szept. 1-én fog kezdődni. Az évkönyvbe beleolvad a régi Kunstgesch. Anzeiger is, az egésznek pedig az lesz a programja, hogy a műtört. össze­függését a többi szel­lemtudományokkal ápolja. Ez külön megtisztelő megbízás: enyém lesz a „Philiosophische Grenzgebiete” rovat. – Így munkám lesz már őszre. Nemrég kaptam azonkívül felszólítást Tietze feleségétől³⁰ egy füzet megírására az ősszel meginduló „Holländische Kunstbücher” (az „Österr. Kb.”³¹ pendantja) szá­mára, melynek első füzeteit Dvorák  és Baldass írják. Még nem határoztam, vállalom-e, mindenesetre fényes honoráriumot ígérnek (75 h. forint ívenként). Nem hatá­roz­tam afelől sem, hogy a disszertációt átdolgozom-e. Majd mindezt meglátom ősszel. Egyelőre pihenni és hízni akarok – ami elég jól indul is. Itt dúskálhatok a tejben, vaj­ban, mézben, gyümölcsben. A környék roppant barátságos, nagyokat sétálok, mint­hogy az egész napom szabad. Voltam egy napig Znaimban, a brünni Generalkonservator³² (volt Dv[orák] tanítvány) kalauzolása mellett és igen szép dolgokat láttam. Egyébként olvasok, vagy fürdök. Van itt az erdőben egy 500 méter széles gyönyörű tó fürdőházzal. – Mindezek mellett azonban folyton a drága Otthoniakra gondolok. Hogyha Marcika vagy Dudó itt lehetne! Olyan nagyon szeretnék legalább a vajból hazaküldeni a Munisikának, vagy a cukorból (az uradalomhoz tartozik a volt monarchia egyik legnagyobb cukorgyára), melyből én reggelihez és uzsonnához 25–25 kockát kapok! Szégyenlem eltenni, ami megmarad, különben már volna egy-két kilóm. – Írjanak meg mindent pontosan, hogy vannak otthon, írjanak mindenkiről, aki jó ember – én mindnyájukat szívből üd­vözlöm. Kérem Jancsika³³ pontos címét.

Munisikának nem hiányzik-e a Kibundsi, nekem nagyon hiányzik a Munisika, éppúgy a Jó nénje és a Dudó is. Isten áldja meg Mindhármukat, forró szeretettel számtalan csókot küld

                                                                                                                                                      Bundsi

                                                                                       

Gyárfás Júlia – Wilde Margitnak, Bécs, 1920. július 21.

 

Wien, 1920. VII. 21.                                                                                

Kedves Margit!

 

Újra írok, mert egy újabb, a Maga számára talán alkalmasabb posta küldési mód kínálkozik. A levelet Dr. Häutler Géza,³⁴ Wien, Grand Hotel számára kell címezni, és Pesten a Magyar Jelzálog Hitelbankban, Nádor utca, azt hiszem 7, leadni. A belső borítékra kérem írja az én címemet, és én továbbíthatom Jancsinak. Így a levél a bank kurír útján jut fel Bécsbe. – Nem tudom J[ancsi] írt-e már? Ha nem, úgy Swobodától úgy hallom, hogy nagyon jól érzi magát.

Mindannyiukat szívből üdvözlöm

                                                                                                                       Juliska

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Grusbach, 1920. augusztus 11.³⁵

 

Aug. 11.

 

Drága jó Otthoniak, egyelőre csak ezt a pár sort küldöm – futárral azonban Bécsig –, a folytatást pedig azonnal megkezdem írni, hogy a legközelebbi alka­lommal már rendes levelet kapjanak. Szombaton jött Tyumpika Bözsi útján küldött levele (ez jó soká utazott!), hétfőn pedig – éppen mikor indulóban voltam Brünnbe, visszaadni Dr. Dostál vizitjét – Dudóé júl. 28-ról. Képzelhetik, micsoda örömöm volt, majd kiugrottam a bőrömből. Bizony sok volt a várás és néha nagyon nyug­talan voltam már. Most általában mégis jó híreket kaptam (a hivatali dolgokról majd akkor, ha a részleteket és a folytatást tudom). A forró nyár elmúlt már – de jó, hogy alatta nem kellett Dudónak tanítani, viszont talán Tyumpika megerősödött egy kicsit a melegtől. Munisikának bizony küldeném a cukrot, de még egyebet is szívesen, ha lehetne. (A határ hazafelé innen most nagyon népes, de uniformisoktól.) Így csak magam fogyasztom a javakat és hízok általuk az egész család nevében – mióta itt vagyok, már lezártam a 4. kilót. Ha így folytatom, még aug. végéig, ameddig az itteni maradást tervezem, talán fölviszem hatra.

Most ugyan egy kicsit mozgalmasabban élek már. Ezen a kétnapos úton, tegnap és ma, nagyon sokat láttam, de jól ki is fáradtam. A grófnak azonban nagyon tetszett a dolog és szeretné másfelé megismételni. Azután várjuk Swob[oda] látoga­tását is – mindenkinek jól esik egy kis nyaralás még ebben a fantasztikus világban is. Ugyan itt igazán gyönyörű is. (2. kép) Olyan jókat alszom, és olyan szépeket olvasok, mint nem tudom mióta nem. (A 9 év előtti nyárra gondolok Königs­felden.) Még ha könyv kell, meg is hozathatom a könyvtár számára. A múlt héten elkezdtem már a készülést őszre – azt hiszem, bírni fogom a munkát. (Igaz, elvállaltam a Lucas v. Leyden füzet³⁶ megírását a mondott 75 h. forintos alapon, de mivel legfeljebb két ívet írhatok, legfeljebb 8000 K-t kereshetek csak vele. Itt-ott még becsülete van a munkának. (A vállalat szerkesztője úgy ír, mintha óriási kegy volna tőle a munka­társság.)

Köszönöm szépen Tyumpikának és Dudónak, hogy mindent följegyeztek szá­mom­ra; izgatottan várom az ígért naplót. Majd aztán én is még itt megcsinálom visszamenőleg az összefoglaló levelet, hogy Bécsből rendesen levelezhessünk már. – Dudókát kérem még, hogy legközelebb tegyen a borítékba használt magyar bélye­geket, ha esetleg kapni még, vegyen a Farkas Árpádnál szovjet bélyegeket is – az az úr, aki ezt a levelet Bécsbe viszi, szenvedélyes gyűjtő és szeretném meghálálni neki a szívességet.

Tehát folyt köv. Számtalan csókot küldök mindannyiuknak és kérem nagyon a további kimerítő leveleket. (Jancsikának nem írni akarok.) Munisikára, Tyumpikára, Dudóra mindig-mindig gondolok.

                                                                                                                                                                      Bundsi.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Grusbach, 1920. augusztus 14.³⁷

 

Emmahof aug. 14.

 

Drága jó Otthoniak, türelmetlenül várom a déli postát, hoz-e majd valamit otthonról. Ma éjjel későn jöttünk haza, odaát voltunk vacsorán Grusbachban, (3. kép) ott lakik az öreg grófné³⁸ (70 éves elmúlt, de azért vígan pipázik egy hosszúkás parasztpipából és igen okos asszony) meg a gróf legidősebb nővére a férjével (Graf Götzen) és gyerekeivel.³⁹ Holnap kezdődik a búcsú, mely ezen a környéken egy hé­tig szokott tartani. Azon kívül volt már két avatóbál nagy ivásokkal és tánccal. Itt a kastélyban is volt az ittlétem alatt két bál, amelyek ellen én azonban távol­lé­tem­mel tüntettem. De gyakran vannak vendégek, lassankint megismerem már az e­gész volt osztrák arisztokráciát (Fürst Ratibor, Lippe, Khewenmüller, Graf Waldstein, Des Foures, Haugwitz, Fries, Mitrowski stb. megfelelő nőtagokkal; a jövő héten jön több napra Rothschild). Ha nagyon sokan vannak, tüntetni szoktunk és külön eszünk a titkárral – egy 28 éves volt főhadnagy jogász – és Rittmeister von Schütze-vel, aki a grófnak volt tiszttársa. 30 éves, és most itt a birtokon mezőgazdaságot tanul. Ezek az állandó társaságom olyankor is, ha a gróf nincs itthon, igen kedves emberek, külö­nösen a Rittmeister (ő vitte el tegnapelőtt a levelemet Bécsbe). Sok érdekeset tanulok ebből a nekem idegen társasággal való érintkezésből, kellemes az, hogy az arisztok­raták mind igen jó modorú emberek, de vannak köztük igen jófejűek is. A gróffal ab­szolút szabadon beszélgetek mindenről, inaktív monarchis­tának vallja magát ugyan az állásánál fogva, de annyira ultramodern, hogy minden álláspontot meg­ért és minél radikálisabb annál jobban tisztel („ein monastischer Anarchist”⁴⁰). A ker[esztény] szocializmust és a szociáldemokráciát útálja, az elsőt, mert hazug s tisztességtelen, a másikat mert spiesszbürgereket⁴¹ nevel. Leninről sokat veszekedtünk, mert ő igen nagy embernek tartja. Horthy szerinte becsületes szolgája a császárjának, de különben – nulla. A mostani uralomnak Magyarországon nincs reális bázisa és meg nem maradhat. (Teleki⁴² különben jó barátja.) Egy restauráció elképzelhetetlen, még kevésbé egy ügyefogyott, rossz lelkű Károly⁴³ visszahozatala. – Nagyon sokat kérdez engem a múlt nyár tapasztalatairól, de hisz is a szavamnak. Hallatlanul örül minden orosz győzelemnek, pedig ide már nagyon közel van a tűz. Azok alapján, amiket a hét elején Brünnben abszolút megbízható helyről (egy Masaryk-párti⁴⁴ és egy nagynémet⁴⁵ politikustól) hallottam, igen hamar jöhet itt változás. Mindenesetre az idei szezon lesz a kritikus éve Európának.⁴⁶ Németországban hallatlanul erős az orosz áramlat, a franciák teljesen elvesztették a fejüket. Lloyd George⁴⁷ pedig a régi osztrák politikát csinálja fortwursteln.⁴⁸ Persze számítani borzasztó nehéz, mert mindig jöhetnek véletlenek. (Igaz, elfelejtettem írni, hogy a bécsi Aufenthaltsbewilligungom⁴⁹ okt. 3-ig szól, az útlevél még 8 nap­pal tovább, mindkettő meghosszabbítható.)

Aug. 20.⁵⁰ – Megkaptam végre a türelmetlenül várt otthoni levelet. Tyumpika írta 7-én és a Dudó zárta le 14-én; a Gargerék címére küldöttet eddig nem kaptam meg, úgy látszik, még mindig nyaralnak. Köszönöm nagyon szépen, hogy olyan kimerítően beszámolnak mindenről, ezt kérem tovább is. – Hát mozdult végre va­lami Dudó dolgában! Megnyugtató az ítélet aránylagos szelídsége, föllebbezni föltét­lenül kell, minthogy ez csak javíthat. Remélem, hogy az államosítás még soká marad fenyegetés, és hogy azután sem fog nagyobb bajt hozni, mint azt, hogy Tyumpika kénytelen lesz feladni a szemináriumát. Dudó meghúzódik egy eleminél, Tyumpika egy polgárinál – a „mozgósítás idejére”, mely bizony, azt hiszem, már a mi egész éle­tünket ki fogja tölteni. Jelenleg, a lengyel győzelmek⁵¹ hatása alatt, biztosan a másik, valóságos is újból aktuális lesz otthon. Ha tényleg igazak ezek a győzelmek, akkor különben is nagy lesz a hatásuk, így itt pl. már csak az időpontot illetőleg volt kétség a forradalom dolgában. Előre láthatólag ellensúlyozni fogja azonban a lengyel eseményeket Franciaorsz. további esztelen magatartása, főleg Németországban.

Aug. 21.⁵² – Tegnap vendégek voltak odaát Grusbachban: két idegen contess meg egy prágai komponista, és eljöttek testületileg értem meg a Rittmeisterért, hogy elvi­gyenek fürödni és utána vacsorázni. Ezért nem tudtam befejezni a levelet. A gróf nincs itthon 3 napja, egész nap háborítatlanul olvashatok. (4. kép) Nehéz lesz megválni a könyvtártól, ahol minden úgy a kezem ügyébe esik. Bécsből még nincs semmi hírem, Dvorák nyaral, most a legkihaltabb a város. Jó, hogy ide minden bécsi (azon kívül prágai és brünni) újság jár, én vagyok az egyetlen fogyasztójuk, minthogy van elég időm és érdeklődésem összehasonlító külpolitikára. A hazai ügyekről elég bőven írnak, különösen a Presse, az Arbeiterzeitung és a Prager Tagblatt. Innen nézve nagy a kavarodás otthon, amelytől nem sok jót lehet várni. Nem tudom meg­ítélni, milyen erősek a parasztok, de minden esetre ott az az egyetlen szilárd pont. Még egyszer mondom, számítani lehetetlen most, mikor minden összefügg min­dennel, nagy dolgok kicsinyekkel. Szeretném azt a Marxot látni, aki ezt a kavarodást törvényekre tudja visszavezetni. Egy bizonyos csak, hogy a zavartalan kontemplá­ciónak vége és minden jövő a cselekvésé. – Ide több hír érkezik Russlandból. Russel angol filozófusnak (a Mester tavaly fordította le a Bevezetését a filozófiába) két hónap előtti orosz útjáról szóló nagyon érdekes cikkeit több lap hozta,⁵³ a berlini kommunisták vezérének tavaszi útinaplóját pedig a Pr[ager] Tagblatt vasárnapi mel­léklete közli folytatásokban. Nem szabad elfelejteni, hogy az itteni németek a bolse­viz­mustól várják a nemzeti ideáljaik megvalósítását, a gróf többször kijelentette, hogy fekete-sárga-vörös lobogóval fogja őket várni. De hát senki nem tud semmit. A gróf három napja az esti beszélgetésünk után megállapította, hogy a két óra alatt három­szor voltunk meggyőződve arról, hogy lesz bolsevizmus Nyugat-Európában, és há­rom­szor, hogy nem lesz, hanem helyette valami más. Tehát várjunk és gondolkoz­zunk tovább.

Hogy ezt az áldatlan területet elhagyjam végre, megint csak azt kérem, tessenek értesíteni részletesen és egész őszintén a család összbenyomásairól. A Munisika egész­ségéről való beszámolót nagy örömmel vettem: csak stimmeljen minden! Örü­lök, hogy van otthon is elegendő gyümölcs. Itt nagyon sokat eszünk, a java mégis a fán marad. A súlyom jelenleg a könnyű szürke ruhában 73 kiló, tehát hattal több, mint a klinikán volt⁵⁴ a barnában. Azért még kihasználom a hátralevő ca. 10 napot is. – Igen-igen nagy megelégedéssel olvastam a gyakori sétákról és kirándulásokról. Jan­csikáékat és Kálmánt szívből, sokszor üdvözlöm. Bizony, másképp örvendeztetne a világ, ha békességben velük ülhetnék együtt a mi szép nagyszobánkban, a három könyvszekrény között. Sokszor gondolok arra, hogy olyan szép sétákat sehol sem lehet tenni, mint a Farkasréten vagy a Kuruclesben, és sehol sincs olyan Jónénje és Jóbátyja, és hogy a Munisika főztjét el nem éri semmiféle grófi konyha. – Tán még eljön annak az ideje is… ha elvonult az ellenség. Addig a Nemzeti Múzeumi maffia Virradatbeli marhaságát⁵⁵ türelemmel engedem ékeskedni Szakállas úr⁵⁶ íróasztalán és mindatíz [!] zsebébe. (Gyönyörű kép, hogy most onnan intrikálnak Petro[vics] ellen, ahol Szakállasnak legnagyobb ellenségei, Wollanka⁵⁷ és Gerevich ülnek.) Az ő lelkiismeretük a rossz, nem az enyém – én tehát várhatok. Mert ugye, mit jelenthet az mást, mint sötét lelkiismeretet, hogy még most is akadékoskodnak. Mi által lehet­nék én még kellemetlen nekik? – csakis a tehetségem által. Szegény szánandó nyo­morultak.

Azt hiszem leírtam mindent az itteni pihenő életemről. Nagyon örülök annak, hogy ősszel már dolgozni fogok, és hogy úgy érzem, fog is menni a munka. Kérem nagyon Tyumpikát és Dudót, igyekezzenek ők is kihasználni a még hátralevő napo­kat, és Munisikát, hogy figyelmeztesse őket arra. Mindnyájukat ezerszer csó­kolja Cseh­szlovákiából

                                                                                                                                                      a Kibuns.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1920. október 5.⁵⁸

 

Hotel Tegetthoff, Tolnai szobájában⁵⁹

Okt. 5.⁶⁰ Ebéd után

 

Kedves jó Otthoniak, igen kellemes volt az utazás, mindvégig ülhettem, Bruck­ban a revizió megvolt 1 1/2 óra alatt és simán, még a Tolnainak nagy málhá­jával is. A vonatnál (1/2 8-kor érkezett) vártak Juliska és a kis Káldor⁶¹ (elfelejtettem otthon megmondani, hogy Juliskának megtelegrafáltam az érkezésemet), aki épp tegnap d. e. érkezett Körtvélyesről.⁶²

Én Ernestóékhoz mentem, ahol J[uliska] gondjából már készen várt minden. Odajött később Tolnaino is a Hotelből vacsni. Ma reggel előbb a kerületi kapitány­ságra mentem, ahonnan már tegnap kerestek a lejárt Aufenthaltsbewilligung⁶³ miatt, utána a főkapitányságra új Au. bew.-ért. 12-kor az egyetemen találkoztam Swob[odá]­val, akitől megtudtam, hogy Dv[orák] ma este érkezik, s hogy holnap reggel utazik el (az Alpesek felé vadászni). Khuen ma reggel ideérkezett. Mindjárt kaptam meg­hívást Swob[odá]tól estére páholyba, egy kabaréba, ahol a gróf is ott lesz. Ez ne­kem azonban ma nem smakkol és azért sikerült telefon manőverek után elcsípnem a gró­fot, éppen most a Jockey clubban, megbeszéltem vele a kiutazásomat Grusbachba (ő még nem lesz vissza szombatig, de ez nem baj), bocsánatot kértem a nem írásért, amin nevetett, végül megállapodtunk hol találkozhatnánk a mai délután folyamán. (Ebéd az Imperiálban 60 K ért! emelkedtek nagyon az utolsó 3 hétben az árak) – Tietze szintén Bécsben van, majd ha Dv[orák]kal már beszéltem, őt is fölkeresem. Egyébként nincs semmi fontos újság; és várom nagyon az otthoni postát.

Most Schusterhez⁶⁴ megyek megtudni, meddig marad, itt lesz-e még a jövő hét végén, amikor Ernestóék vannak jelezve.

Swob[odá]nak nagyon imponált az ítéletem, mindjárt megajándékozott az új könyvének egy példányával „in treuer Freundschaft” (A könyv értéke 250 K).⁶⁵

Hűvös, szeles az idő, jó a meleg, barna ruha.

