Enigma no. 79. - Enigma Folyóirat

Enigma 79. szám: Rembrandt, fénytörések (Ára: 900 HUF)

Az Enigmának már volt egy Rembrandt-száma: akár az első, Svetlana Alpers, Mieke Bal, Gary Schwartz, Anthony Bailey írásaival fémjelzett összeállítást, a mostanit is Rényi András segédletével, az ő koncepciója alapján szerkesztettük. Ezúttal Rembrandt recepciójának változásairól kaphatunk – a jelen égető problémáira is – érzékeny képet. A számot Erwin Panofsky egy közel száz éves szövegével nyitjuk: e korai, csak halála után publikált tanulmánya még a Warburggal való megismerkedése előtt született. Az ő hivatkozásai között is felbukkan, mint ahogy Jeroen Boomgaard, az amszterdami egyetem kutatója a 20. század elejének hollandiai Rembrandt-recepcióját feldolgozó áttekintésében is többször szóba kerül Georg Simmel nagyhatású Rembrandt-könyve, amelynek egy későbbi kiadásához napjaink egyik legismertebb német művészettörténésze, a ma Karlsruhében tevékenykedő Beat Wyss írt bevezető tanulmányt. Írásának újdonsága, hogy a hangsúlyt a Simmel-könyv a szövegből implicite kiolvasható kortársi kultúrkritikájára helyezi. A képtudományi megközelítést Zrinyifalvi Gábor mellett Rényi András is a gyakorlatban prezentálja. Rembrandt Három kereszt című műve kapcsán Rényi két olyan fontos szöveg kritikai elemzésére vállalkozott, amelyek jól reprezentálják a művészettörténet-tudomány két, immár történetileg is lezárt, karakteresen elkülöníthető paradigmáját. A stílustörténet (illetve a szerző megítélése szerint ennek egy sajátos változataként értelmezhető szellemtörténet) példájaként Dabogert Frey 1955-ben született írását, és az ikonológiai módszert képviselő amerikai kutató, Margaret Deutsch Carroll Rembrandt as Meditational Printmaker című 1982-es tanulmányát veszi górcső alá. A magyar művészettörténet-írás szempontjából nem elhanyagolható pedagógiai hozadéka a Rényi-féle összeállításoknak a sokszor reflektálatlanul használt módszertani megközelítések mibenlétének tudatosítása, történetének megismerése.