Wilde János – Karl M. Swoboda
Előszó a Dvorák-kiadás első kötetéhez1
Dvorák életének utolsó éveiből származó tanulmányokkal és előadásokkal indítjuk útjára összegyűjtött műveinek kiadását. Ezek nagyrészt írásos hagyatékából származnak, a szerző gondolatainak legérettebb gyümölcseiként jelennek meg; ugyanakkor a nyugati művészet fejlődéséről szóló hét tanulmány olyan egységet képez, amely egy átfogó rendszer alapját jelenti.
Ennek a rendszernek – amelyet Dvorák szóbeli közléseiből és fennmaradt előzetes vázlataiból ismerünk – lényege, hogy a nyugati művészet fejlődésének legfontosabb fordulópontjait a késő antik korától kezdve kiemeli, tanulmányok sorában jellemzi lényegüket, s egyben e művészi fordulópontok gyökerét az általános szellemtörténetben elemzi. Ezzel a művészettörténet ugyanazt a feladatot vállalja, amelynek megoldására a modern történetírás különböző területeinek legnagyobb képviselői törekedtek. Ezzel a célkitűzéssel ez a munka – még ha torzóként is – Dilthey, Windelband, Max Weber vagy Troeltsch hasonló indíttatású kezdeményezéseihez csatlakozik.
Ez a terv, amelynek megvalósítása élete utolsó éveinek célkitűzése volt, és amelyet korai halála akadályozott meg, Dvorák saját fejlődésében is legmélyebb intencióinak megtestesülését jelenti. Többek között első korszakának fő művében, a Das Rätsel der Kunst der Brüder van Eyck című tanulmányában (1904) még másképpen gondolkodott: korábbi törekvései során, így abban a tanulmányában is egy önmagán alapuló, formális stílustörténetet tartott szem előtt, később azonban a művészettörténetet a szellem történetének részeként fogta fel. Korábban a fejlődést egy kontinuus vonalként, később a történelem alakulását az egyéni alkotás állandóan új feltételeként és új fejlődési irányokat jelző folyamatként értelmezte. Ezáltal létrejött a kritikailag önmagába rögzített stílustörténeti analízisnek az össz-szellemtörténeti fundamentumba történő beágyazódása. Ezt a gondolatot Dvorák módszertani reflexiókban is világosan megfogalmazta. Über Kunstbetrachtungen című előadásában, amelyet 1920 nyarán tartott Bregenzben, a következőket mondta: „A művészet nem csak formai feladatok és problémák megoldásából áll; mindig és főképp az emberiség ideáinak kifejeződése, történelme – nem kevésbé, mint a vallás, filozófia vagy költészet történelme – az általános szellemtörténet része.” – E kötet szerkesztői azon a véleményen vannak, hogy az ebben megfogalmazott alapszemlélet és a kötet tartalma feljogosította őket a megfelelő címadásra.
Valószínűleg a teremtő alkotás sajátossága, hogy az alkotó személyiség szükségszerű és az egészre irányuló látásmódja minden egyes részletében megalapozott, az alkotás maga azonban mégis időbeli adottságokhoz kötött. Dvoráknak ez a műve is ebben a formájában bepillantást nyújt az alkalmi tevékenység és az alkotó tervszerűség belső összefüggéseibe. Történeti szempontból az egyes részek, az első két tanulmány kivételével, alkalmi munkaként keletkeztek. A gótikus szobrászat és festészet idealizmusáról és naturalizmusáról szóló nagy tanulmány az 1915 és 1917 közötti években elsőként született meg és a Historische Zeitschrift 1918-as, 119. kötetében jelent meg. A keresztény művészet kezdeteiről írott munka, amelyet 1919-ben írt, ezt a címet az antikkal kötötte volna össze. Második része hiányzik, ebben az ókeresztény építészetet vizsgálta volna; ez az oka annak is, hogy a szerző maga soha nem jelentette meg. A Martin Schongauer und die niederländische Malerei, amelyet 1920–1921 telén újságcikként tervezett megírni, bőven túlnőtte a téma kereteit, és végül a 15. századi német művészet fejlődésének bemutatása lett, méghozzá úgy, hogy a Gotik főcímű munka folytatásának is tekinthető. A Patres der Renaissance cím alatt tervezett