Vigyázzanak nagyon drága Otthoniak az egészségre és az otthon nyugalmára. Csak a legbennfentesebbek számára, amennyiben rájöttek az elutazásomra, egyelőre annyit, hogy Grusbachban maradok bizonytalan terminusig.

Sok-sok csókkal és öleléssel

 

                                                                                                          Bundsi.

        

Wilde János – Wilde Ferencnek, Grusbach, 1920. október 20.⁶⁶

 

Drága jó Otthoniak!                                                                                                             

Emmahof, okt. 20.

 

Most kaptam meg éppen a második otthoni levelet Juliska jóvoltából. Az elsőre nem válaszoltam, mert tudtam, hogy annak hamarosan folytatása lesz – úgyhogy ez az első levelem Grusbachból. Köszönöm nagyon szépen, hogy dacára a rengeteg elfoglaltságnak, olyan bőven írnak Marcika és Dudó, nincs annál nagyobb boldog­ság, mint kapni egy ilyen levelet! Vártam nagyon a hírekre, s nekem az itteni csönd­ből nem volt sok írnivalóm. 9 napja jöttem meg ide (11.-én este), azóta egy nap kivételével állandó a jó idő – s ezzel állandó a programom is: napi négy-öt órai kúrázás a teraszon. (Nem igazi kúrázás, erre nincs szükség, a bécsi meghűlés egy bagatell volt, amelynek semmi utóhatása – hanem csöndes üldögélés a napon, amelynek a békéje néha alvásba megy át.) A gróf még mindig nincs itt, csak a hét végére várjuk. Bécsben akadt pörös dolga, amiatt nem jöhet nagy bosszúságára. Így aztán igazán zavartalan a pihenésem, egyszer voltam csak odaát Grusbachban ebé­den (már kellene újra mennem, csak lusta vagyok hozzá), megyek naponta egy-egy órát sétálni – olyan gyönyörű az ősz! – és olvasok sokat. Most már biztosan érzem, hogy Bécsbe egész frissen fogok visszatérni.

Hogy ott mi vár rám, azt nem tudom még. Mint már írtam, Dv[orák] is, Tietze is többféle dologra gondolnak, amelyek közül azonban egyik sem dől el a hónap vége előtt. (Ez megnyugtató, mert így nem veszíthetek időt, csak az évkönyvnél, ahol már dolgozni kellene – de Dv[orák] jó főnök.) Közöttük egy igen megtisztelő meg­bízás is volna, amelyről Dv[orák] és Ti[etze] beszélt – amelynek érdekében Dv[orák] már most tanácsosnak tartotta, ha megszerzem opció útján az állampolgárságot.⁶⁷ (Ez szerinte az év végéig még lehetséges volna egész rövid úton.) Arról van t. i. szó, hogy a Staatsgalerie megkapja az egész Belvederét, amikor is újra berendezkedik, ehhez pedig a nagybeteg Haberditzl és a fiatal asszisztense (Zimmermann utóda: dr. Grimschitz⁶⁸) mellé szükség volna még egy erőre, legalább az átszervezés idejére, 2–3 évre. (Új állások beállítását t. i. itt is törvény tiltja.) Mármost valószínűleg nem volna akadálya annak, hogy engem, mint meghívott szakértőt szerződtessenek erre a célra. (Tietze szerint az ál­lampolgárság sem elengedhetetlen feltétel, mikor ezt megmond­tam Dv[orák]­nak, azt felelte: igen, de ez ahhoz kell, hogy meggyökerezzek itt Auszt­riában. Rábeszélni persze nem akar, mert ezzel nagy felelősséget venne magára. Viszont új év után nehéz és hosszadalmas lesz a dolog, tehát gondoljam meg jól…) A további lehetőségek különböző Verlag-tervek, ezek közt is volna nagyon előnyös. A Künstlerlex. azzal esett kútba, hogy Tietze maga nem vette át a szerkesztését.⁶⁹ (Viszont munkatárs lehetek, amint ezt rögtön felajánlotta.) Hát majd meglátjuk, mi lesz. Annyi már bizonyos, hogy nyugtalannak nem kell len­nem. Az állampol­gárság kérdéséről biztos, hogy úgy gondolkozom, mint az Ott­ho­ni­ak… különben egyelőre van időm még a meggondolásra. Benesch a Hofmuseum régi képtárához került, mint fizetéses volontaire⁷⁰ és kinevezik asszisztenssé, mihelyt meglesz a diplomája (kb. tavasszal). Tehát mégsem olyan rossz választás volt ő részünkről a múlt nyáron… Egyébként – s ezt Dv[orák] előtt is hangsúlyoztam, én másod­rendűnek tekintem a magam számára az elhelyezkedés kérdését és sokkal fonto­sabbnak a tudományos munkát. Ha ez nem menne bármi okból, akkor nincsen szükségem sem Ausztriára, sem Németországra, smertzes⁷¹ otthon is lehetek – s amíg az embernek otthona van, ott jobb, mint idegenben.

A Guszti-epizódra most hogy már elmúlt, nem akarok kitérni. A hírek közül nagyon izgat a Béniről szóló – épp tegnap akartam neki levelet írni. Majd érdeklődni fogok Bécsben. Onnan most semmi hírem, Juliska kísérő sorok nélkül továbbította mindkét levelet. Így nem tudom, Manci jelentkezett-e már. A házasulása? – persze hogy ez a magyarázata mindennek, amit most otthon tapasztaltam nála.

Szegény Jancsikát borzasztóan sajnálom, nincsen vége számukra az izgalmaknak. (Itt a vacs. Minthogy ahhoz kettőnknek is kijár az egész üveg vörösbor, vacs után borozgatva szoktunk ülni az irodában, mert ott már fűtenek.)

Írom tovább és válaszolok a két levél pontjaira összevissza. A Mester munkácsi állása nem üres híresztelés, hanem majdnem valóság, az utolsó percben mégis másképp lett, „Agence Káldor”.⁷² (A kisbronz figura tényleg echt⁷³ Béni és megér ma legalább 6 ezer krónt.) A Hugó⁷⁴ kinevezését Kassára múzeumi igazgatónak az utolsó pillanatban akadályozta meg egy személyi intrika. – Hogy a Kálmán órái olyan jól mennek, ennek kimondhatatlanul örülök.⁷⁵ Én elküldettem Tolnaival haza a „Kunstgesch. in Bildern”⁷⁶ nekem még hiányzó füzeteit, hogy Kálmán használ­has­sa őket, nem tudom megjöttek-e már. Igen sokszor, szeretettel üdvözlöm és Bécsből, mihelyt hozzájutok, írni fogok neki. Hál istennek, hogy a szegény Lidi bekerült a szaniba,⁷⁷ ott biztosan hamar erőre kap. – Igaz, nincs hír Hollóról,⁷⁸ talán el is utazott már? – Sejtelmem sincs, mivel vádolják a négy szegény tanbetyárt. Kérdezem Kálmánt, hogy a Borosné olyan kicsi, pöttöm zsidóné-e, mert akkor én is ismerem. Nem tudom, a Béniéknél nem az a 130 000 krón okozott-e bajt, amit Manci egy­szerre utaltatott át számukra Back Bernáttal.⁷⁹ Félek, hogy itt valami fatális tévedés történt. – Köszönöm a fényképet, a Fiatal igen jól fest rajta. – A vérmezői díszszemle festményét itt hosszan tárgyalták a lapok s úgy volt, hogy a festő kevesellte a pénzt, a díjat, aminek fejében el akarták venni tőle a képet.⁸⁰ (Igaz, azt elfelejtettem írni, hogy Tietze jelenleg Prof. Regierungsrat⁸¹ és a minisztériumban a Kunstabteilung⁸² vezetője, ami Kálmán volt, és most Nagy Ász – nagy bókokat mondott: hogy nekik szükségük van az én tehetségemre, tudásomra, tapasztalatomra. Felkért egy cikk írására is a modern magyar művészetről, én kitérő választ adtam. (Majd Kálmánnal fogok levelezni róla, de egyelőre ne szóljanak neki.) – Az osztrák választások ered­ménye olyan, amilyennek mindenki várta. A következmény mégis az lesz való­szí­nű­leg, hogy az osztrák szocik ellenzékbe mennek át. Vége az eddigi plusz pouvoirjuk­nak, de mint oppositió nagyon erősek maradnak. Így pl. a Reichpost máris hízelegni kezd nekik. Betyárul kezdődik azonban az angol nagy sztrájk… s igazán nem tudni mi lesz a vége, s állítólag Kraszinék⁸³ keze van benne. A cseh lapok a magyar trónra, francia forrás után, egy belga vagy skandináv herceget, illetve József apánkat jelölik. Ez utóbb kijelentette egy francia tudósító előtt, hogy teljesen megnyugszik a béke­szerződésben és föltétlenül véglegesnek tekinti. Viszont Király… hát igen, az szívesen lenne.

Végtelenül örülök, hogy a Munisika egészsége javul lassan. A két kiló azonban sajnos oda egy időre. Persze, ha innen lehetne hazaküldeni egyet-mást, hamar vissza­jönne. Tegnap pl. most lőtt nyulat ettünk, olyan finom volt, mint a csirke. És így to­vább. Ha legalább a tejből küldhetnék valamennyit!

Búcsúzom, drága jó Otthoniak. Kérem szépen a levelek további folytatását, nyu­galmat és további jó egészséget kívánok mindenkinek.

Sok-sok csókkal

 

                                                                                                                       a Bundsi.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1920. október 29.⁸⁴

 

Péntek, okt. 29. d. u.

 

Drága jó Otthoniak, ezt a levelet már Bécsben írom, ahová tegnap, csütörtökön délután érkeztem meg Emmahofból. Azért korábban, mint terveztem, mert Dv[orák]­nak tegnap estére volt hirdetve egy nyilvános előadása Grecóról és a mani­erizmusról és Khuen ebből az alkalomból egy vacst készült rendezni a tiszteletére, melyre engem is meghívott. Azt mondta ez alkalommal fog bemutatni minket a jövendőbelijének (egy Draskovich grófnénak, aki most válik urától)⁸⁵ – ezért nem lehetett lemondani. De az előadás is nagyon érdekelt, mert az engem legközelebbről érdeklő témakörből való és Dv[orák]kal sokat beszéltünk az idevágó problémákról. – A gróf múlt szombaton érkezett Bécsből Emmahofra ezzel a meghívással. Mindjárt az gondoltam, hogyha Bécsbe megyek az előadásra, ott is maradok már végleg. Grusbachban olyan nagyszerűen ment a dolgom, hogy úgyis lelkiismeretfurdalásaim voltak amiatt, amit a munkában mulasztok. Csak az okozott komplikációt, hogy nem tudtam, Ernestóék visszajöttek-e már. Szerencsére Juliska kijött a pályaudvarra és így előkészíthetett a következőkre: Ernestóék egy hete bejöttek, de szegény Mikula súlyos betegen. Kö­rülbelül két hete meghűlt – az éjszakák és reggelek már nagyon hűvösek voltak a hegyek között s vele nem volt semmi meleg holmi, hiszen nem tervezték olyan hosszúra az ott tartózkodást, csak E[rnesto] iszonyata Bécstől tette, hogy újból és újból kitolták a hazautazást – igen erős bronchitist és asztmát kapott és még most is igen rosszul van. Az ágyból nem kelhet fel, ha pedig rohama van, az egész éjszakát átfuldokolja levegő után kapkodva. Ilyenkor – ma reggel is így volt – füstölni kell a szobában, hogy jobban legyen. Szegény, szegény jó Mikula. Még így betegen is csomagot szervezett Juliskával a Munisika részére. [Hallom elküldték mind a két kalapot, úgy hogy most otthon 3 van, de nekem úgyse kell már tavasz előtt.] – Ezért mikor megtudták, hogy Bécsbe készülök, előbb táviratozni akartak, hogy ne jöjjek. Kár hogy nem tették, még maradhattam volna 6 nappal tovább. Most már mindegy, megkaptam a kis szobát, amelyben a múlt télen Mannheim, aztán Káldor lakott, úgy hogy van hol aludnom, a dolgozásra pedig majd csak találok megfelelő helyet. – Rátérek, mi volt tegnap este. Az előadás az Österr. Museumban volt belépődíjak mellett (nekem Dv[orák] tett félre a maga 5 jegyéből egyet az első sorban, amit persze én a helyszínen elcseréltem egy rosszabbal, hogy ne kelljen az ott ülő notabilitásokat mulattatnom). Ez régi hagyomány még Wickhoff⁸⁶ és Riegl⁸⁷ idejéből, minden évben van egy ilyen előadás nagyon ünnepélyes formák között. (Ca. 800 főnyi hallgatóság és vagy százan lestek az elő­csarnokban esetleg visszahozott jegyekre.) Teljes két órát beszélt Dv[orák] nagyon szépen, végén egész vallomásszerű hangulatban és magával ragadta a hallgatóságot. Egészen új, még senki által nem tárgyalt dolgokról beszélt és nem idézett mást, mint Loyolai Szt. Ignácot, Szalézi Szt. Ferencet, Szt. Teréziát, Dosz­tojevszkijt – és egy he­lyen engem, a disszertációm még íratlan, neki is csak a beszél­getéseinkből ismeretes második részére célozva bekiabálta a 800 emberbe, hogy „auf diese Beziehungen hat uns mein Freund Wilde aufmerksam gemacht.”⁸⁸ A publi­kum­ban képviselve volt bolsevikiektől lefelé prinzekig (Liechtenstein⁸⁹ és Lanckoroński⁹⁰) mindenféle rang, osztály és mentalitás, így az összes múzeumok összes tisztviselői – még Strzygowski is ott volt. Az előadás előtt találkoztam Baldassal, aki elragadóan kedves volt. – Az előadás után vacsora az Imperial egy különszobájában, nekem kellett előre vinnem a grófnőt (nem Steinmannt) aztán, az asztalnál is mellé és Dv[orák] mellé ültetett a gróf (tízen voltunk Kokoschka, Swob[odá]ék stb.) A jöven­dőbeli nagyon magas, szép, végtelenül szimpatikus, olvasott és tbc-és.

Hazajövet este itthon olvastam el a Juliskától kapott otthoni levelet. Most utólag nagyon szégyenlem, hogy nem írtam mégis korábban Grusbachból, de na­gyon vártam az otthoni híreket. A mostaniakban különösen izgató a Takács-história, kérek nagyon pontos és egészen őszinte részleteket.⁹¹ Manci már nincs itt 10 napja, de nemsokára vissza kell érkeznie. Schuster még Tullnban van, nincs hír róla. Mikor jön Holló, Jancsikáéknak még nincs levéljük; szívből üdvözlöm őket. A részletes beszámolást nagyon köszönöm, Ernestóék mégis megkapták júliusban az otthoniak levelét és most köszönik nagyon; onnan nem tudott E[rnesto] felelni. – A Kálmán levele Petr[ovics]hoz nagyszerű, az elkeseredése azonban Bolgár főisp.⁹² miatt azt hiszem oktalan, mert az illető azt hiszem zsidó, és a Károlyi éra szülötte. – Nagyon kérem Dudót, vegye meg és küldje el ide a Rákosi Korhadt fakereszt­jének⁹³ egy fűzött példányát, az öreg grófnőnek ígértem Grusbachban. – Azért írok ilyen össze vissza, mert minden pillanatban kell hol Ernestóval, hol Mikulával valamit beszélni (az ő ágya mellett ülünk) vagy a macskák csinálnak kravallt – két kiscicát hoztak Waidhofenből magukkal. Köszönöm sokszor drága Otthoniaknak a levelet, ezentúl én is sűrűbben fogok írni.

Sok-sok csókot küld

                                                                                                                       Bu.

 

Drága jó Otthoniak, tegnap este beszéltem még Dv[orák]kal, sajnos csak egészen röviden, mert négyen is voltunk nála egyszerre. Megint mondta, hogy legalkal­ma­sabbnak tartaná egyelőre a Gubynál⁹⁴ való állandó alkalmaztatásomat, tekintve, hogy a Jahrbuch⁹⁵ az általa vezetett kiadóvállalatnál jelenik meg. Már beszélt is G[uby]val, aki szerint aligha lesz akadálya a dolognak. Hát majd meglátjuk. – Itt volt ma este Káldorka is, tőle hallom, hogy Bénit állítólag kiszabadította már ikerpárja.⁹⁶ Tolnait nem vették fel a lipcsei egyetemre, ezért Frankfurtba megy. Ma egyszerre igen hi­degre fordult az idő. Most voltak itt Juliska és Káldor egészen átfagyva. Szerencsére Nickchennek egy gyámolítottja tudott annyi fűtőt szerezni, hogy mára megint lesz. Az a jó, hogy a jó emberek nem hagyták el Mikulát. Ez az asszony mindennap itt van és elvégzett Juliskával együtt minden munkát. Nélkülük nem tudom, mi lenne.

Most nem írok tovább, hogy ezt a levelet feladhassam, aztán indulok az Appa­ratba. Egy ideig bizony, míg Mikula jobban lesz, nagy nehézségek közt kell majd la­ví­rozni; de aztán Ernestót mindkettőjük érdekében be kell küldeni a sanatóriumba s azzal itt helyre fog állni a nyugalom. Jó az, hogy az én egészségem most olyan nagy­szerű, mindenkinek itt az a véleménye, hogy soha ilyen jó bőrben nem voltam még.

Kálmánt sokszor, szeretettel üdvözlöm. Az ő részére való híreimet most nem tudom idézni, majd legközelebb. Munisika nagyon vigyázzon magára a hidegben, Tyumpika is. (Itt ez idén állítólag nem lesz szénszünet.)

Dudó cserebülyeit⁹⁷ üdvözlöm, van-e köztük Bogem Lencsi?⁹⁸

Számtalan csókot küld

                                                                                                                       Bu.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1920. november 16–18.⁹⁹

 

Drága jó Otthoniak,

 

most jövök a bankból, ahol rendben felvettem a 3000 koronát, egyben nyugtá­zom a Nohl könyvet,¹⁰⁰ mely reggel érkezett. A tegnapi levél igen-igen nagy örömet szerzett, már nagyon vártam rá. Most több okból sietek a válasszal. 1.) Meglep nagyon az a hír, hogy Manci már otthon van – épp most nagyon vártuk ide. Szom­baton érkezett ide a híre annak, hogy a fiúikernek el kellett jönnie hazulról. Már osztrák földön volt, amikor útlevél nehézségek miatt visszaküldték és most Kornisék kies városában¹⁰¹ várja az innen rögtön bekövetkezett közbelépésnek az eredményét. Újabb hír nem jött még azóta, legalábbis én nem tudok többet, bár kértem, hogy azonnal értesítsenek mindenről. Nyugtalanító azonban az a körül­mény, hogy a má­sik ikernek¹⁰² az utóbbi időben írt levelei szerint otthon sem­mi pénze nincs, te­hát úgy látszik a Manci átutalását nem kapták meg. Remélhe­tőleg minderről igen hamar biztos hírek mehetnek haza.

Mancinak itt kívánok tiszta szívből szerencsét; ahhoz, hogy írjak neki nincs még elég nyugalmam. Kérem, hogy ne haragudjon ezért rám.

