Wilde János – Karl M. Swoboda

Előszó a Dvorák-kiadás utolsó kötetéhez¹

Max Dvorák írásainak összkiadását összegyűjtött tanulmányaival és néhány, kritikai formájukban saját kutatásokat is tartalmazó könyvrecenziójával zárjuk.

E munkák egy kivétellel Dvorák 1900 és 1917 közötti első alkotói periódusába² tartoznak. E korszakra a stílusfejlődés megközelítésének naturalista orientációja és az a törekvés jellemző, hogy az egyes művészi jelenségeket általános történeti vagy szoci­ológiai összefüggésekben értse meg. A korai Dvorák a jelenlegi, kortárs tudo­mányt szinte teljesen lefedi utolsó éveivel, amely a naturalizmus feladásával és a mű­vészettör­téneti jelenségek közvetlen magyarázatával a világnézetre és annak ala­ku­lá­sára úttörő hatást gyakorolt. Írásainak mostani kiadásaiban mindeddig ezt a ké­sői kor­szakot részesí­tet­tük előnyben; ide tartozik a Kunstgeschichte als Geistes­geschichte, vagy az Italienische Kunstgeschichte. Ezzel szemben itt szeretnénk hangsúlyozni, hogy utolsó éveiből származó írásai, 1918 és 1921 között, bár külö­nösen fontosak, mégis csupán epilógust jelentenek. Tudományos munkássága, anyag­ismeretében és a beledol­gozott történeti meglátásokban is legnagyobbrészt a megelőző, hosszabb alkotói perió­dusból származik. Ebből e kiadásban még csak a Das Rätsel der Kunst der Brüder van Eyck című főművét közöltük. Az itt közreadott írásokkal a kutatás képe jelentősen kiegészül.

A Johann von Neumarkt illuminátorairól szóló, valamint a többi megjelenő tanulmány és könyvrecenzió a Van Eyck-cikkel együtt a középkor festészetének történetét bemutató koncepcióvá áll össze. A későbbi kutatás, amely a Dvorák által lefektetett alapokon folyt tovább, egyes esetekben helyesbítette és ki­e­gé­szítette az anyagot, de a fejlődés általa felfestett képén semmiképpen sem változ­tatott. Dvorák történeti vázlata, a történelmi összefüggések ábrázolása min­den sematikusságot mel­lőz, mivel az egyéni fordulatokat és teljesítményeket a nagy összefüggéseken belül kel­lőképpen figyelembe veszi és érthetővé teszi. Konkrét kérdésfelvetéseinek és megol­­dási javaslatainak sokaságával éppen ezért a legutóbbi művészettörténet szá­mára – amely egyre inkább a művészettörténeti folyamatok különlegességének alaposabb feltárásában érdekelt – a tárgyi vonat­kozásokon túl is aktuális lehet. Ugyanez érvényes más, e gyűjteménybe bevett tanulmányokkal kapcsolatban is, amelyek a legújabb művészettörténettel és annak módszertani kér­déseivel foglalkoz­nak. Dvorák valamennyi olvasója számára azon­ban első­sor­ban ez a kötet nyújtja a vágyott bepillantást munkássá­gába és ideáinak világába.

Az egyes tanulmányok eredeti megjelenési helye a bibliográfiában olvasható.

A szerkesztési munkában messzemenő köszönettel tartozunk Dr. Gyárfás­ Júliának. Köszönet illeti a kiadót is, amely fáradságot nem kímélve dolgozott azon, hogy e kötet is méltó folytatása legyen a Dvorák írásait bemutató előző kiadásoknak.

Bécs, 1929. szeptember

Johannes Wilde

Karl M. Swoboda

Hessky Orsolya fordítása

Jegyzetek:

1 Gesammelte Aufsätze zur Kunstgeschichte. Hrsg. Karl M. Swoboda, Johannes Wilde. München, Piper, 1929.

2 Dvoøák legfontosabb életrajzi adatai: 1874-ben született, a prágai, majd a bécsi egyetemen tanult, és 1895 és 1897 között az Österreichische Institut für Geschichtsforschung-ban történelmet és a történelem segédtudományai tantárgyat hallgatott. 1897-tõl Wickhoff asszisztense a bécsi egyetemen, 1903-ban a középkor és újkor mûvészettörténetébõl habilitált. Riegl halála után címzetes egyetemi tanár, Riegl örökségeként 1905-ben átveszi az osztrák állami mûemlékvédelem újjászervezését. 1909-tõl nyilvános rendes egyetemi tanár. 1921-ben halt meg.