analóg tanulmány az itáliai quattrocento művészetéről, amelyre utóbb több helyen is utal, fennmaradt formájában nem publikálható töredék lett. A Vereinigung zur Förderung der Wiener Kunsthistorischen Schule első közgyűlésén, 1921 januárjában tartott előadása Dürer Apokalipsziséről közvetlenül a Schongauer-tanulmányhoz kapcsolódik. Végül az utolsó három esszé a legkevésbé befejezett részei egy, a manierizmusról szóló nagyobb munkának, amely Dvorákot az ókeresztény művészettel és a 15. századdal párhuzamosan foglalkoztatta. Ezek közül a Pieter Brueghel d. Ä. cikként valószínűleg a Krisztus feltámadása 1920 tavaszán Ausztriából történt elrablása előtt jelent meg, s később Dvorák beleegyezésével, de aztán már halála után P. Brueghel d. Ä. című pompás kötetének előszavaként került nyomtatásba Bécsben (Österreichische Verlagsgesellschaft). A németalföldi romanizmus történeti előfeltételeinek vázlata, amelynek első változata 1920 őszén készült, az Ein Stilleben Bueckelaers oder Betrachtungen über die Entstehung der neuzeitigen Kabinettsmalerei című töredékes tanulmány első fejezetét képezte (az egész töredék a Jahrbuch der kunsthistorischen Sammlungen 36. kötetének 1. füzetében látott napvilágot). Az Über Greco und den Manierismus az Österreichisches Museumban 1920 októberében tartott előadás szövege. Bizonyos, hogy mindhármat bővítette és átdolgozta volna a manierizmusról írott, már említett munkájához. Megjelentetésük ebben a kötetben azért is különösen fontos, mivel ezt a korszakot Dvorák akadémiai előadásaiban sem tudta tovább folytatni és lezárni.
A lassú időbeli keletkezés, ami alatt Dvorák nézetei folyamatosan fejlődtek, némiképp indokolja az e kötet egyes tanulmányai között felfedezhető ellentmondásokat (csak hasonlítsuk össze például, hogyan vélekedett a Gotikban, illetve az ennek a témának szentelt tanulmányban a katakombafestészetről; vagy hogyan változott Jan van Eyck megítélése a németalföldi romanizmus főcikkében, valamint a hozzá készült vázlatban). Ezeket az ellentmondásokat is megszüntette volna a későbbi át- és kidolgozás, s a korábban keletkezett írásokat a kiforrott vélemények színvonalára emelte volna. Ennek ellenére joggal remélhetjük, hogy a mű, még ha befejezetlenül is, de aktuális tudományos jelentőségének köszönhetően a művészettörténet fejlődésére jelentős hatást fog gyakorolni. Gondolati gazdagsága azok számára is gyümölcsöző lehet, akik a művészettörténeti kutatást más alapokon folytatják. Mindenekelőtt azonban ezzel a könyvvel egy szélesebb nyilvánosság figyelmét szeretnénk diszciplínánkra irányítani.
Az alábbi kötet időbeli hiányosságait azok a kollégiumok töltik ki, amelyekben Dvorák egész művészettörténeti felépítményét berendezte. Megjelenésük ennek az összkiadásnak a keretein belül fog megtörténni.
A még a szerző kezéből nyomtatásra került szövegeket ismét összehasonlítottuk a kéziratokkal, ennek köszönhetően több értelemzavaró hibát is meg tudtunk szüntetni. Az írásos hagyatékból származó részeket szinte változtatás nélkül közöljük; csupán egyes megjegyzéseket kellett beiktatni, félreírásokat kijavítani. A kötet illusztrálásával kapcsolatban csak egy részhez álltak Dvorák adatai rendelkezésre; de ezeket nem lett volna szabad kihagyni. A képtáblák előállításában a kiadó áldozatos munkával vett részt; hogy ennek ellenére néhány esetben hiányzott a megfelelő felvétel, annak elsősorban időbeli okai voltak.
Valamennyi barát, aki tanáccsal és tettekkel segítette a kötet létrehozását, fogadja a közreadók hálás köszönetét.
Bécs, 1923. szeptember
Karl M. Swoboda
Johannes Wilde
Hessky Orsolya fordítása
Jegyzetek:
1 Kunstgeschichte als Geistesgeschichte. Studien zur abendländischen Kunstentwicklung. Hrsg. Johannes Wilde, Karl M. Swoboda. München, Piper, 1924.