Itt volt tegnapelőtt fél napra a Hugó¹⁰³ is, de elkerültük sajnos egymást.

Kálmán gondjai nekem is nagyon rosszul esnek. A fázás miatt persze nem tudom vigasztalni az Otthonlevőket, mert itt – eltekintve az Institutnak attól a fűtött szo­bájától, ahol most is írok,¹⁰⁴ s amelyet Tietzével egyedül használok, én csaknem egész nap, ő legfeljebb az előadásai előtt egy-egy órára – állandóan farkasdermesztő a hideg és teljes a fűtetlenség. De az ember, mint mindenhez, ehhez is hozzá tud szokni. Így pl. a középosztály népkonyhájához. Most már legtöbbnyire in loco¹⁰⁵ szoktam ebédelni időnyerésül, sok idő vész el. t. i. azzal, hogy reggel a hidegben nehezen megy a fölkelés, aztán még soká kell várni, míg reggel Mikula, aki most már naponta fölkel, megfőzi a reggelit. Hanem az ebéd igazán nem olyan rossz – csoda, hogy hogyan tudják 10 krónért adni. Vacst megint csak Mik[ulá]nál, vagy 1–2-szer egy héten Juliskánál kapok. Igazán nem kell siránkoznom semmi miatt, most mindenkinek küzdelmes az élete. Szegény Ernestónak tegnap megint rossz napja volt – mégis az, hogy tudja, hogy a szanatórium komolyan fenyeget (nyárig kapott hala­dé­kot) igen hatásos regulátornak bizonyult.

Schusterról semmi hír, ma visszaérkezett a levelem Tullnból, ahová innen ment azzal, hogy ott ismeretlen. Talán volna olyan jó Marcika betelefonálni a klinikára – nem tudják-e ott a címét. Dudót egy még nagyobb szívességre kérem: szerezze meg, hacsak lehet, Holló címét. Megtudható a Teréz körúti rendelőjében (dr. Amár Re­né¹⁰⁶ k. a.-tól, vagy pedig a lakásán). Azért van föltétlen szükségem rá, mert tőle kell a gróf számára megkérdeznem, ki a legjobb tüdőspecialista Bécsben. A Benedict¹⁰⁷ ide hozatását nagyon esztelenségnek tartom a részéről.

Vasárnap meglátogattuk Káldorkával Jnát és Jóskát,¹⁰⁸ akiknek két szép szobájuk van egy diáktelepen. Tőlük tudtam meg az 1. oldalon közölt hírt, lehet, hogy Jóska maga utazik el az ikert¹⁰⁹ kiváltani és idehozni.

A hosszú levélben sok-sok élvezetes mondat van. A lapszemelvényeket köszö­nöm. Szakállas¹¹⁰ pimaszsága felülmúlja a nála megszokott mértéket is, mit szól vajon a nyilatkozathoz a budai mérnök úr? Bukarestbe még a héten újra fogok írni, talán elveszett a levelem, bár ajánlva adtam föl. A nénét, Jancsikát sokszor szeretettel üdvözlöm.

A minden felé gangban levő jobbra haladást megzavarta Wrangel szörnyű debacle-ja, amelyről még a francia források is a legvigasztalanabb dolgokat írják. Egyidejűleg komoly közgazdasági cikkek tárgyalják a szovjet határozatát a pénz teljes kiküszöböléséről. Ugyanakkor a Presse azt írja, hogy a jövő héten lemond az angol kormány 3 bolsi ellenes tagja, hogy megkezdődhessék végre a rendes forgalom Orosz­országgal. – Nem tudom írtam-e már, hogy az egyik szaklapban olvastam egy cikket az ottani művészeti és múzeumpolitikáról, bár ellenséges forrásból, mégis a legelismerőbb dolgokat mondja. Ha időm volna, lemásolnám Kálmán számára.

 

Szerda este             

Dv[orák] kollégiumából jövök, aki ma kezdte a felfogását a „manierizmus” törté­netéről előadni, – tehát az én szűkebb területemről – amint ezt az óra előtti véletlen találkozásunkkor bejelentette, mondván, hogy milyen nehéz neki a vállal­kozás, és hogy ezeket az előadásokat tulajdonképpen nekem kellene megtar­tanom. A gróf,¹¹¹ aki éppen velem volt, mert egy napra Bécsbe látogatva fölkeresett az Appa­ratban, nagy szemekkel hallgatta ezt. Nagyon hívott ki magához, úgy hogy meg is ígértem neki annyit, hogy lehetőség szerint még a télen elmegyek egy időre Grusbachba. „Mein Haus steht Ihnen zu jeder Zeit offen.”¹¹² Úgy örült, mint egy gyerek, hogy megint beszélgethettünk. – Ernestónak is megjött a jókedve. Itt van a varrónő, elhozta a kis fekete kandúrinasa számára megrendelt piros bugyogót – ez aztán neki való szórakozás. Olyanokat röhög, hogy az ablakok reszketnek bele! – Az idő máma enyhébbre fordult; nagy köd van, sőt az eső is szemez egy keveset, de elmúlt a nagy hideg. Bárcsak maradna így.

Isten velük drága jó Otthoniak, mindenkinek sok-sok csókot küld a

                                                                                                                       Kibuns

 

Csütörtök

Most kaptam Tyumpika kártyáját – épp miközben a Rupert tegnapi interpellá­cióját olvastam a Pressében.¹¹³ Köszönöm a jókívánságokat, remélem, hogy lassan meg­kezdhetem már a dolgozást. Hogy azonfelül – állás stb. – hogyan alakul a hely­zetem, az itten már nagyon is tőlem függ. Hogy Kálmán nem tudja ezt az egyet megérteni, hogy nekem minden nagyon mindegy és egyes egyedül csak az fontos, hogy a tudományban haladjak. Ezt sajnálom, de arról nem tehetek. Mindarról tehát, ami rajta és Mancin át Simi¹¹⁴ urat is érdekelhetné, nem írhatok semmit. – E héten szeretném még elintézni egy csomó függőben levő ügyemet és a jövő héten a délelőttöket a gyűjtemények látogatására fordítani.

(Nagyon hideg van, azért ilyen kevés az írás.)

Isten velük, drága otthoniak, minden jót, egészséget kíván               

a Buns.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1920. november 23.¹¹⁵

 

Kedd, nov. 23.

Drága otthoniak,

 

az otthoni levél megjött, de az enyémre, amit csüt. reggel adtam fel, még nincsen benne válasz – remélem azért, még ez sem fog elveszni, hisz ajánlva küldtem. Béniről tegnap estig (megkérdeztettem Gyurit) nincsen újabb hír. – Vasárnap válasz Jancsika bátyjától – egy nov. 5. kelt levél, küldönc hozta, egy jó barát, Juliskához, de az ő távollétében, így nem beszélhetett vele. Én egy kártyán nyugtáztam a küldönc szá­mára küldemény átvételét. Szegény Károlynak tényleg az első híre volt az én levelem hazulról, s a végtelen örömét fölötte, mint írja, csak az keserítette meg, amit Tamás­ról megtudott belőle. Most a következő kérései vannak az otthoniakhoz. 1.) Kapja-e már a Néni a nyugdíjat és havonként mily összeget. 2.) Mekkora Ilonka¹¹⁶ fizetése. 3.) Mi a pontos válaszunk az átköltözés kérdésében. („Ilonka képesítésének meg­felelően itt is kaphatna állást.”) 4.) Pontos részleteket arról, hogyan szereztek tudo­mást Tamás sorsáról. 5.) „T. feleségének s anyósának sorsáról nem tudunk sem­mit. Hátha sikerülne Önnek, talán édesanyámék útján a tekintetben is segítségünkre lenni. Ha lehet, tegye meg, szépen kérem.” (Közli is erre a célra az anyós címét, amit azonban biztosan ismernek néniék.) 6.) „Ne haragudjon, hogy ilyen dolgokkal is megterhelem. Meg ne vegye gyerekesnek az ügyet – szeretném olvasni édesanyámnak meg Ilonkának a keze írását. Olyan öreg gyerektől, mint én vagyok, nem lehet ugye­bár ezt a kívánságot rossz néven venni.” 7.) Még egyet. „Barátom, kire a levelet bízom, átad önnek egyezer leit. Szíveskedjék ezt a pénzt valami megbízható em­berével édesanyámhoz eljuttatni. A lei Pesten jól áll, talán segítségükre lehetnék így.” – Az 1000 l. nálam van, de szeretném ha hazulról írnák meg, hogyan juttathatnám le átváltás nélkül, mert ismerős mostanában nem megy Pestre s bank nem tudom vállalja-e. A kérdésekre magam már válaszoltam, – már amennyit tudtam belőlük, kérem azért mielőbb néniék részletesebb válaszát, hogy továbbíthassam! Karácsonyig ott lesz az is. Végtelenül örülök, hogy szegény K. a legfontosabb kérdésekben tájé­kozott már, s ha részben szomorú is, amit hallott, nem kínozza legalább már biz­ony­talanság. K. új címe: Str. Constantin Moroiu 19.

Tolnaitól is kaptam hosszú levelet Frankfurtból. Igen okos, szép dolgokat ír benne. Mint a napokban véletlenül megtudtam, a derék fiú a maga havi átalá­nyaiból teljesen eltartja az itt élő Káldorkát, akinek egy fillér jövedelme sincs (most vettem fel én is az ő előzetes tudta nélkül számára 800 Kt. Mikula segélyalapjából) – azon­kívül támogat két Németországban tanuló magyar lányt. Így aztán érthető, hogy mért vacsorázik ő maga csak kenyeret és feketekávét. (Már tavaly is így ment ez egész éven át.)¹¹⁷

Az egyetemről nincs semmi újság. Mikula még mindig beteg, addig hát csak lassan evickélünk tovább.

Mint hallom, e héten ideérkezik állandó tartózkodásra a Mester.

A levél apró híreit és az újságszeleteket nagyon köszönöm.

Szombat este voltam egy gyönyörű hangversenyen: Beethoven septettjeit és Schubert oktettjét játszotta a híres Rosé quartett.¹¹⁸ E héten két másikba megyek, állóhelyeket váltva nem olyan drága és a leggyönyörűbb szórakozás.

A ruszik sikereiken felbuzdulva megszakítják a rigai tárgyalásokat, ugyanakkor mikor az angolok elismerni készülnek a szovjetkormányt. Franciaorsz. – mint a Daily Mail dühösen írja – nagy tömegekben szállít hadianyagokat nekünk. Az Éb­redőket¹¹⁹ illetőleg itt csak azt írják, hogy azok erősebbek, mint valaha és a belü­gyeiknek megkezdődött szellőztetését igen súlyosan fogják megtorolni. Egyelőre azon­ban a vad csehországi események¹²⁰ háttérbe szorították az érdeklődést a mi dolgaink iránt.

Petro[vics] az én egyenes kérésemre kijelentett annyit, hogy ő nem fogad el pénzt kiviteli engedélyek adásáért.

Mikula kérdezteti Tyumpikát, hogy hányas számú cipőt hord, mert a legutóbbi szeretetadomány csomagban érkezett egy pár új női cipő – így egy szép hosszúszárú 37-es – amiket nem akar munkásoknak adni.

A hollandi füzetet illetőleg Kálmánnak megmondhatjátok, hogy Tietzeék mind­járt egyéb füzetek írására is le akartak kötni, sőt, egy másik kétnyelvű vállalatba is bevenni munkatársnak, amely hasonlóképpen fizet (75 holl. forintot ívenként), de én nem vállaltam egyebet, mert nem tetszik ez a pénzért való írás, azt se tudom menne-e, ha akarnám. – Igaz, Hugó Berlinbe ment, ahol belép egy műkereskedésbe, mert nem talál más kiutat a maga számára.

Majd folytatom még az írást, ha az újabb otthoni levél megjött. Addig is sok-sok csókot küld Munisikának, Tyumpikának, Dudónak

                                                                                                                                                      a Bundos.

        

Wilde János – Wilde Ferencnek, 1920. november 29.¹²¹

 

Hétfő d. e.

 

Drága jó Otthoniak, elmúlt már a posta ideje és nem hozta el a nagyon várt levelet hazulról. Pedig csak emiatt vártam az írással – vártam a választ az előbbi levelemre és az újabb otthoni híreket, mert a múlt héten csak egy kártya jött. Így nem tudom, megérkezik-e holnapra, Munisika születésnapjára ez az írás, ha a főpos­tán adom is fel express. Ernesto tegnap mindenáron táviratozni akart, és nagyon nehezen hitte csak el, hogy azt nem szabad, mert megijeszthetné Munisikát. Azért hát velem együtt így kívánnak ők is minden jót, sok-sok egészséget és örömet erre, 66-ik születésnapjára a Kis Rozinak.¹²² Minthogy posta most nem megy haza, engem örvendeztettek meg egy ajándékkal, egy Amerikából most érkezett szép, meleg gyapjúsállal. Még a születésnapi ebédet is megettük tegnap Ernesto mamájánál – ami annál nagyobb ünnep volt, mert Mikula először jött ki velünk a lakásból 6 hét után. Nem is volt nagyobb következménye, pedig a tegnapi nap meglehetős hideg volt. Szóval így ünnepeltünk tegnap. Este Juliskánál voltam Káldorkával és Mesterrel vacsorán. A Mester tegnapelőtt este érkezett, úgy hogy egy fél napig együtt volt az ikerrel, akinek ott jó dolga van egyelőre, egy magyar ügyvédnél lakik és annak a port­réját csinálja. Csak egy napig volt fogva Kolozsvárt, akkor egy ismerős tiszt kiszaba­dította, ő pedig 3 másik magyarral mindjárt megszökött Kassára (kevéssel Manci után lehetett ott), ott szereztek cseh papírokat s azzal jöttek tovább… mint már tudjuk. Ellenben nagy gond, hogy Nelly még azóta is, tehát ca. 3 hete Kolozsvárt fogva van, bár elég kedvező külső körülmények közt, de mégis fogva. Innen történik most intervenció az érdekében – én is várom néniék levelét, hogy annak továbbí­tásához ezt a kevést csatoljam – ilyenkor nem baj, ha több oldalról történik kísérlet. Fontos, hogy Nellynek teljesen rendben van az állampolgársága.¹²³ – A Mester is úgy tudja, hogy a 30000 K nem érkezett meg s hogy nagy szükségben vannak otthon, mindazonáltal előbb írok az ikernek, hogy pontosan írhassak haza: remélem a hét végére itt lesz a válasza, amit rögtön továbbítani fogok.

A Mester haza mindenféle hamisságot írt az édesanyja megnyugtatására – amit tesz, az éppen ellenkezője annak, amit hirdet magáról. Egyébként kövér, húsos, pi­ros, hosszú a haja, kerek a formája és van annyi pénze, hogy itt egy évig elélhet belőle.¹²⁴ Pedig kereshet is újra, ha valutában ír. (Apropos: tegnap kiszámítottam, hogyha a megállapított 32 oldal terjedelemben írom meg a L[ucas]. v. L[eiden]-t most 23 000 koronát kapnék érte.) A Benesch űzi ezt nagyban. (Mesélik, hogy a Bristol és az Imperial pincérei, naponta több, néha 15–20 dollárokat is beszednek fejenként mint borravalót az ott lakó amerikaiaktól – vagyis usque 12 000 K-t!) Berci¹²⁵ Prágába ment szerencsét próbálni a feleségével együtt, de alighanem ő is továbbmegy Berlinbe, vagy éppenséggel Amerikába. A Mester bátyja, a Nem-nem soha báty,¹²⁶ a lengyel–magyar külkereskedelmi társ. ügyvezető igazgatója.

Olyan régen nem írtam már, hogy nem tudom, milyen újságokat nem írtam még meg. Gyakran megyek koncertbe (állóhelyre, ma este és holnap este is) és hallatlan szép dolgokat hallok. Az élet most már itthon sokkal kellemesebb, van elég tüzelő egy szoba fűtésére. Nikchen rendesen fölkel minden reggel, a takarítónő is eljön naponta – és főleg a hangulat sokkal jobb. Most már a héten tényleg belefoghatok a munkába. A múlt héten bizony egy kicsit fáradt voltam és emiatt hagytam min­dent. Dvorák nagyon kedves, folyton érdeklődik és szeretne segíteni.

Most félbeszakítottak –de nem írok már tovább, hogy szaladhassak a postára a levéllel. Ha megjön az otthoni levél, fogok mindjárt válaszolni. Most csak jó étvágyat kívánok a csirkéhez, ha még nem fogyott el, a Munisikának pedig számtalan csókot küldök és kérem, hogyha holnap sokat fog csuklani, ne haragudjon ránk, akik itt emlegetjük. Én egész nap otthon leszek gondolatban.

Drága jó Otthoniak, Isten velük

                                                                                                                       a Bécses.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, 1920. november 30. – december 4.¹²⁷

 

Kedd d. e.

Drága jó Otthoniak,

 

tegnap a postára indulóban a kapuban találkoztam még a levélhordóval, aki a vaskos otthoni levelet hozta. Nagyon-nagyon örültem neki. Most, mielőtt folytat­nám az írást, előbb az ebben foglalt kérdésekre felelek. Schossberger¹²⁸ úr nevét először a Karikás üggyel olvastam, melyet egy itteni lap is megírt. Foglalni, egész biztosan tudom, nem voltam nála,¹²⁹ sőt Juliska, aki ismeri a családot, azt is tudja, hogy senki más sem volt ott. Tehát az audenciára rendelésnek más lehet az oka. Azt hiszem leghelyesebb, ha Dudó, mint megbízottam megkérdezi tőle, mit akar, mint­hogy én jelenleg hivatali szabadságomat külföldön töltöm. – Petr[ovics]nak és Kaplonyinak¹³⁰ külön-külön még e héten írni fogok. A szabadság ügye örülök, hogy rendbe jött – most már, minthogy itt egyelőre nem akartam beállapodni, legalább az átmeneti idő alatt tartozzam valahová. – Ismételten írják, hogy Berger¹³¹ ügye rendben – de hát hogyan jött rendbe? Kálmán egyéb óráihoz melegen gratulálok. Nehéz kenyér az nagyon, de hát most nehéz időket élünk. Az évfordulónak olyan módon való megülését, amit Dudó jelez, ezúttal hagyja még el Kálmán. Itt azt hiszik, hogy otthon egy időre nagyon meg fog erősödni a reakció s emiatt nagyon féltik is őt, jobb szeretnék biztosabb helyen tudni. – Mancinak, remélem, még e héten szintén tudok írni. Ami az én elhelyezkedésem kérdését illeti, hangsúlyozom, hogy az á[llam]p[olgárság] kérdésétől eltekintve is csak rajtam múlik, ha nem keresek. Eddig itt azt a szót „kérem”, ki nem mondtam, semminek utána nem jártam, gondolatban nem foglalkozom a dologgal – azért, mert nem pénzt keresni jöttem ide. Egyelőre azzal a pénzzel, ami nálam van, föltétlenül elélek még nyárig, azután is van majd talán egykét ezer K otthon, az évkönyv is fog hozni valamit, ha pedig az év első felében megjelenhetik a L[ucas]. v. L[eiden]-em, azon sokat keresek. A lakásom, ami most itt különben nagyon drága volna, megvan, ameddig én akarom, reggelit és vacsorát is kapok, ebédet 12 krónért a Gemeinschafts Küchében (amit vagy fel­hozatok én is ide, vagy pedig időspórolásból lent eszek meg), úgyhogy nagyobb kiadásaim nincsenek. Mindazonáltal azt gondolom, karácsonyra, még ha addig meg is lenne az olcsó vasúti jegyem, nem megyek haza spórolásból. Viszont azt hiszem, Grusbachba sem megyek föl – legföljebb újév után –.

Szerdán, ebéd után. – Pragmatikusan folytatom. Tegnap, miután az előbbi lapot megírtam, jól megebédeltem és uzstam¹³² (a Weyde Gizi¹³³ volt közben itt láto­gatóban, Mikula ellátja az összes magyarokat, a Káldorka után, aki a múlt héten kapott 800 K-t, most a Gizi is), benn voltam az Apparatban, ahol találtam egy cédulát Tietzetől, melyben kér, hogy jöjjek el a hivatalába. Ott a köv. ajánlatot tette: Neki nagyon sok a hivatali elfoglaltsága (ententékkal való tárgyalások a kiadandó műkincsekről stb.) s emiatt szenvednek a tudományos és egyéb privát munkái. Nem vállalnám-e, hogy az utóbbiakban segítek neki (a „Bildende Künste” c. folyóirat¹³⁴ szerkesztése, egy újonnan meginduló „Kunstgesch. in Bildern”¹³⁵ szerkesztése stb.), úgy, hogy a privát levelezése egy részét elvégzem, utánajárok szükséges fotográfiák­nak stb., mindezt úgy, hogy – szerinte – naponta kb. egy órát szentelek neki. Ezért fizetne nekem havi 1200 (ezerkétszáz) K-t, és felajánlja, hogy legyek munkatárs a Kgesch. in Bildern írásában, évenként 2–3 ív erejéig, ahol is 1/16-od rét ívenként 1000 Márkát fognak fizetni. A munka nála azonnal megkezdhető. – Gondolkodási időt kértem és kaptam szombatig.

Tegnap este Haydn „Schöpfung”-jának¹³⁶ egy díszelőadását hallgattam végig. Csuda szép volt. Ma este a Tonkünstlerek Beethoven-ünnepére megyek.

Ma reggel a köv. posta várt: 1. az otthoni levél (sajnos már nem érkezhetik meg a válaszom a Mus. indulásáig – pedig a Riegl-jegyzeteimre, kivonataimra, kópiáimra és egyéb módszertani jegyzeteimre nagy szükségem volna); 2. egy távirat a gróftól, hogy azonnal utazzak, mert nagyon kíván látni; 3. a mellékelt levél a titkártól; 4. egy levél Tolnainótól tele aggodalommal Béni miatt. A levélírási kötelezettségek ezzel az áttekinthetetlenségig szaporodtak. Az első dolgom tehát, hogy – a Dudó által adott minta szerint – egy teljes indexet fektessek föl sürgősségi alapon.

Drága Otthoniak, – péntek dél van már, de a sürgős levelekből nincsen még egy sem.

A fönnebb említett indexet fölfektetve kiderült, hogy a következő 2 hét alatt legalább 25 levelet kell föltétlenül megírnom, amelyek közt több nehéz is van. Egé­szen szép pensum, akárhogy vesszük is. Most egy pár napja enyhébb az időjárás, egészen felélénkültünk rá; ma éppenséggel teljes tiszta napsütés van. – Tegnap itt volt Káldorka. B[éni] számára még nincs meg az Auf. bew.,¹³⁷ addig nem jöhet; egyéb­ként csak látogatóba ( – azért nem tudok írni, mert a masza[t] kikezdett a tollszá­rammal –) fog jönni, aztán visszamegy, mert ott kereshet. N[oémi] dolgában G. Ok­taviánhoz¹³⁸ fordultak innen, de még nincs hír az eredményről. Nagyon nyugta­lanul várom, mi lesz a Pali sorsa, nem hiszem, hogy szegényt ártatlannak fogják találni.

Péntek d. u. Károlynak írtam, néniék levelét továbbítottam N[oémi] ügyéről nem tettek említést, csak egy kimentő cédulát tettem belé Valér számára.¹³⁹ Most viszi a postás. Mester most volt itt, B[éni]től nincs újabb hír, csak az biztos, hogy nagyon sok a megrendelése.

Szombat délben. – Drága jó Otthoniak, alig olvastam el az expresst, amely 10 óra körül érkezett, már meg is jött M. J. személyesen egy honfitárs kíséretében. Szerencsére Mikula szobája rendben volt már – s így tisztességgel fogadhattam őket. Most mentek el egy órai látogatás után – miután megállapodtunk egy találkozásban holnap d. e. a Staatsgalerieben. (Azután talán majd előhozakodhatok a cipővel, annál inkább, mint­hogy a táskánkkal utazik vissza.) Hát nagyon, nagyon köszönöm drága Munisikának a meglepetést. A Mikula úgy örül neki, mint egy gyerek. Ő kapta a könyvet és a nagyobbik mákost közös használatra, Juliskát majd a kisebb mákossal fogom meglepni, lesz öröm. A cigarokat is – nem tudom, honnan eredhetnek. – Külön meleg kösz. Dudónak éppúgy az egész meglepse avanzsálásáért. Most már itthon maradok ebédre, hogy feles legyek a mákos ünnepélyes megszegésénél. Fogjuk emlegetni Munisikát!

Szegény Jenőke sorsa nagyon elszomorít. Nagyon kérem küldjenek híreket róla időről-időre. Képzelem Kálmán gondját. – Még egyszer kérem őt, legyen a mostani időkben, amelyek igen könnyen még rosszabbra fordulhatnak, nagyon óvatos. Nem lehetetlen, hogy a reakció egy attakot próbál meg, ami mindent a fejetetejére fog állítani. Az itteni lapok szerint József¹⁴⁰ előtérben – de ez csak találgatás. Biztos hogy a chaosz nagyobb mint valaha. – Szerbiában a szkupsina válasz­tá­sokon csak 9 szociáldemokrata jött be, ezzel szemben 55 bolsi. Német és Csehorsz.-ban is megint nagyobb a mozgolódás, a Wrangel-győzelem erősen kezdi éreztetni a hatását.¹⁴¹

Ma reggel jött egy újabb sürgető levél Grusbachból, és egy levél M[andl] Edithtől Berlinből. Nincsen szerződése szegénynek.

A gazok már a szemináriumot is kikezdenék. Még jó, hogy a jóisten megóvta e szép tradíciójú intézményt és derék direktorát¹⁴² – kit különben szívből üdvözlök.

Drága jó Otthoniak, számtalan csókot küld

 

                                                                                                                       a Kibuns.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1920. december 22.¹⁴³

 

Szerda d. e.

 

Drága jó Otthoniak, ezeket a sorokat most igazán a legnagyobb galoppban írom, hogy ott legyenek még péntekig. Most érkezett meg az olyan nagyon várt hattyú¹⁴⁴ – a választ majd csak az ünnepek alatt írom, s addig úgysem megy vonat. Most a legeslegjobbat kívánom Munisikának s Tyumpikának, Dudónak ezen az első kará­csonyon, melyet nem tölthetek otthon. Gondolatban egészen otthon leszek, és ha az asztalnál nekem is helyet hagynak, ott leszek, hogy fogyasszam Munisika kalácsát. Dudót pedig kérem, ha kimegy pénteken a temetőbe, gyújtson az én nevemben is egy gyertyát Faduska és Palika¹⁴⁵ sírján.

Itt is lesz azért karácsony. Mikula szegény, bár olyan beteg még, nagyban süt már a konyhában. Meg van hívva estére a Káldorka és még egy itteni diák.

Ajándékok is lesznek, talán még fa is – persze az én eszem azért csak otthon fog járni. Isten áldja meg sokszor a drága jó Otthoniakat, töltsék jól az ünnepeket – ez volna a legnagyobb örömem, ha ezt írhatnák utána.

Most még egy újságot. Tegnap elvállaltam Gubynál a Dvorák  által ajánlott kon­zu­lensi állást január 1-től kezdődőleg, havi 3000 K fizetéssel.¹⁴⁶ Tulajdonképpen állásnak nem is nevezhető, mert sem hivatali órákhoz, de még csak helyiséghez sem vagyok kötve. Ez való nekem – s szépművészet, mert ligeti művész vagyok én. Úgy látom, ideális megoldás. Egyelőre közös megállapodással ápr. 1-ig próbaidős vagyok, azután beszélünk a folytatásról. – Ne tessék egyelőre senkinek sem szólni a dologról, míg a részletek [!] a legközelebbi levélben meg nem írtam.

Én őszintén örülök a dolognak, melyben mind a két fél elégedett, a legjobban pedig a közvetítő Dvorák. Igazán baráti szeretettel intézi a dolgaimat. Megnyugtató érzés, hogy egy ilyen embertől függök csak, ha egyáltalán függök itt valakitől.

Nem lehet tovább írnom, tehát minden részletet legközelebb közlök. Isten velük drága jó Otthoniak, gondoljanak karácsony este a Bécsesre, aki ugyan szintén ünne­pel, de hát csak nem otthon. Majd jövőre!

                                                                                                                                                                      Buns.

 

1921

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1921. január 8.¹⁴⁷

 

!Okvetlenül tessék azonnal elküldeni a Szépiből¹⁴⁸ jött szabadságolási iratomat, mert erre itt mindig szükségem lehet annak az igazolására, hogy jelenleg szabad­ságolt tisztviselő vagyok.

 

Szombat

 

Drága jó Otthoniak,

 

köszönöm szépen az újabb levelet (a Jancsikáét is) – tegnap jött meg igen nagy örömömre. Mi itt nagyon szépen töltöttük ezt a második ünnepet is, a Szilveszter estén írott kártyát itt küldöm. Még most is egy nagyon nagy jóérzés száll meg, ha visszagondolok az ünnep két hetére. Közelebb jutottunk egymáshoz Mikulával és Ernestóval, mint valaha. Munisiék nyugodtan lehetnek mindenképpen afelől, hogy nagyon jó otthonom van náluk, ami addig, amíg végre egészen a magam lábára állhatok, igazán megbecsülhetetlen érték. Nagyon szeretnek engem (én is őket), és minden módon iparkodnak erről bizonyságot tenni. Becsületes, derék, jó emberek, amit ebben az újévi első levelemben is hangsúlyozni akarok.

A másik igazán nagy segítség Dvorák. Vele is a legigazibb baráti viszonyban vagyok. Szeret és nagyon becsül. Minden dolgát, tervét elmondja, a munkáit meg­beszéli velem, ideadja a kéziratait olvasásra. Mondják, ha egy pár napra nem megyek be az egyetemre, mindenkinél kérdezősködik, hogy nem látott-e, és izentet, hogy jöjjek, mert szeretne már beszélni velem. Mikor az újesztendőre „minden jót” kí­vántam neki, ezt felelte: „Das beste ist dass Sie hier sind.” Aranyos, jó ember.

Nagyon, nagyon örültem a levél jó híreinek, legjobban annak, hogy Dudó meg­szabadult a népszámláló robottól. Nagyszerű, hogy Dudó ilyen praktikus lett. A másik jó hír, hála a szünetnek, Tyumpikának is javul a hurutja, és hogy így van reménység, hogy ez idén egészségesen kezdi meg a második félévet. Munisika vigyáz­zon nagyon mindkettőjükre, de magára is, szerezze meg minél előbb a 41 kilót.

Izenet Kálmánnak. A listával tegnap elmentem Gilhofer és Ranschburghoz (a legnagyobb itteni cég¹⁴⁹ régi grafikára), ahol nagyon érdeklődtek a könyvek iránt, ajánlották, hogy hozza fel őket a tulajdonos, mert csak akkor tehetnek konkrét ajánlatot. A sürgetésemre annyit mondtak, a két elsőért (Kalendárium és Morus), adhatnak együtt 10,000 K.-t, de esetleg jóval többet, ha látták a példányokat. A másik kettőnél, minthogy sérültek, már ilyen limitatív ajánlatot nem tehetnek látat­lanban. Mindez persze link dolog – a könyvek, azt hiszem, igen sokkal többet érnek. Ma kerestem Kálmán kívánsága szerint Tietzét (aki különben nem nagyon ért árak­hoz), de nem találtam. Majd hétfőn elmegyek a Hofbibliothekba tudakozódni, az eredményt aztán megírom. Kálmánt sokszor, szívből üdvözlöm.

Üzenet Pubinak. Béni címe: Lőrinc kapu utca 6., Fehér Miksa ügyvédnél.¹⁵⁰ Az Ady-maszkokból meg van még az atelierben az általam már másfél év előtt megvá­sárolt 4 példány, de ezekhez most nem lehet hozzáférni.¹⁵¹ A gipszöntő nevét nem tudom, azonban ez úgysem segítene, mert B[éni] fölhatalmazása nélkül az öntőnek nincs joga felhasználni a negatívumot.

Én majd írni fogok B[éni]nek és közölni fogom vele Pubi kérést, proponálva, hogy általában bízza rá a maszkok sokszorosítását, mert ez most jó jövedelmi forrás lehetne. (5. kép)

Pubit kérem, adja vissza azt a lemezt a Máriát ábrázoló karccal, amelyiknek a hátlapján volt az én viaszk profilom. A karc reprodukálására kérni fogom B[éni] engedélyét. Pubit egyelőre szívből üdvözlöm, mihelyt tudok, írni fogok neki.

Igen helyeslem, hogy a muziban tisztességesen viselkedtek. Petr[ovics]nak külön­ben szintén írtam újévre.

Bénitől a napokban kaptam levelet, meglehetősen szomorú hangút. (Azt nem is tudtam, hogy a Feri bácsija meghalt az ősszel.) Egyelőre nem jön ide látogatóba, mert megrendelései vannak, amelyekkel keres.

A kis Gergely¹⁵² Körtvélyesről jövet találkozott vele és elhozta tőle Nelly egy pár levelét, amelyeket az utóbbi időben írt neki. Nov. 29-én hazaeresztették, és csak feb­ru­árban kell megint Váradra mennie a tárgyalásra. A fogságban házasságot ígért valakinek – egy költőnek – aki 5 évre van elítélve. Valér elvesz egy vidéki kislányt.¹⁵³ Az édesanyjuk testileg kimerült és nagy pénzgondjaik vannak – Lampérth bajáról ő is tud – mit hallottak azóta róla?¹⁵⁴

Hasonlóképpen kérek híreket Pali állapotáról és jövő terveiről. Mancit szívből, sokszor üdvözlöm, a legközelebb igazán fogok írni neki.

A költségvetésembe egy kis hiba csúszott. Az Ernesto mamájától kapott bon­bonier­ben, melyet csak újév napján vehettem el a fa alól, nem 2 hanem csak ezres volt (erősen össze volt hajtogatva, ezért tévedett szemem) – így is szép ajándék a fia barátjának, akivel egyébként nagyon szimpatizál. Egy könyvre szánta, de nem tudta mit vegyen. – A múlt hónapról maradt 400 krónomat pedig újév napján kiadtam borravalókra, karácsonyi pótajándékokra. Horbnak¹⁵⁵ (aki Croce Goethé­jével aján­dékozott meg), virágra és kismalacra Mikulának. Így egészen tisztán kezdem az új költségvetési évet már a saját jövedelmemmel, de elég jó auspicium¹⁵⁶ mellett.

Az ünnepek alatt kezdett (elméleti) munkát sikerrel folytattam a héten is, úgy­hogy már biztosan érzem, hogy hamarosan formában leszek. Dvorák élénken érdek­lődik azután, amit csinálok.

Az ok, amiért ezt a levelet express küldtem a következő: a terminust, ameddig a németosztrák állampolgárság opció útján (tehát rövid úton) megszerezhető, meghosszabbították jan. 15. (szombat) délig. Ez a tény újból feladattá teszi, hogy meggondoljuk, mit tegyek. A dolog úgy áll, hogy ha mostani elfoglaltságomban nem is feltétel az állampolgárság, azután később mindinkább növekvő nehézségeket jelenthet majd nekem itt az, hogy idegen vagyok. Arra, hogy otthon kezdjem meg újra a munkát, jelenleg egyáltalában nem is gondolok. Eltekintve a mondjuk opti­misztikusan – talán már csak rövid ideig fennálló aktuális nehézségektől (bár a Hegedüs¹⁵⁷ kurzus értelmében azt sem tudom, kaphatok-e meghosszabbítást a sza­bad­sághoz), megvannak, még nagyobb mértékben mint azelőtt, a régi nehézségek, a tudományos munkához szükséges feltételek hiánya, lehetetlen könyvtárviszonyok stb. – Viszont persze hazát változtatni az egész életre kiható dolog, és nem kell hangoztatnom az otthoniak előtt, hogyan gondolkozom és érzek ebben a tekin­tetben. Nagyon kérem minden esetre Tyumpikát és Dudót, gondolják át jól a dolgot velem együtt (én ma egész éccaka ezen törtem a fejem, ez alkalommal lett először aktuálissá számomra a gondolat) és az eredményt írják meg sietve expresse. Ha ajánlják a lépést, küldjék el Faduska honosítási bizonyítványát,¹⁵⁸ meg a többi ha­sonló okmányt.

Grusbachból ma kaptam választ a karácsonyi üdvözletemre. A gróf még a Semmeringen van, de az ajándék könyvemet utána küldték. A hét végén különben valószínűleg látni fogom, mert akkor lesz a Dvorák  Verein¹⁵⁹ első előadóülése (Dv[orák] előadásával Dürer Apokalipsiséről) – azon csak ott lesz Khuen.

Mikulának egy kérése: az amerikai testvérek (akiknek minden jót köszönünk) arra kérik, hogy vegyen nekik – igen jó árat fizetnének érte – brilliánsot, ilyen nagyságba Q. (Ha más formába adódna szép darab, valószínűleg arra is reflektálnának.) Arra gondol Nikchen, hogy a mi ismeretségünkben adódhatna valaki, akinek szükségből meg kell válnia a sajátjától (Jancsika talán tud ilyet) s akkor annak is segítség volna, ha tisztességes árat kap közvetítői levonások nélkül. Csak ezt a tekintetet értékelve továbbítom a kérést haza.

Drága jó Otthoniak, sok-sok csókot küld Mindenkinek

                                                                   

a Kibunst.

(Írtam Penkalának.)

                                                                                                                                            

Vasárnap

 

Az álp.¹⁶⁰ ügyről senkinek, Kálmánnak se tessék szólni.

Jancsikáékat sokszor üdvözlöm, nagyon köszönöm Ilonka levelét Mikula nevé­ben is.

B.

                                                                                                                                      

(Apropos: ha még megvan a Károly guckere, ne adják el, hanem tegyék félre, míg én átvehetem tőlük – nekem nagyon fog kelleni a szakmához.

Holnap, 10-én d. e. lesz az első megbeszélésem Gubyval.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1921. január 21.¹⁶¹

 

Péntek

Drága jó Otthoniak,

 

most jött az expresszre válaszul küldött kártya. Remélem, a holnapi posta elhoz­za még a levelet is, hogy ne utazzam hír nélkül. Holnap, az ebéd utáni vonattal megyek a gróffal együtt G[rusbach]ba, 31-én jövök vissza – ez a legutolsó megál­lapodás, még csak Gubynak kell bejelentenem délután, de ő csak örülni fog neki. Egyébként viszek innen magammal munkát, levelezést és egyebet is, jól ki akarom használni, nem csak fizikailag az ottani nyugalmat. Most az utolsó napok megle­hetősen nyugalmasak voltak. Hétfőn este utazott el Manci Grácba, az estét előtte még együtt töltöttük. Kedd délután érkezett bejelentés nélkül Béni, a pályaudvarról egye­nesen hozzám s maradt is késő estig, amikor aztán elhelyeztem ismerősöknél, a­hol még most is lakik. Szerdán volt Dv[orák] első órája a szünet után (Parmigianinó­ról), oda kaptam Petro[vics] üzenetét, hogy reggel Bécsbe érkezett és kér, hogy keressem föl a hoteljében. Vele voltam 1/2 8-től 16-ig, amikor még fölszaladtam Julis­kához enni valamit. Tegnap d. u. kinn voltam Grinzingben találkozni Béniékkel, ott kaptam egy potyajegyet az opera földszintjére (300 K!) a Cosi fan tutte Richard Strauss által vezényel előadására (Gyönyörű volt). Ma reggel telefonon megállapodás a gróffal, utána fürdő – imé! Most még ma délután és holnap d. e. ezer ügyet kell elin­téznem, de aztán, ha csak addig ki nem tör a napról napra várt általános sztrájk, megyünk, mendegélünk továbbság! A közérzet egyébként igen jó, munkakedv nem kevésbé!

Mancival azóta biztosan találkozott Dudó, így hát róla nem írok. Béni kivár, van egy pár hónapra való pénze, húsvétig marad itt, akkor ellátogat Berlinbe tanítani, és nyárra megint idejön. Nellyt az utolsó fórum is fölmentette, még otthon van és dolgozik. – Petro[vics] borzasztó ideges és fáradt volt szegény, sokat mesélt az útjáról, az otthoni állapotokról meg keserűségről, mondta, hogyha valami hivatalos ügy elintézésében szüksége lesz a segítségemre, írni fog majd. (Ezt magától mondta, természetesen szívesen megígértem neki, hogy megteszem.) – A Gubynál való mun­kám azzal kezdődött, hogy propozíciót tettem neki Riegl kisebb írásainak¹⁶² kia­dására vonatkozólag, amelybe örömmel belement, úgyhogy őszre meg is jelenhet a könyv. Dv[orák] holnap megy az özvegyhez bejelenteni a nála teendő láto­gatá­somat. A másik dolog az óriás Bruegel publikáció, mely több ezer márkába fog kerülni, melynél egyedül a szerzői honorárium Dv[orák] számára 1/4 millió korona lesz. Ennek a részleteiről most tárgyalnak. A harmadik ügy a Liechtenstein-képtár anyagának nép­szerű füzetekben való feldolgozása, melyet Gluck¹⁶³ az én segítsé­gemmel fog szerkeszteni. Mindez a visszatértem után elég dolgot fog adni, de lega­lább nem mondhatja senki, hogy nem szolgálom meg a 3000 Koronákat. A legfőbb azonban számomra, hogy a legalább 10 éves álmomat, a Riegl-kiadást megvalósít­hatom – ennek a kedvéért akár ingyen elvégezném az összes többi konzulensi teen­dőket. – Majd további részleteket is írok még, azonban kérem, hogy minderről senkinek se tessék beszélni, mert hivatalos titkok és a megőrzésük a mai immorális üzleti kon­kurencia mellett különös fontosságú.

A kis kávéház¹⁶⁴ nem ütött be Dudónak, nem, „mert ez már nem olyan mint a régiek”, hanem igenis azért, mert nagyon régi film, egy film incunabulum, abból az időből, mikor még Linder is és a mozi is fiatalok voltak. Én ezt mindjárt fölismer­tem és azért élveztem is históriai élvezettel. De ha helyette jót akar látni Dudó, nézze meg Tyumpikával és Jancsikával a Gólem világrajöttét,¹⁶⁵ azzal majd meg lesz elégedve.

A karácsonyi ajándékot, az Évkönyv II. kötetét¹⁶⁶ nagyon hálásan köszönöm. Igen szép a kiállítása, becsületére válik szegény Petr[ovics]nak.

Grat, grat az amerikai csomaghoz – hogy intézte el Dudó a köszönő levelet.

A Pubi-féle sokszorosítási ügyet most már megbeszélhetem Bénivel (majd ha vissza­jöttem, de már említettem is és örült neki) és akkor majd megírom az ered­ményt.

Tolnainótól és a heidelbergiektől,¹⁶⁷ akik látogatni voltak nála, kaptam egy együttes kártyát.

Isten velük drága jó Otthoniak, most szaladnom kell a postára, mert máma egy erős nap lesz. Grusbachból majd Bécsen át fogok írni, kérem, hogy hazulról is írjanak, mert utánam küldik.

Mindenkit számtalanszor csókol

 

                                                                                                       a Kibuns.

Jancsikát, Kálmánt szívből üdvözlöm.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1921. február 1.¹⁶⁸

 

Drága jó Otthoniak,

 

most érkeztem meg, Ernesto¹⁶⁹ és Mikula éppen elmenőben voltak egy iskolába Beteilungra.¹⁷⁰ Ma reggel megjött az otthoni levél. Most csak röviden, néhány sorban reflektálok rá, hogy még föladhassam, lévén holnap ünnep és a posta zárva. Szegény Lampérth sorsa nagyon tragikus, de már tudtam róla, kivéve a legutóbbi fejleményeket Bécs óta. Én különben előre láttam ezt a véget, még azt is, hogy ilyen hamar fog bekövetkezni. Most látja Kálmán, amit mindig mondottam neki is, hogy emiatt nem volt szabad teljesen magára hagyni szegényt. Ha otthon, barátok közt érte volna a betegség kitörése, talán szelídebben folyhatott volna le. Az Edithnek per­sze még holnap írni fogok, a bécsi ügy elvégzését is szívesen vállalom.¹⁷¹ Sző­nyi¹⁷² ugyan elment már, de talán akad más, aki a ruhákból haza vihet.

Ugyancsak a napokban érkezett Nelly egy levele (már nem küldték utánam). Csak azt írom belőle egyelőre, ami otthon fontos. Kolozsváron van a vőlegényénél, a helyzete megint kritikusra fordult, közbenjárást kér. Mancit kéri, hogy nagyon vigyázzon Valérral szemben – aki talán már Pesten van – a pénzügyekben, mert az roppant egoista és kapzsi, nekik nem adna abból, amit esetleg felvételez, pláne most, hogy házasodik. Kéri azért, hogy Manci adja el az ő gobelinjeit és az árát küldje el nekik.¹⁷³ – Szaladnom kell, itt minden rendben, egészségben.

Sok-sok csókkal a

   Kibuns.

 

          

Wilde János és Gyárfás Júlia – Wilde Ferencnek, 1920. február 6.¹⁷⁴

 

1. Mikula kéri, hogy Juliska kérdezzen tovább gyémánt után. Szegény Jancsikáék az új tárgyalásokkal.

 

Drága jó Otthoniak,

                                                                                                                                            

Szombat d. u.

 

(Beteilung közben írok, folyton fölugrálva, ezért zavarosan), reggel jött Dudó válasza az én keddi levelemre. Ez most megint a bejelentése egy grusbachi kirucca­násnak: holnap d. u. utazunk Dvorák kal és Khuennel farsangi szünetre (Dv[orák] 8 napig marad, én még nem tudom pontosan meddig, munkát viszek magammal). Dv[orák] nagyon kért, hogy utazzak vele, Guby pedig már telegrafáltatott nekem, mikor még nem tudta, hogy visszajöttem, hogy maradjak. Azért persze nagyon jó, hogy bejöttem, mert elintézhettem egy csomó ügyet – csak igen-igen hecces volt ez a pár nap. Az időjárás is részes, nem öröm most itt Bécsben lenni. (Egy további pont még, hogy Mikula jövő héten festeti a konyhát s ezért nagy lesz a felfordulás.) A tegnapi egész délutánt Riegl özvegyénél töltöttem, a kézirati hagyatékot néztük át. Roppant megható volt, majd írok róla Grusbachból. Ma d. e. Dv[orák]kal voltunk a Hof­museumban meghatározni, hogy milyen Ausschnittek¹⁷⁵ kerüljenek be eredeti nagy­ságban a Bruegel werkbe. Este Swob[odá]nál vagyok vacsorán, holnap d. e. még kinézek Grinzingbe. Béni tegnap volt itt, szegénynek még mindig nincs lakása, csakis emiatt nem tud dolgozni (amit Manci mondott, az bolondság, senki sem kívánja itt tőle azt). Holnap d. e. kezdi Ernesto portréját.¹⁷⁶ Egyébként délután és este aktra járnak a Kunstgewerbeschuléba Lenával (aki most újra fest) és a kis Gergellyel.¹⁷⁷ – H[offmann] Edithnek nem írtam még, mert még a megérkezésem napján hallottam, hogy az a Nagy Moholy festő ideérkezett rendbe hozni L[ampérth]¹⁷⁸ ügyeit – s mert egyáltalán nem jutottam hozzá eddig. Ma este kaptam egy furcsa levelet L. öccsétől, melyben elmondja a bátyja sorsát – de nem nevezi meg a hotelt, se nem küld semmiféle jegyzéket. Mit tehetek én ilyen módon? Megkérem Juliskát, hogy tudja meg pontosan mi van ezzel a N. Moholyval (Juliska hozta t. i. a hírt) és aztán írja meg Dudónak, Dudó pedig egy kártyán közölje L. öccsével (foglalkozása tudtommal cukrászsegéd, VII. Aréna út 54, II/16.), Edithnek pedig én magam írok Grusbachból, mihelyt megtudtam Juliskától, hogyan áll a dolog?

Az ív, melyet Dudó akar fölfektetni az otthon elvégzendő dolgaimról, nem rossz gondolat. Legalább pontosan fogom tudni, mikor visszajövök, mi mindent nem csináltam meg. Mindenesetre 6 hét múlva már pakolászok, ez nem hosszú idő, lehet rá már örülnöm. A padláson talált emlékek nagyon érdekelnek, tessék megőrizni őket. Grat a konyhai könyvállványhoz. – Mesterről semmit sem tudok. Kmetty¹⁷⁹ – így írja Szőnyi – utazik, sőt tán el is utazott Kassára.

Uitz¹⁸⁰ mester ma ment el oda, ahol ez idén is freskókkal ünnepelhetik meg május 1-et. Béni látta a dolgait, azt mondja, nagyon sok jó van köztük.

Isten velük drága jó Otthoniak, majd rendesen csak a jövő héten írok. Örülök nagyon, hogy utazhatom. Számtalan csókkal

                                                                                                                                       Bundsi

 

2.  Kedves Feri Doktor Úr!                                                                                                                    

Vasárnap este

 

Köszönöm k. sorait. Jancsi ma délben elutazott újra, és a levelet nálam hagyta feladásra. Mellékelten küldöm szegény Lampérth testvérének írását. Arról akarom értesíteni, hogy úgy hallottam, hogy Moholy Nagy – festőművész jött fel Bécsbe L. ügyeinek rendezésére. Talán Hoffmann Edith tud erről közelebbit. Ő nem írt még J.-nak, s így ő természetesen nem intézhetett el semmit. Várjuk tehát a további értesítéseket. – Ami a tejet illeti, hát én azt cserébe kaptam és nem is volt rá szük­ségem, hiszen én itt nem főzhetek hozzá kávét. Azóta különben bőségesen kapom az elemózsia küldeményeket. Az utolsónak épp ma este ültünk örömünnepet Bénivel és a kis Gyurival,¹⁸¹ és fájdalommal, de ha ez lehet, abstracte örömmel nélkülöztük J[ancsi]-t.

Nagy örömünk volt a múlt héten, együtt voltunk a Tonkünstler-koncerten,¹⁸² és Furtwängler kiváló dirigens vezetése mellett hallottuk Beethoven VII. symphoniáját. Azt hiszem Beethoven maga is így dirigálta volna. A végén a kis Gyuri és J. úgy kiabáltak torkuk szakadtából, hogy elállt ereimben vérem a csodálkozástól. Magát Feri, J. ilyenkor mindig emlegeti. Szeretettel üdvözli mindannyiukat                                                                                                                                                                                  

Juliska

 

3. Lampérth Károly – Wilde Jánosnak, Budapest, 1921. [február eleje]

 

Tisztelt Uram!

 

Bocsássa meg, hogy idegenként zavarom. A Józsi nővére [!] vagyok. A Hoffmann kisasszony adta meg a címét, hogy Ön rendezni fogja a Józsi dolgát. Én egyáltalán nem értem a Józsit. A Józsi azt mondja, hogy a kofferét Bécsben hagyta egy szállo­dában. Szeretném megkérni, hogy sürgősen írjon ezzel kapcsolatban, hogy mindent tudjak és eljárhassak az egész ügyben. A Józsi az angyalföldi tébolydában van és nincs jól. Kedves Uram, magyarul írja meg, hogy mikor jön, mert nem tudok jól németül. A Józsit most árvaházi gyámság alá helyezik, és el kell mondanom nekik, hogy mi volt vele. Előre is várom tisztelt válaszát, maradok köszönettel és tisztelettel

 

Lampérth Károly

VII. ker. Aréna út 54 II. 16.

(Hessky Orsolya fordítása)

 

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Grusbach, 1921. február 9.¹⁸³

 

Emmahof, febr. 9. szerda

Édes Munisika, Tyumpika, Dudó!

 

Borzasztó szomorú hírt kell közölnöm, Dvorák professzor úr, az én drága jó ta­nárom, tegnap este agyszélhüdésben hirtelen meghalt. Most nem tudok arról be­szél­ni, milyen szörnyű ez a valóság, drága Otthoniak ugyanis tudni fogják, csak rö­vi­den elmondom még a körülményeit. Mihelyt lehetséges lesz, írni fogok kimerítően.

Vasárnap este érkeztünk meg együtt ide. Az ő akarata volt, hogy elkísérjem az egy hetes szabadságára, melynek olyan nagyon örült. Khuen is velünk utazott abban a boldog tudatban, hogy évek óta először tölthet egy egész hetet háborítatlanul otthon. – Nagyon nehezen írok tovább. Csak 24 órát töltöttünk így együtt – Hétfőn este egy óra után mentünk feküdni, egy legjobb hangulatban töltött hosszú nap után. A professzor úr igen jól érezte magát, kedvesen és bölcsen beszélt mindenkivel – és tegnap reggel, mikor az inas fölkelteni ment, az ágya mellett a földön fekve találta eszméletlenül. (6. kép) Az orvos egy negyedórán belül kéznél volt, megpró­bált minden lehetőt, emberfölöttien dolgozott, de nem érhetett már el semmit. A vérkiömlés a kisagyban túlságosan erős volt, rögtön teljes bénulás állott be s nekünk nem maradt már egyéb kötelességünk, mint az állát felhúzva tartani, hogy a vissza­eső nyelv a légzést meg ne akadályozza. Nem mozdultunk mellőle egész a végig. Az orvosnak ebéd után el kellett mennie, a grófnak is, akinek tegnapelőtt halt meg a jószágigazgatója, és akkor egyedül maradtunk a gróf nővérével, míg 1/2 6-kor bekö­vet­kezett a halál. Az özvegy és a két kislány,¹⁸⁴ akiket még délelőtt értesíteni tudtunk a professzor úr rosszullétéről, csak két órával később érkeztek meg, amikor már fel volt ravatalozva. Azóta mellőlük nem szabad elmozdulni egy pillanatra se – külö­nösen nehéz lesz ez ma délután, amikor innen mindenkinek a direktor teme­té­sé­re kell mennie.

Isten Velük, édes jó Otthoniak. A kert olyan gyönyörű az ablak alatt, a sötét fenyők megrakva frissen esett hó­val és a nap olyan békésen süt. Ilyen szé­­pen gyászolják a szegény jó pro­fesszor urat.

                                                                                                                       Csókkal Bundsi.

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Bécs, 1921. február 15.¹⁸⁵

 

Kedd, febr. 15.

Drága jó Otthoniak,

 

megkaptam reggel levelüket. Na­gyon nyugtalan voltam már, mert soká kimaradt a posta – ma aztán Mikula vele ébresztett föl. Miután ott mindent elintéztünk, tegnap hajnalban bejöt­tünk a gróffal Grusbachból a gyászmisére az első vonattal, úgy, hogy a pályaudvarról még éppen elértünk a Jezsuita-templomhoz – Dvorák legkedvesebb bécsi temp­lomához – 11 órára a gyászmiséhez. (7. kép) De ehhez nekem 3 órakor kellett felkelnem és 2 órát menni kocsin éjszaka; délután az özvegynél vacsoráig, este Swob[odá]nál 1 óráig – így nagyon fáradt voltam már és nem is jutott időm az írásra. Különben is mindent, ami az utolsó 10 napban történt velem, nem tudnám leírni még magamnak sem, édes Otthoniak, majd ha egy hónap múlva hazamegyek, szóval fogok elmondani mindent. Olyan csodálatos idő volt ez – Isten akarata volt, hogy ezek történjenek velem.

Most itt vagyok Bécsben egy-két napig a legszükségesebb dolgok elintézésére, de a hét végén, legkésőbb hétfőn megint visszamegyek Emmahofra. Guby is csak ma este érkezik meg vissza Németországból, pedig vele igen fontos közös tennivalók várnak. Ma Lanckoronski grófnál, a volt főkamarásnál, Dv[orák] régi atyai barátjánál voltam ebéden, akinek sok mindenről kellett beszámolnom. Délelőtt volt Schlosser nekrologusa az egyetemen. Most nagyon pontosan be van osztva az időm, mert sokat kell végezni. Az özvegy (kizárólag) Swobodára és énrám bízta az óriási ha­gyaték kezelését és kiadását, Khuen lett a gyerekek gyámja.

Itt van az utód kérdése is – igen-igen fájdalmas persze most foglalkozni az evvel kapcsolatos személyi kérdésekkel, mégis meg kell tenni, nehogy később szemre­hányással illethessük magunkat, hogy elmulasztottunk valamit. A kérdés lehetetlenül nehéz, valamennyire kielégítő megoldása majdnem lehetetlen.

Köszönöm a szegény Lampérthról szóló híreket. Edithtől kaptam egy levelet G[rusbach]ba, melynek fazitja¹⁸⁶ az, hogy megbízható-e teljesen Moholy Nagy, akire mindent bízni akar. Tudomásom szerint legkisebb kétség sem lehet a személyében, mé­gis kérdezősködök és holnap vagy holnapután megtáviratozom Edithnek az eredményt.

Schustert szívből üdvözlöm, míg írhatok neki, és nagyon kérem én is, törődjék szegény fiúval.¹⁸⁷

Petrovics hosszú levelében megbízást ad egy képnek aukción a múzeum számára való megvásárlására, ha kiállíthatónak találom. Már elévült, mikor megkaptam.

Négy nap előtt ideérkezett S. Ervin a feleségestül.¹⁸⁸ Sikerült kiszabadulniok a fogságból és ide menekülniök. Ma véletlenül találkoztam velük. Pénteken d. e. mind­annyiukat Józsiéknál¹⁸⁹ viszontlátom.¹⁹⁰

Tolnaitól is Heidelbergből jött még a katasztrófa előtt kelt egy-egy levél, az utóbbi egy hosszabb értekezést ígér a Jahrbuch számára.

Nagyon köszönöm az édes Otthoniak egészségi állapotáról szóló beszámolót. Miat­tam legyenek teljesen nyugodtak, az egészségem jó, a fájdalom pedig csak emeli az embert.

A Világ cikkét köszönöm,¹⁹¹ ha jelenik meg egyéb is, tessék eltenni, mert oda­adom az özvegynek.

Ernesto, Mikula, a gróf mind nagyon vigyáznak rám és nem történhet köztük semmi bajom. Swobodában is igazi barátot találtam.

Nagyon kérem a drága Otthoniakat, írjanak minél kimerítőbben, borzasztóan hi­ányzik most a Munisika, a Jónénje és Dudó körülöttem.

Isten áldja meg Mindannyiukat, sok csókkal

 

                                                                                                                          Bundsi

 

Wilde János – Wilde Ferencnek, Grusbach, 1921. február 26.¹⁹²

 

1921. Febr. 26.

Szombat

Drága jó Otthoniak,

 

nagyon-nagyon köszönöm Dudónak, hogy fáradt létére is olyan hosszú és részletes levelet írt. Én már sokkal kevésbé vagyok fáradt, mint a múlt héten. Hétfő este óta megint itt vagyok és éppen azóta az idő olyan gyönyörű, hogy nem lehetett felhőt látni az égen. Már egészen lesültem – és ezzel kapcsolatban a hízás is megin­dult. 4 nap alatt 1 1/2 kiló! (a nettó súlyom üres gyomorral pont 65, felöltöz­ve 70 kiló). A gróf egészen leírhatatlanul kedves hozzám, külön főzet nekem tápláló étele­ket és mindenképpen kitüntet. Ez azonban az utolsó látogatásom lesz Emmahofon, mert a direktora halála miatt kénytelen lesz átköltözni húsvétra a régi kastélyba, Grusbachba és E[mmahofo]t becsukja. Persze már ő is, az öreg grófné is, Götzen gró­fék¹⁹³ is ünnepélyesen meghívtak oda, ahol állandóan egy szoba lesz berendezve számomra.

A múlt hét Bécsben hihetetlenül megerőltető munkában telt. Az első gyümölcse most érkezett meg: ez a lipcsei professzor W. Pinder,¹⁹⁴ akinek meghívására első­sorban gondolunk, az első tapogatózó lépésekre bíztató választ küldött.¹⁹⁵ A rektor engedé­lyével a diákság egy óriási terjedelmű memorandumban foglalta össze a tanszék betöl­tését illető kívánságait, melyet Beneschsel együtt én fogalmaztam meg. Azonkívül naponta 2–3-szor voltam az özvegynél, aki kezdetben egészen tehetetlen volt, kétszer ebédeltem Lanckorońskinál (a volt főkamarás), egyszer külön voltam nála megbe­széléses vacsorán, Baldasséknál (2 hónapja házasodott), Tietzeéknél, Mikulával az édesanyja halála napján a temetőben, másnap Ernesto születésnapja, kétszer Julis­kánál, egyszer Jóskáéknál, ahová Ervinék¹⁹⁶ is eljöttek; tárgyalások Guby­val, tár­gyalások Freyjel és Tietzével az Évkönyv dolgában. – Íme, így nézett ki ez a 6 nap. Most van itt velem egy csomó megválaszolni való levél (jut belőlük egy napra 4–5), Petr[ovics]­nak már írtam, és a következő halaszthatatlan feladatok elkészítése a baráti kör számá­ra: a följegyzéseket szegény professzorom két utolsó napjáról (ezt a gróffal együtt csináljuk); megírni a Bruegel werk prospektusát; kidolgozni a Liechtenstein képtárról kiadandó publikáció tervét; belefogni a disszertáció revíziójába; egy csomó fontos olvasmány. Emellett azonban naponta vagy ebédre vagy vacsorára áthajtunk Grusbach­ba, vagy itt vannak vendégek, főleg azonban igen sok időt kell együtt tölteni a gróffal, aki ezekben a napokban egyáltalán nem tud meglenni nélkülem. Több lesz az időm, ha ő szerdán beutazik Bécsbe, mert én maradok még és csak szombaton, 5-én megyek vissza, 6-án lesz az egyetem Dvorák emlékülése.

Az itteni valóim közül az én számomra mégis a legfontosabb a disszertáció újra felvétele, mert – különböző fontos okokból – hajlok már arra, hogy az év folyamán mégis nyomdába adjam. Ezzel kapcsolatban még egyéb fontos terveim is vannak, melyről majd a legközelebbi levélben írok.

Borzasztóan sajnálom szegény Jenőkét és miatta Kálmánt, akit a Lidi javulása aligha fog megnyugtatni a fiú szerencsétlenségeiért.¹⁹⁷ Baráth Gézának¹⁹⁸ őszinte részvétemet küldöm. Kálmánt, Mancit, szegény Néniéket sokszor, szeretettel üdvöz­löm. (Manci egyelőre tényleg ne küldje a ház terveit.) A közölt terminust a haza­utazásra egyelőre semmi sem fenyegeti, de jó lesz utánakérdezni a vasúti bérletnek. Kár volna nagyon a pénzért, amely most annyira kell. Nagyon köszönöm az újság­cikkeket, a Parmigianót, mely egy hitvány elrontott másolat az egyik bécsi kép után. Örültem a Zerkóék¹⁹⁹ gálánsságának, annak, hogy Dudónak ilyen tisztességes embe­rekkel van dolga. Az egészségi állapotokról tovább nincs szó a levélben, re­mélem, hogy a negatívum nem jelent azért rosszat. – Mikula és Ernesto most már nagyon jól vannak. Béni jelenleg az én szobámban lakik nálunk, és mintázza mind­kettő­jüket.²⁰⁰ Sokat dolgozik különben is, esti aktra jár, fúr-farag, és nagyon jól érzi magát megint mint művész. Nelly egy hét előtt kelt levele szerint jelenleg túl van minden veszélyen.

Bitteschön, der Herr Doktor möchte zu essen kommen.²⁰¹

Also,²⁰² drága jó Otthoniak számtalan csókkal lezárom ezt a hosszú levelet és csak gondolatban folytatom a beszélgetést.

                                                                                                                      

a Buns.

 

A Dudó legyen olyan jó, küldje el mint ajánlott nyomtatványt Mikula címére a Langenscheidt Italiensicher Sprachführerjét!

 

---

Jegyzetek:

 

1 Kéziratból kiolvasta és jegyzetekkel ellátta Bardoly István (Forster Központ), válogatta és szerkesztette Markója Csilla (MTA BTK Művészettörténeti Intézet). A külön jegyzettel el nem látott személyeket egyelőre nem sikerült azonosítani, az ismétlődő becenevek az első előfordulási helyükön vannak feloldva és névmutatóból is kereshetőek. A sűrűn előforduló, visszatérő nevek feloldását ld. első előfordulási helyükön, az Enigma előző (no. 83.) számának Wilde-levélközlésében: Wilde János családjának írt levelei (1915–1917). Rövidítésjegyzék a harmadik kötet végén.

2 MNG Adattár, 20151/1979/31/5. – Feladó: E. von Garger. Wien IX. Währingerstrasse 26. Levél, rajta más kézzel: 1920. VI. 18–20. Wien.

3 Ernst von Garger (Ernesto) és felesége, Camilla Zeugswetter (Mikula, Nickchen).

4 Végre.

5 Gyárfás Júlia, Wilde későbbi felesége.

6 Szeretetadományokkal.

7 Elvonókúra.

8 Visszaesés.

9 Disszertációját Max Dvorák hoz írta 1920-ban: Untersuchungen über deutsch-gotische Plastik. – Josef Strzygowski.

10 MNG Adattár, 20151/1979/31/3. – Levél, rajta más kéz írásával: 2./ 1920. júl. 1.

11 Tartózkodási engedély, ha nem is visszavonásig.

12 Gr. Karl Khuen-Belasi [Khuen-Lützow] (1879–1963) 1888–1896 között a bécsi Theresianum növendéke volt, majd jogi doktorátust szerzett a bécsi egyetemen. 1924-ben Budapesten vette feleségül Nora Sarah Karola von Lützowot, Biba grófnőt (1891–1945), aki 1921-ben elvált férjétől, gr. Draskovich Ivántól (Ivan Rudolf Draskovich de Trakostján), de az egyházi engedélyt csak évek múlva sikerült frigyükhöz megszerezni. Khuen-Belasi Max Dvorák egyik legjobb barátja volt, az ő grusbachi (Hrušovany nad Jevišovkou) kastélyában (amelyet többek között Alfons Mucha 1882-ben készült művei díszítenek) érte a halál. Végrendeletében Khuen-Belasit nevezte meg kiskorú gyermekei gyámjául. Wilde Dvorák  révén ismerkedett meg vele és Biba grófnővel, és bennük nagyvonalú pártfogóra lelt.

13 A Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte megindításáról, illetve a korábbi évkönyvek folytatásáról van szó. A No 1. (1921/1922) végül csak 1923-ban jelent meg, olyan rangos szerzők írásaival, mint Erwin Panofsky, Dagobert Frey, Karl Mannheim, Anny E. Popp, Otto Benesch és Max Dvorák.

14 Josef Weingartner (1885–1957) pap, művészettörténész és teológus. 1920-tól a Bundesdenkmalamt Generalkonservatora volt.

15 Oskar Kokoschka (1886–1980) festőművész.

16 Tihanyi Lajos (1885–1938) festőművész, a Nyolcak művészcsoport tagja. A Tanácsköztársaság után emigrált. Bécsben, majd Berlinben élt, 1924-ben Párizsban telepedett le.

17 Lessner Manó.

18 A Grill könyvkereskedés a Dorottya u. 2. alatt volt s Gergely Róbert vezette.

19 Ferenczy Noémi (1890–1957) gobelinművész; Ferenczy Béni ikertestvére. A párizsi Manufactures de Gobleins-ben tanult 1911-től. 1919–1932 között Nagybányán, Bukarestben és Brassóban élt, majd Budapestre költözött. 1923 tavaszán férjhez ment Krizsán Sándor újságíróhoz, akitől 1929-ben elvált.

20 Pogány Kálmán.

21 MNG Adattár, 20151/1979/31/4. – Levél, rajta más kézzel: 3/ Érk. 1920. VII. 12. hétfő. – A borítékon Gyárfás Júlia írásával: „Wien, 1920. VII/8. Kedves jó Margit! E pillanatban kínálkozott alkalmam levelet küldenem.”

22 Ferenczy Béni (1890–1967) szobrászművész, Wilde János bensőséges barátja, akivel a Szépművészeti Múzeumban ismerkedtek meg és barátkoztak össze (Ferenczy Béni életrajzi vallomása. Lejegyezte: Soós Gyula. MTA BTK Művészettörténeti Intézet, Adattár, MKCS–C–I–476). A Tanácsköztársaság bukása után Nagybányára ment Ferenczy Noémivel, ahol édesanyjuk, Fialka Olga is lakott. Itt részt vett az első romániai általános sztrájk szervezésében. Letartóztatják és Szilágysomlyóra, majd Kolozsvárra deportálják. „Csak egy napig volt fogva Kolozsvárt, akkor egy ismerős tiszt kiszabadította, ő pedig 3 másik magyarral mindjárt megszökött Kassára […] ott szereztek cseh papírokat s azzal jöttek tovább”. Wilde János – Wilde Ferencnek, 1920. november 29. Innen szökött Csehszlovákiába, a Pozsony melletti Rózsahegyre, majd Bécsbe költözött.

23 MNG Adattár, 20151/1979/31/1. – Levél, rajta más kézzel: 4./ Érk. 920. VII/28. szerda Gbach. A boríték hátoldalán: kilencágú korona és C. K. – Ugyanabban a borítékban: Gyárfás Júlia levele Wilde Margitnak.

24 Georg Lukács: Die Theorie des Romans. Berlin, 1916.

25 Járjon közben.

26 Kövessházi Kövess Hermann (1854–1924) cs. és kir. tábornagy.

27 Valószínűleg Dáni Balázs (1864–1944) gyalogsági tábornok, vagy öccse Dáni Béla (1868–1921) altábornagy.

28 Br. Ullmann Adolf (1857–1925) közgazdász, az Országos Iparegyesület elnöke.

29 Dagobert Frey (1883–1962) építész, művészettörténész. A bécsi Technische Hochschule elvégzése után művészettörténetet tanult és Max Dvoráknál doktorált 1916-ban. 1914-től tanított a Technische Hochschulén. 1918-tól a bécsi egyetem tanára, illetve 1931-től a boroszlói (Wroclaw) egyetem művészettörténet professzora lett. 1924-től az ő irányításával készültek és jelentek meg az osztrák műemléki topográfiák. 1945-ben visszatért Ausztriába s műemlékvédelmi munkákkal foglalkozott 1951-ig, amikor is meghívták Stuttgartba professzornak.

30 Erica Tietze-Conrat.

31 A sorozat Meisterwerke der Kunst in Holland címmel jelent meg a Hölzel Verlag kiadásában. – Az Österreichische Kunstbücher sorozat a Hölzel, illetve a Filser Verlag kiadásában jelent meg.

32 Eugen Dostal (1889–1943) művészettörténész. 1914-ben doktorált Max Dvoráknál.

33 Személyét nem sikerült azonosítani. A Wilde család barátja, neve többször is előfordul a levelekben.

34 Häutler Géza (1883–?) közgazdász, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének titkára, 1920-ban a Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóhelyettese.

35 MNG Adattár, 20151/1979/31/8. – Levél, rajta más kézzel: 6./ Érkezett: 1920. VIII. 16. hétfő + 3 fénykép Grusbachból.

36 A Lucas von Leyden kötetet végül Ludwig Baldass írta meg (Die Gemälde des Lucas von Leyden) és 1923-ban megjelent.

37 MNG Adattár, 20151/1979/31/10. – Levél, más kézzel: 7./ Érk. 920. VIII. 27. péntek.

38 Emanuela Kammel von Hardegger (1846–1927).

39 Emanuela Khuen-Belasi (1877–1945) és férje Hubert von Götzen gróf (1869–1934).

40 Egy monarchista anarchista.

41 Nyárspolgár.

42 Teleki Pál (1879–1941) földrajztudós, politikus, 1920. július 15. – 1921. április 14. között miniszterelnök.

43 IV. Károly (1887–1922) osztrák császár, magyar király.

44 Tomaš Garrigue Masaryk (1850–1937) filozófus, politikus, 1920–1935 között a demokratikus Csehszlovák állam első elnöke.

45 Ausztria és Németország egyesülését képviselő politika.

46 Nővére kérdésére megírta 1920. augusztus 26-án úti élményeit: „Bár csak másfél nap volt, nagyszerűen kihasználtam. Az első délután egy 16. sz.-i kastélyt (Berna Hora, Brünntől másfél órára vasúton, itt vendégek voltunk a gróffal) és egy 12. sz.-i templomot freskókkal. Másnap d. e. reggel 5-kor utazva el Brünnből Dr. Dostállal, Pernstein, a volt monarchia legjobb állapotban megmaradt k. kori vára, fantasztikusan szép. D. u. Brünn, megint a gróffal, késő este értem haza Emmahofra. A múlt héten Dr. Dostál már vissza is adta a vizitet. (Mulatságos, hogy felajánlotta, hogy megszerzi a cseszl. állampolgárságot és szerez állami alkalmazást is mesébe illő fizetéssel – neki a mi pénzünk szerint ca. 150 000 K-ja van – persze én mindenre udvarias nemmel feleltem.) Egy másik kirándulás volt az egynapos znaimi, szintén igen tartalmas. Továbbiak is esedékesek még, csak nem tudom kerülhet-e rájuk a sor.” Wilde János – Wilde Ferencnek, 1920. augusztus 26. – MNG Adattár, 20151/1979/31/11.

47 David Lloyd George (1863–1945) liberális párti politikus. 1916–1922 között Nagy-Britannia liberális párti miniszterelnöke.

48 Pepecsel.

49 Tartózkodási engedély.

50 Más kézzel: péntek.

51 A Lengyelország és Szovjet-Oroszország között 1919 januárja–1921 márciusa közötti háború során Lengyelország megszerezte Nyugat-Fehéroroszországot.

52 Más kézzel: szombat.

53 Bertrand Russel: A filozófia alapproblémái. Ford. és bev. Fogarasi Béla. Budapest, 1919. (Természet és társadalom, 4.); Bertrand Russel: Aus dem bolschewistischen Russland. Prager Tagblatt, 1920. augusztus 25. 4

54 Utalás a Tanácsköztársaság bukása utáni hónapokra, amikor a Moravcsik-klinikán kezelték.

55 Az említett cikk a következőket írta: „A Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár bolsevista alkalmazottainak ügye már egy év óta húzódik és még mindig nem nyert elintézést. A három állami intézmény magyar és konzervatív gondolkozású alkalmazottai – kulturális életünk számos kiválósága – nagy aggodalommal látják, hogy a bolsevista könyvtárőrök és múzeumi őrök bűnügyében – bizonyára előkelő liberális vezetőemberek pártfogó közbenjárására – ma sem tett semmi megtorló intézkedést a kormány, sőt olyan hírek keltek szárnyra, a kultuszminisztériumból, hogy az illető tisztviselőket visszahelyezik állásukba. Négy bolsevista tisztviselőről van szó. Kenczler Hugó szökésben van, agilis tagja volt a művészeti direktóriumnak és a műtárgyakat szocializáló bizottságnak, képlopás vádja merült fel ellene és ismeretes egy leirata a Nemzeti Múzeumhoz, amelyben tervet dolgozott ki a múzeum feloszlatására és nemzeti jellegétől való megfosztására. Supka Géza, a Nemzeti Múzeum őre, a Világban kezdte meg radikális és destruktív uszítását a magyar nemzeti állameszme ellen. A forradalom alatti szerepléséről a nagy Hatvany is elismeréssel emlékezik meg. Egyik beszédében a honfoglalást erkölcstelen (amorális) cselekedetnek említette, mert őseink »becsapták« a cseh-morva Szvatoplukot. Ő volt az első radikális képviselőjelölt és kortesplakátja ezekkel a szavakkal kezdődött: – El a múlttal! Egy ilyen ember – ez a múzeumi és tudományos körök felfogása – nem konzerválhatja a múltat, nem lehet a tisztviselője egy történelmi intézménynek. Wilde János szintén tagja volt a művészeti direktóriumnak és mint ilyen, a legagresszívebb módon üldözte a hazafias múzeumi tisztviselőket. Az egyetemi könyvtárat vezető elvtársnak Antal Frigyesnét nevezte ki a szovjetkormány. Az Egyetemi Könyvtár tisztviselői még 1919. augusztus 11-én föliratot intéztek a miniszterhez és kérték Antal Frigyesné elmozdítását, mert a vele való együttműködés erkölcsileg lehetetlenség számukra. Kifejtették a memorandumban, hogy Antalné a kommün alatt önhatalmúlag és terrorisztikus módon intézkedett az Egyetemi Könyvtárban és a könyvtár nyolc tisztviselője lemond állásáról, ha Antalnét visszahelyezik. Antalné fegyelmi ügyét az egyetem tanácsa régen befejezte és állásvesztésre ítélte őt. Ezt a határozatot – a memorandum dacára – a miniszter mai napig nem hagyta jóvá és Antalné, fizetésének megtartása mellett, már egy év óta szabadságot élvez.” Mentik a bolsevista intellektueleket. A Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár tiltakozása. Virradat, 1920. július 29. 2.

56 Térey Gábor.

57 Wollanka József (1874–1946) régész, művészettörténész. 1897-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet a Budapesti Tudományegyetemen. 1900-tól dolgozott a Szépművészeti Múzeumban. 1913-ban feljelentette Térey Gábort a minisztériumnál rosszhiszemű szakértői tevékenység vádjával. A vádat elejtették, de Wollankát áthelyezték a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ld.: Radványi 2006. 86–87.

58 MNG Adattár, ltsz. 20151/1979/31/31. – Levél, rajta más kézzel: 1. Érk. 1920. X/7. Csütörtök.

59 „Megérkezve a vonatnál Tolnaino várt! (Ő a jövő hét elején utazik Pestre 2 hétre, tehát visszajövet ő is elhozhatna a számomra egyet-mást.)” – írta 1920. szeptember 7-én bátyjának – MNG Adattár, 20151/1979/31/13.

60 Wilde 1920. szeptember végén vette át Budapesten az ellen folytatott vizsgálatot lezáró határozatot, valamint az értesítést arról, hogy illetményét 1919. augusztus 1-től újból folyósítják. Az iraton: „Átvettem. 1920. szeptember 29. dr. Wilde.” SzM Irattár, 1920/551. – Ld.: Bardoly István: Adalékok Wilde János életéhez és tevékenységéhez (1918–1922) az Enigma jelen, tripla számában. Mindezek alapján érthető volt félelme a hazautazástól: „Tehát az most a kérdés: 1.) föltétlenül szükséges és 2.) minden tekintetben bátorságos-e az utazás. Az utóbbit különösen erősen firtatta Dv[orák]. Azt kérem tehát, legyenek szívesek ezt a két kérdést jól megválaszolni, főleg a másodikat különösen (nincs-e semmi veszély, éppoly könnyű lesz-e a visszautazás stb. stb.) és azután megtáviratozni Juliska címére az eredményt. Mégpedig azt kérem, ha úgy határoztak, hogy jöjjek, táviratozzák Juliskának a következőt: Ankunft Sonntag Schiff. Ha pedig bármi kis valószínűsége van annak, hogy ebből a hazautazásból valami komplikáció állhat elő, táviratozzák a következőt: Ankunft Montag Expresszug. – Egyidejűleg küldjenek kérem egy expresslevelet is ugyancsak Juliska címére (én t. i. nem vagyok itthon egész nap), amelyben részletesen válaszolnak ugyanerre a két kérdésre – ezt itt bevárom. Ha a válasz igenlő, akkor rögtön utazom haza, ha nem, visszamegyek még 2–3 hétre Grusbachba”. – írta 1920. szeptember 7-én bátyjának. MNG Adattár, 20151/1979/31/13.

61 Káldor György (1900–1958) újságíró. Részt vett a Szellemi Tudományok Szabad Iskolája tevékenységében és a Galilei Körben. A Tanácsköztársaság idején a diákmozgalom aktív tagja volt ezért előbb Bécsbe emigrált, majd Heidelbergben élt, ahol befejezte tanulmányait. 1926-tól a Pester Lloyd szerkesztőségében dolgozott. 1945 utána a rádiónál, illetve az MTI-nél dolgozott. Koholt vádak miatt 1950–1955 között bebörtönözték.

62 Az itt élő Lesznai Annától.

63 Tartózkodási engedély.

64 Schuster Gyula, Wilde orvosa. 1920. október 12-én írta bátyjának: „Sucival is együtt voltam 2 órát. Elmesélte keserűen, hogy itt tárt karokkal fogadták a hivatalos körök és igen nagy sikerei vannak. Egyelőre egy-két hétig marad még itt (tehát Ernestót megvizsgálhatja még), aztán megy tovább München felé. Az egészet azonban, úgy látom, tanulmányútnak tekinti, „ameddig a pénze tart”, és utána visszatér Pestre gyakorlatosnak, ha közben meg nem akad valahol.” MNG Adattár, 20151/1979/31/16.

65 Karl Maria Swoboda: Römische und romanische Paläste. Eine architekturgeschichtliche Untersuchung. Wien, 1919.

66 MNG Adattár, 20151/1979/31/17. – Levél, rajta más kéz írásával: Érkezett 1920. október 27. Szerda.

67 Államutódlás esetén az állampolgárok elveszítik a jogelőd állampolgárságot és elnyerik az újét, bizonyos esetekben azonban választhatnak.

68 Bruno Grimschitz (1892–1964) művészettörténész. 1918-ban doktorált Max Dvorák nál. 1919-től az Österreichische Galerie in Belvedere munkatársa volt, 1939–1945 között igazgatója. 1932-ben a Technische Hochschule, 1937-ben a bécsi egyetem magántanára lett, 1945-ben rendkívüli professzor.

69 Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. I–XXXVII. Hrsg. Ulrich Thieme, Felix Becker. Leipzig, 1907–1950. szócikkei szerkesztéséről van szó.

70 Önkéntes, gyakornok.

71 Kiszelektált.

72 Káldor ügynök.

73 Igazi.

74 Kenczler Hugó a Tanácsköztársaság bukása után rövid ideig Budapesten bujkált, majd a Pozsony melletti Rózsahegyre és onnan Bécsbe emigrált. 1920. május 31-én Károlyi Mihály levélben kérte, hogy vállalja el a magyar emigránsok segélyakcióját irányító iroda vezetését, aminek Kenczler eleget is tett, és 1920 júniusában már Prágában volt. Károlyi és felesége a tulajdonukban lévő festmények eladásából kívánták fedezni a segélyakció költségeit és a Bécsi Magyar Újság fenntartását, ezért a képek eladására Kenczlert kérték fel. 1920 decemberében már Berlinben volt. Wilde közlése azért érdekes, mert 1922-ben szintén szóba került kassai elhelyezkedése, amit egy aljas sajtótámadás hiúsított meg. Politikatudományi Intézet, Levéltár, VI. 857.f. 51.; Bardoly István: „Tévedéseiben is becsületes idealista.” Apró adalékok Kenczler Hugó életéhez. Etűdök. Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére. Szerk. Bardoly István. Budapest, 2004. 376–377.

75 Pogány Kálmán művészettörténet órákat adott magántanítványoknak, mint Wilde.

76 Franz Winter – Georg Dehio: Kunstgeschichte in Bildern. Systematische Darstellung der Entwicklung der bildenden Kunst vom Klassischen Altertum bis zum Ende des 18. Jahrhunderts. Berlin – Leipzig, 1898–1902.

77 Pogány Kálmán felesége, keramikus; Pogány családi viszonyairól szinte semmit nem sikerült eddig kiderítenie a kutatásnak.

78 Holló Gyula (1890–1973) orvos, belgyógyász, egyetemi tanár. 1913-ban szerzett orvosi oklevelet a Budapesti Tudományegyetemen. 1914–1918-ban katonaorvos, 1918–1939 között a budapesti belgyógyászati klinika tanársegédje. 1939-ben az USA-ban telepedett le. A tbc diagnosztikájával és kórtanával foglalkozott. Bartók Béla, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Karinthy Frigyes, Neumann János, Szigeti József stb. orvosa volt.

79 Begavári Back Bernát (1871–1953) üzletember, politikus, műgyűjtő.

80 1920. május 8-án történelmi festménypályázatot hirdettek Eskü a Vérmezőn címmel, „nagyméretű történelmi kép megfestésére”. A pályázatot Dudits Andor nyerte meg s megkapta a 25000 koronás első díjat, azonban első díjat kapott Márton Ferenc is, igaz, csak 15000 koronával. Ez annyira felháborította, hogy a jutalom visszafizetése fejében a Horthy esküje c. képét meg akarta tartani. Ebből nagy és heves vita kerekedett közte és a Védő Ligák Szövetsége között. Ld.: Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris. Forrás, 39, 2007, 7. 91–92.

81 Kormánytanácsos.

82 Művészeti osztály.

83 Az angol munkások 1917-től szolidaritást vállaltak az orosz munkásokkal. 1919–1920-ban a szállító munkások sztrájkkal akadályozták meg a fegyverszállítmányok továbbjutását. – Leonyid Boriszovics Kraszin (1870–1926) orosz bolsevik politikus, 1919–1922 között közlekedésügyi népbiztos.

84 MNG Adattár, 20151/1979/31/18. – Levél, rajta más kézzel: 4. Érkezett 1920. nov. 1. Hétfőn.

85 Karl Khuen-Belasi menyasszonya, Karola von Lützow (Biba grófnő) férje, gr. Draskovich Iván.

86 Franz Wickhoff (1853–1909) művészettörténész. A bécsi egyetem művészettörténet tanszékének magántanára, majd professzora. Az ún. Bécsi Iskola egyik megalapítója.

87 Alois Riegl (1858–1905) művészettörténész. 1886–1897 között az Österreichisches Museum für Kunst und Industrie munkatársa utóbb igazgatója volt. 1889-ben a bécsi egyetem művészettörténet tanszékének docense, 1897-től professzora. 1903-ban az osztrák műemlékvédelmi hivatal Generalkonservatorává nevezték ki. Az ún. Bécsi Iskola egyik alapítója.

88 „Ezekre a kapcsolatokra barátom Wilde hívta fel a figyelmet.”

89 Franz Liechtenstein (1853–1938).

90 Dr. gr. Karl Lanckoronski (1848–1933) jogász, műgyűjtő, főkamarás. 1909-től az osztrák műemléki hivatal tagja, 1910-ben másodelnöke volt. Wilde János egyik pártfogója. Ld.: Wilde János róla írt megemlékezését, továbbá Kovács Gergely: Karl Maria Swoboda és Wilde János levelezése – adalékok a bécsi iskola magyar kapcsolatainak recepciójához c. tanulmányát az Enigma jelen, tripla számában.

91 Feltehetően az 1920. június–november között megalakult Kőrösi Csoma Társaságról van szó, amelynek Teleki Pál lett az elnöke, titkára: Hóman Bálint, jegyzője: Felvinczi Takács Zoltán. Felvinci Takács, Wilde Szépművészeti Múzeumbeli kollégája volt, és tagja volt annak a bizottságnak, amely a Wilde elleni vizsgálatot lefolytatta 1919–1920-ban.

92 Bolgár Elek (1883–1955) jogász, történész. A Tanácsköztársaság idején bécsi követ, majd külügyminiszter. 1919 után előbb Bécsben majd Berlinben élt. 1937-től Rosztovban egyetemi tanár. 1945-ben hazatért, előbb külügyi államtitkár, majd prágai és londoni nagykövet volt.

93 Rákosi Viktor: Korhadt fakeresztek. Képek a szabadságharc idejéből c. sok kiadást megélt regénye.

94 Rudolph Guby (1888–1929) művészettörténész. 1919-től az Österreichische Bundeslichtbildstelle egyik vezetője, melyhez a Hölzel Verlag is tartozott.

95 1920. november 12-én írta családjának: „ma d. e. volt az első konferencia az Évkönyv szerkesztése dolgában. Meg vagyok elégedve az eredménnyel, mert látom, hogy meglehetősen szabad kezem lesz, és éppen csak a felelősségben fognak osztozni velem a névszerinti szerkesztők. A teljes bizalmat előre megszavazták és diktatórikus hatalommal ruháztak fel az általam elreferált program végrehajtására. A legközelebbi ülés ezért csak újév felé lesz a 21-es évfolyam tartalmának végleges megállapítására.” MNG Adattár, 20151/1979/31/24.

96 Ferenczy Noémi. Nagybányán részt vett Ferenczy Bénivel az első romániai általános sztrájk szervezésében. Ferenczy Noémit hadbíróság elé állították Nagyváradon, majd ügyét Kolozsvárra tették át, ahol dr. Teofil Dragos befolyásos ügyvéd segítségével szabadult.– Ferenczy Bénit egy katonatiszt ismerőse szabadította ki Kolozsvárott.

97 Cserebogár. Utalás Wilde Ferenc magántanítványaira.

98 Lencsibaba. Színes rongyból összeállított baba (a gyártó olasz üzem latin jelmondatának – ludus est nobis constanter industria – kezdőbetűiből).

99 MNG Adattár, 20151/1979/31/25. – Levél, rajta más kézzel: 7. Érkezett 1920. november 20. délelőtt.

100 Valószínűleg Herman Nohl valamelyik könyvéről lehet szó, talán az épp abban az évben megjelentről: Stil und Weltanschauung. Jena, 1920.

101 Ferenczy Béni. Utalás Kornis Gyulára, aki 1914-től az 1912-ben felállított pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen tanított, illetve 1918–1919-ben a Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja volt.

102 Ferenczy Noémi.

103 Kenczler Hugó. Ld. még: 76. jegyzet.

104 1920. november 11-én örömmel újságolta bátyjának: „A legfontosabb pedig számomra, hogy most már eljárhatok hazulról, mégpedig az Apparatba, ahol Dv[orák] egy külön szobát, a Zimmermann volt szobáját utalta ki nekem. Ez a szoba az egész különálló magántanári szobából nyílik, és ezen át fűtődik. Egyelőre még nem foglaltam el, minthogy az egyik magántanár, Frey (a másik íróasztal Tietze-é) sohasem jár be s így az ő asztalánál is dolgozhatom, közvetlenül a jó kis fűtött vaskályha mellett. De ha később beköltözöm az én szobámba (csak ma közölte Swob Dv[orák]nak ezt a határozatát, amellyel a szobát nekem utalja), oda is be fog hatolni a kályha melege, ha egy kicsit erősebben rakunk rá. Egyelőre 200 kiló fa és 100 k szén fölött rendelkezem.” MNG Adattár, 20151/1979/31/24.

105 Helyben.

106 Amár René (?–1946 után) pszichoanalitikus, Szondi Lipót tanítványa volt.

107 Benedict Henrik (1871–1926) orvos, egyetemi tanár. 1911–1914-ben Freiburgban tanult. 1915–1926-ban a Zsidó Kórház belgyógyásza, 1923–1926-ban igazgatója. Az anyagcsere-patológiával, ideg- és szívkórtani kutatásokkal foglalkozott.

108 Jelena Grabenko (1889–?) festőnő, 1914–1918 között Lukács György felesége. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben Révai Józseffel élt együtt.

109 Ferenczy Béni.

110 Térey Gábor.

111 Karl Khuen-Belasi.

112 Az én házam Önnek mindig nyitva áll.

113 Rupert Rezső (1880–1961) kisgazda politikus. 1920-ban választották nemzetgyűlési képviselővé Többször szorgalmazta az államforma és az államfő kérdésének népszavazásos rendezését. Szabad királyválasztóként nem szavazta meg Horthy kormányzóvá választását. – A Nemzetgyűlés 1920. november 15-i ülésén nem Rupert Rezső, hanem Somogyi István képviselő interpellálta Teleki Pál miniszterelnököt, mert túlzottnak tartotta vádjait az Ébredő Magyarok ellen. Rupert Rezső pedig éppen hogy kevesellte és Somogyival is és a miniszterelnökkel is éles szóváltásba bonyolódott. Ld.: Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés naplója. VII. Budapest, 1921. 17–32.

114 Meller Simon. 1920. november 6-án írta Wilde bátyjának: „Tegnap volt Dv[orák] első előadása. Megjelent Weyde Gizi kíséretében a Simi is, de nagyon messze attól a helytől, ahol én álltam, úgyhogy meg kellett elégednie azzal, hogy nyájasan mosolyogjon felém, amit én persze rövidlátó létemre teljesen ignoráltam. Később odajött Gizi, s elmondta, hogy az utcán találkozott Simivel, aki valószínűleg üzleti ügyben van itt.” MNG Adattár, 20151/1979/31/25.

115 MNG Adattár, 20151/1979/31/24. – Levél, rajta más kézzel: 8. Érk. 1920. nov. 26. Péntek d. e.

116 Wilde Margit tanár barátnője a Retek u. 5-ben lakott. MNG Adattár, 201516/1979/29–16.

117 Tolnai a Bécsben élő emigránsokat is támogatta anyagilag, pl. Révai Józsefet is. Ld.: Sinkó Ervin levelezése I. 1914–1944. Sajtó alá rend. Kovács József. Budapest, 2001. 175.

118 A Rosé-Quartet 1882-ben alakult Bécsben Arnold Rosé vezetésével.

119 Az Ébredő Magyarok Egyesülete a Tanácsköztársaság idején alakult szélsőjobboldali, antiszemita szervezet. Horthy Budapestre történt bevonulása után az ébredők több hónapon keresztül rettegésben tartották a budapesti utcákat, több bombamerényletet is elkövettek. 1920-ban ugyan Teleki Pál miniszterelnök betiltotta működésüket, de a szervezet változatlanul meghatározó szerepet játszott a magyar politikai életben.

120 1920-tól „felgyorsult a csehek és németek nemzeti elhatárolódása. A németek körében a csehszlovák állammal való együttműködés és szembehelyezkedés irányzatai alakultak ki. Az ellenük irányuló csehszlovák intézkedések (a németek nélkül végrehajtott földreform, cseh nyelvvizsga kötelezettség a német tisztviselők számára, majd szervezeteik betiltása stb.) miatt a németek szorosabbra zárták soraikat. Nemzeti szervezeteik erősödésére a csehszlovák rendőrség határozott intézkedésekkel reagált.” Németh István: A szudétanémetek. Historia, 24, 2002, 8. 15–16.

121 MNG Adattár, 20151/1979/31/23. – Levél, rajta más kézzel: 9. Érk. 1920. XII. 1. szerda d. e.

122 Wilde Richárdné szül. Somjágy Róza 1854. december 1-én született Tolcsván és december 3-án keresztelték. Tolcsva, R. k. plébánia, keresztelési anyakönyvek.

123 Ferenczy Béni és Noémi.

124 „A Mesternek 3000 krónos állása van, megmondhatja Dudó a mamájának azt is, hogy nagyon jó bőrben van, minden héten látom.”– Wilde János – Wilde Ferencnek, 1920. december 16. MNG Adattár, 20151/1979/31/10.

125 Pór Bertalan (1880–1964) festőművész, a Nyolcak tagja. A Tanácsköztársaság bukása után 1938-ig Szliácson élt, ahol felesége fürdőorvos volt. 1935-ben egy fél évet a Szovjetunióban élt, majd Párizsban. 1948-ban hazatért és a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

126 Fogarasi (Fried) Ernő (1888–?) Rt. igazgató.

127 MNG Adattár, 20151/1979/31/22. – Levél, rajta más kéz írásával: 10. Érk. 1920. XII 6. Hétfőn éjjel.

128 Br. Schossberger Lajos (Tornyai-Schossberger) (1861–1928) műgyűjtő. Ld.: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig. Budapest, 2012. 403.

129 Utalás a Műkincseket Társadalmasító Bizottság tevékenységére. A korabeli dokumentumokból és sajtóközleményekből természetesen sok megtudható a bizottság tevékenységéről, azonban az evvel kapcsolatos jegyzőkönyvek lappanganak. Egy részletes jegyzék ismert a köztulajdonba vett gyűjteményekről, illetve arról, hogy ki és mikor végezte azt; Hoffmann Edith állította össze a jegyzőkönyvek alapján 1920. január 7-én (közölve: Kiss 1960. 201–203.) A jegyzőkönyveket 1919. augusztus 8-án Kenczler Hugó átadta a Szépművészeti Múzeumnak. Bárány Gerő miniszteri tanácsos, 1919. október 4-én kelt jelentésében azt írta: „A Műtárgyakat Szocializáló Bizottság ügyiratait nem tekintettem meg, érdeklődtem azonban dr. Hoffmann Edith szépmúzeumi őrtől ez ügyiratokról, aki ez ügyiratokra vonatkozóan is arról biztosított, hogy azokban komolyabb kifogásolható visszaélések nem foglaltatnak, az ügyiratok elkészítéséhez nem értést eláruló rendetlenségek azonban itt is vannak.” (BFL, VII.18.d–1919–IV–13–94. 111.) Ugyanakkor Petrovics Elek 1919 szeptemberében azt jelentette felettes szervének, hogy az iratoknak nyomuk veszett. (Gerelyes 1967. 38.: 90. jegyzet, hivatkozással a múzeum 1919/468. iratára). Ez utóbbinak mind Bárány Gerő jelentése, mind Hoffmann Edit hónapokkal később írt igen precíz jegyzéke ellentmond. Annál is inkább mert a jegyzőkönyvek, vagy legalábbis egy részük jelenleg is a Szépművészeti Múzeum irattárában található. (Molnos Péter: Aranykorok romjain. Budapest, 2015. 28.: 4. jegyzet.) A rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy Schossberger Lajosnál is foglaltak volna.

130 Kaplonyi Gyula a Magyar Nemzeti Múzeum másodtitkára volt 1919-ben, a Tanácsköztársaság után vizsgálat folyt ellene.

131 Berger Tivadar, Káldor és Tolnai osztálytársa. A Vasárnapi Kör ún. „unokái” közé tartozott. Balázs Béla: Napló 1914–1922. Sajtó alá rend. Fábri Anna. Budapest, 1982. II.: 406. – Bergert Ferenczy Béni is említi egy levelében, amelyet Wilde Ferencnek írt 1921 márciusában: „A szobrot bőven elég ha Berger hozza szeptemberbe. De Bergerben nem bízom – nagyon hájas és valahogy elfelületesedett, a dolgok nem mélyedtek ki benne hanem lebegnek tovább a felületen. Nem jól fejlődött legény.” MNG Adattár, 20151/1979/11.

132 Uzsonnáztam.

133 Weyde Gizella (1894–1984) művészettörténész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Hekler Antal óráit hallgatta, majd 1917-től a müncheni egyetemen tanult művészettörténetet Heinrich Wölfflinnél. 1918-ban Hekler Antal asszisztense a budapesti egyetemen. 1920-ban Bécsbe költözött s az ottani egyetemen doktorált 1922-ben klasszika-archaeológiából. 1924–1928 között a Pozsonyi Városi Múzeumban dolgozott, majd férjét követve Németországban telepedett le, ahol műemlék restaurálással foglalkozott.

134 Wiener Jahrbuch für Bildende Kunst. Die Bildenden Künstler. Hrsg. Hans Tietze. Wien, 1922.

135 Kunstgeschichte in Bildern. Ld. a 77. jegyzetet. Nem jelent meg újabb sorozata.

136 Joseph Haydn A teremtés c. oratóriuma.

137 Tartózkodási engedély.

138 Ferenczy Noémi ügyében. Octavian Goga (1881–1938) román költő, antiszemita politikus, 1919–1920-ban művelődésügyi, illetve államminiszter; 1926-ban belügyminiszter, 1937–1938-ban miniszterelnök.

139 Ferenczy Valér (1885–1954) festő, Ferenczy Béni és Noémi testvére.

140 A legitimisták tervére utal, hogy Habsburg József főherceget magyar királlyá koronázzák.

141 A Vörös Hadsereg 1920 második felében Vrangel csapatait a Krim-félszigetre szorította vissza; 1920 novemberében 150000 katonáját sikeresen evakuálta török területre.

142 Utalás a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumra, ahol Wilde Margit dolgozott. Az ottani neves előadók (Alexander Bernát, Simonyi Zsigmond, Révész Géza, Palágyi Lajos, Beke Manó stb.) vagy nem taníthatott, vagy emigrált. Az új előadók igencsak más színvonalat képviseltek, pl. Császár Elemér, Cholnoky Jenő, Mosdóssy Imre. Az igazgató ekkor Ozorai Frigyes (1879–?) volt, aki sokat tett az intézmény színvonalának fenntartásáért. Ld.: Mann Miklós – Hunyadi Zoltán – Lakatos Zoltánné: A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium története. Budapest, 1997. 71–72.

143 MNG Adattár, 20151/1979/31/7. – Levél, rajta más kézzel: 13. Érkezett: 1920. XII. 25. – A dátum fölött más kézzel: 1920. XII. 22.

144 Küldemény.

145 Édesapja és valószínűleg testvére.

146 1920. december 10-én megírta családjának, hogy a „Tietzének szombaton nemet mondtam. Csak azt kérte erre, hogy ne kelljen ezt definitívnek tekintenie – ő szívesen vár még egy hónapig, hátha meggondolom még.” MNG Adattár, 20151/1979/31/21.

147 MNG Adattár, 20151/1979/32/5. – Levél, más kéz írásával: 15. Érkezett 1921. I. 11. délelőtt.

148 1920. október 27-én a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter nevében Pekár Gyula államtitkár, 1920. október 1-től 6 hónap fizetés nélküli szabadságot engedélyezett Wilde Jánosnak. SzM Irattár, 1920/555., 670.

149 A cég szó áthúzva, ráírva: finom.

150 Dr. Fejér Miksa pozsonyi ügyvéd gazdag Ferenczy Béni kollekcióval rendelkezett. Ld.: Kontha Sándor: Ferenczy Béni tíz levele. II. Művészet, 1989, 10. 49.

151 Valójában nem maszk, hanem Ady-arcmás. Ld.: W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál. Tegnapok és holnapok árján. Szerk. Láng József.  Budapest, 1977. 364., 367–368.

152 Gergely Tibor (1900–1978) festő. A Galilei Kör és a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának tagja. 1919 után későbbi feleségével, Lesznai Annával Bécsbe emigrált. 1939-ben mindketten az Egyesült Államokban telepedtek le.

153 Ferenczy Valér a Szilágysomlyóról származó Sárossy Eta festőművésznőt vette feleségül. Murádin Jenő: A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. Bukarest, 1981. 66–68.

154 Nemes Lampérth 1920 decemberében egy svéd mecénása Alfred Gustav Ekström vendégeként annak Stockholm melletti (Saltsjöbaden) kastélyába utazott. Betegsége azonban hamarosan válságosra fordult és 1921 első napjaiban visszatért Budapestre. Barátai az angyalföldi elmegyógyintézetben helyezték el.

155 Felix Horb (1890–1956) művészettörténész. 1923-ban doktorált Julius von Schlossernél. A Dorotheum cégvezetője volt, majd Svédországba emigrált.

156 Kilátás.

157 Hegedüs Lóránt (1872–1943) 1920. december 16. – 1921. szeptember 27. között az első Teleki-kormány, majd a Bethlen-kormány pénzügyminisztere.

158 Wilde édesapja, Wilde Richárd (1840–1912) a csehországi Teplicéből települt át Magyarországra.

159 A Dvorák  Verein 1920. június 25-én alakult, „célja az Alois Riegl és Franz Wickhoff által alapított, Max Dvorák által továbbvitt bécsi művészettörténeti iskola támogatása” volt. Ld. az alapító okirat szövegét az Enigma jelen, tripla számában.

160 Állampolgárság.

161 MNG Adattár, 20151/1979/32/4. – Levél, rajta más kéz írásával: 17. Érkezett 1921. I. 24. Hétfőn délelőtt. – A napok (Péntek, hétfő, kedd stb.) fölött más kézzel: 1921. I. 21., I. 17., I. 18., I. 19., csüt. I. 20., I. 21.

162 A Riegl kisebb írásait összegyűjtő kötet végül nem jelent meg. A Hölzel Verlag kiadásában 1920-tól publikált Österreichische Kunstbücher sorozat 18. köteteként viszont megjelent: Alois Riegl: Salzburgs Stellung in der Kunstgeschichte. Wien, 1921. c. kötete.

163 Gustav Glück (1871–1952) művészettörténész. Franz Wickhoff és Karl Justi tanítványa volt. 1894-ben doktorált a bécsi tudományegyetemen. 1899-től a Hofbibliothek, majd 1900-tól a Kunsthistorisches Museum munkatársa volt, amelynek 1911-től igazgatója lett. 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált. Az említett mű: Gustav Glück: Die Fürstlich Liechtensteinische Bildergalerie. Wien, Wiener Kunstdruck, 1923. (Berühmte Gemälde in Wiener Galerien).

164 Max Linder Das kleine Kaffeehaus c. 1919-ben készült filmje.

165 Der Golem, wie er in die Welt kam. Carl Boesa és Paul Wegener 1920-ban készült filmje.

166 Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, 2. (1919/1920). 1920.

167 Káldor György és Mannheim Károly, illetve felesége.

168 MNG Adattár, 20151/1979/32/5. – Levél, rajta más kézzel: 18. Érkezett 1921. II. 3. Csüt. reggel.

169 Aznap küldött másik levelében írta: „Ernesto számára most keresünk orvost, aki psychikai kezelés alá vehetné. Általában sokkal jobb már az állapota, csak állásra és rendszeres munkára alkalmatlan még. Jó volna nagyon, ha elfogadná az édesanyja hívását és tavasszal vele menne Berlinbe. Ki kell egyszer már neki bújni a barlangjából. Dv[orák]kal sokat beszélünk róla, ő is nagyon becsüli.” MNG Adattár, 20151/1979/32/5.

170 A segélyek kiosztása.

171 Nemes Lampérth állapota súlyosra fordult, elméje elborult. Ld. Hoffmann Edithnek írt szívszorító levelét: „Vom Himalaya, XII. 1920.” és Tolnai Károly 1921-ben kelt levelét. Horváth 1960. 181., 182–183.

172 Szőnyi István (1894–1960) festőművész. 1919-ben az Ifjumunkás Szakszervezet képzőművészeti alosztálya elnökeként követelte a Képzőművészeti Főiskola reformját, amiért 1919 őszén kizárták a főiskoláról. 1924-ben Zebegénybe költözött, részt vett a Képzőművészek Uj Társaságának első kiállításán és a Belvárosi Szabadiskola tanáraként dolgozott. 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

173 Ferenczy Noémi vőlegénye Krizsán Sándor (1896–1970) újságíró.

174 MNG Adattár, 20151/1979/32/6. – Levél, rajta más kézzel: 19. Érkezett 1921. II. 9. Szerda délután.

175 Kivágatok, részletek.

176 A terrakotta portré ma bécsi magángyűjteményben található. Király Flóra: Die Wiener Emigrationsjahre des ungarischen Bildhauers Béni Ferenczy (1921–1932). Diplomarbeit. Universität Wien, 2013. 46. http://othes.univie.ac.at/27322/

177 Gergely Tibor.

178 Moholy Nagy László és Nemes Lampérth József barátok voltak, közös kiállításuk is volt Berlinben Fritz Gurlittnál 1920 októberében. Moholy-Nagy és Hoffmann Edith intézték Nemes Lampérth Stockholmban, illetve Bécsben a Westbahnhof csomagmegőrzőjében és a Holzwarth Hotelben lévő holmijának és képeinek Budapestre juttatását, illetve kiváltását. Wilde János levele nyomán Wilde Ferenc azonnal érintkezésbe is lépett Hoffmann Edithtel. Ld.: Szíj Béla: Nemes Lampérth Józef kiadatlan levelei. Képzőművészeti Almanach, 3. Budapest, 1972. 124–129. Nemes Lampérth képei Wilde Jánoshoz kerültek, mert 1922. március 22-én azt írta bátyjának: „A Lampérth dolgait aligha vihetem magammal, mert ehhez kiviteli engedély kell, aminek a megszerzésére már nincs idő. (Igen sok szaladgálásba kerül, a művész maga viheti a dolgait, az idegen csak engedéllyel.)”. MNG Adattár, 20151/1979/33/17.

179 Kmetty János (1889–1975) festőművész. 1918-ban Kassák Lajos köréhez csatlakozott. 1924-ben egyik alapító tagja volt a Képzőművészek Uj Társaságának.

180 Uitz Béla (1887–1972) festőművész. A Tanácsköztársaság bukása után előbb Bécsben, majd 1921–1922-ben a Szovjetunióban élt. 1924–1926 között Párizsban telepedett le, majd visszatért a Szovjetunióba.

181 Káldor György.

182 1907-ben Bécsben alakult zenekar.

183 MNG Adattár, 20151/1979/32/7. – Levél, rajta más kézzel: 20. Érkezett 1921. február 12. Szombaton reggel.

184 Max Dvorák özvegye: Rosa (Ruzica) Jovanovic-Seatovic. Leányai: Gisela és Hermine Dvorák.

185 MNG Adattár, 20151/1979/32/8. – Levél, rajta más kézzel: 21. Érkezett 1921. II. 18. Péntek dél.

186 Lényege.

187 Wilde Ferenc 1921. február 12-én írta Hoffmann Edithnek Nemes Lampérth állapotáról: „Bizony ez idő szerint még nagyon rosszul van, s főleg az intézet ellen sok a panasza. Ezért fel is kerestem ma délután Schuster főorvos urat a Mor.-klinikán, aki igazán a legnagyobb jóakarattal és érdeklődéssel viseltetik L. iránt, mint ember s mint beteg iránt egyként. Mondotta, hogy Edith kisasszony már ajánlotta L.-et, s újra ígérte, hogy mindent megtesz, amit csak tud a professzor úrnál az áthozás érdekében, azt hiszi, menni fog a dolog. De ami mindennél fontosabb, kijelentette, hogy szó sincs róla, hogy paralyzis lenne a betegség, hanem serdültségi paranoia, ami ugyan szintén nagyon komoly, de nem feltétlenül reménytelen. Sőt egyenesen kijelentette, hogy azt hiszi, kezelésük után lábra tudják még. állítani.” Ld.: Szíj 1972. i. m. 127.

188 Sinkó Ervin (1898–1967) író és felesége Rothbart Irma (1896–1967) orvos. A Tanácsköztársaság bukása után Sinkó Lukács Györggyel és Révai Józseffel Pesten rejtőzködött. (Révai és ő őrizték a KMP rájuk bízott pénzét). 1919 szeptemberében Sinkó Bécsbe szökött, ahonnan feleségével 1920 decemberében Szabadkára ment, ahol asztalossegédként dolgozott. Miután a magyar rendőrség felfedte kilétét, kérte kiadatását. A szabadkai rendőrség – miután a szülők megvesztegették őket – Bécsbe száműzte Sinkót és feleségét 1921 februárjában.

189 Révai József.

190 Balázs Béla jegyezte fel naplójába 1921. „Január [?]”-ban (de inkább februárban: „A »vasárnapok« újra megtartatnak. Hétfőnként a műteremben Gyuri, Révai, Ljena, Káldor, Fogarasi, Gergely; Edit is megjött Berlinből és Máli is Körtvélyesről. Újak Wilde és Rudas Zoltán, és szigorúan filozófiai akadémia jellege van. Az elsők nagyon szépek voltak. Hát megint együtt vagyunk. Nem szórja szét ezt a szektát a világforradalom sem.” Balázs Béla: Napló 1914–1922. Sajtó alá rend. Fábri Anna. Budapest, 1982. II.: 456.

191 Feleky Géza: Tudósok, akikről nem tudnak… Világ, 1921. febr. 10. 3–4. és Max Dvorák †. A Műbarát, 1, 1921, 5. 106–107. (A cikkek másodközlését ld. az Enigma 85. számában.)

192 MNG Adattár, 20151/1979/32/10. – Levél, rajta más kézzel: 22. Érkezett 1921. márc. 2. Szerdán délután.

193 Khuen-Belasi gróf idősebb nővére, Emanuela Khuen-Belasi és férje Hubert von Götzen gróf.

194 Wilhem Pinder (1878–1947) művészettörténész. 1920–1927 között a lipcsei, 1927-től a müncheni, majd 1935-től a berlini egyetem művészettörténész professzora volt.

195 A Dvorák-tanszék betöltéséről részletesen ld.: Erwin Lachnit: Julius von Schlosser (1866–1938). Altmeister moderner Kunstgeschichte. Hrsg. Heinrich Dilly. Berlin, 1990. 150–162.

196 Révai József és Sinkó Ervin, illetve felesége.

197 Pogány Kálmán feleségéről és valószínűleg gyermekükről van szó.

198 Valószínűleg Baráth Géza tanárról, a Honvéd utcai polgári iskola vezetőjéről van szó, akit a Tanácsköztársaság bukása után elbocsátottak.

199 Zerkowitz Imre jogász gyermekeiről van szó, akiknek Wilde Ferenc volt a házitanítójuk.

200 Mint 1921. március 7-én írta bátyjának: „Ernesto azonban – unberufen – soha olyan jól nem volt, mint mostanában. A húsvétra egy pár hétre Berlinbe megy, velem egyszerre utazik, úgyhogy Béni jön ide házőrzőnek. Bénivel nagyon megszerették egymást, a portré kitűnően sikerült, most pedig Niket kezdte mintázni B. és nagyon jól indul a fej. Béni is igen jól érzi magát, mindenről elfelejtkezve lázasan dolgozik az én szobámban. (»Magyar szoba«) Nellyék jól vannak, a rendesen érkező levelek tele munkatervekkel. Úgy látszik, most már tényleg nyugodtabb idők következnek a családra.” MNG Adattár, 20151/1979/32/11.

201 Kérem, a Doktor Úr fáradjon asztalhoz.

202 Tehát.